Hogy egy környék mitől lesz népszerű és vonzó, az nagyon sok mindenen múlik. Újlipótvárosban például hatalmas előny a rendkívül erős közösség. Abban, hogy egy belvárosi kerületben ilyen szoros kötelékek köttettek, többeknek van szerepe, de az egyik zászlóshajó biztosan a Nemes Nati és Szabolcsi Miklós által alapított Noha Stúdió.
Nati és Miki is egy művészeti közösségen keresztül ismerkedtek meg, a természetről, a művészetről és az emberi kapcsolatokról a kezdetektől fogva megegyezett a véleményük: a közösségépítés és a művészeti ágak különböző projektekben való összefogása mindkettőjük számára természetes volt, így rengeteg izgalmas projektjük volt a 2000-es évek elején. Nati keramikusként, Miki pedig általában minden anyaggal, fával, textillel vagy épp kővel szívesen dolgozott.
Kezdő keramikusként kivettem egy műhelyt, pár nappal később pedig egy olyan nagy megrendelést kaptam, hogy több barátom odajött segíteni, hogy elkészüljek. Akkoriban kezdtem el tanítani, és a rakuzással (hagyományos japán égetési technika) is akkor ismerkedtem meg – és azóta is tanítom ezt a technikát. Egyidőben rendszeres közös projektünk volt Mikivel és más képzőművészekkel, reklám- és installációs művészeti területen. Több nagy céget is meg tudtunk győzni arról, hogy fenntartható szemlélettel közelítsenek ügyfeleikhez, hazai iparművészek termékeit választva az ázsiai tucatáru helyett – ez akkoriban nagyon nem volt jellemző.
Két művész Újlipótban
2005-ben Újlipótvárosba költözek, elkezdtek új helyszínt keresni. A tökéletesnek tűnő helyszínt nem kiadásra, hanem eladásra szánták, de Natiék víziója annyira tetszett a tulajdonosnak, hogy kiadta nekik a helyiséget. Ez lett a Noha Stúdió és Alkotóműhely. A név egyébként a noha kötőszóból jön, Natiék arra utalnak vele, hogy lehet másképp is csinálni.
A Noha indulásakor barátok is segítettek, a kezdeteknél ott volt Virágh András és Korsós Ági, Bodóczky Antal, Lőrincz Kriszta ruhatervező, és mivel a 300 négyzetméter túl sok lett volna műhelynek, Natiék másféle profilt is terveztek a Nohába: akkoriban még sokkal kevesebb jóga- és tornastúdió működött, igény viszont volt rá, így a jóga és a mozgás is helyet kapott, amiben Horváth Évinek meghatározó szerepe volt.
A tanítás és az edukálás mindig is fontos volt Nati és a többiek számára, így gyerekkurzusokat is indítottak. Amire a közösségnek igénye volt, az előbb-utóbb megjelent a Pozsonyi úton, a többiek befogadták és helyet kapott az organikusan alakuló rendszerben.
A keltető, amit mindenki ismer
„Újlipótvárosba akkoriban nagyon sok kisgyerekes költözött, és egyre többen kezdtek el minket megismerni. A kerámián volt az alap, az volt a legerősebb láb, de lett egy csomó más program is: ovi- és időstorna, rajz, festés, rendeztünk táborokat, farsangot. A Noha egy nyitott alkotó- és találkozótér lett, rengeteg kapcsolat szövődött. Nemcsak az alkotók, de a vendégek, a szülők között is. Különféle eseményeket rendeztünk, voltak közös projektjeink, felkaroltunk jótékonysági ügyeket″ – mesélik Natiék.
Később még 500 négyzetmétert tudtak hozzákapcsolni a Nohához, akkor varró- és ötvösműhellyel, táncteremmel, nyomdával, bicikliépítő műhellyel bővült a stúdió.
Nagyon izgalmas időszak volt, a Noha igazi inkubátor lett. Rengeteg művész kezdte itt a pályáját és nyitotta meg később a saját stúdióját máshol. Tartott itt foglalkozást többek között Soós Dóra, Lakos Nóra, Hevér Zsófi, Simor Ági és Pais Panni is. Az óraadó művészek többször közös projektekben is részt vettek, élmény, bizalom és együttlét alapozta meg ezt a kapcsolati hálót.
A Nohában nagyon sok olyan foglalkozást tartottak, ahol az újrahasznosításon volt a fókusz a használati- vagy művészetitárgy-alkotáskor is. Az újlipóti PannKa játszóházakkal, ami szintén egy nagyon kedves projektjük volt, azt szerették volna, hogy a városi gyerekek is tudjanak kapcsolódni a természethez, akár beltérben is.
Jobb társadalmat csak akkor tudunk építeni, ha a gyerekek képesek egymás és a természet felé fordulni
– mondja Nati.
Egy madárfüttyös kert
Emellett Natiékban jó ideje érlelődött, hogy a városi tér mellett egy vidéki helyszínt is létrehozzanak a programjaiknak és a Noha-közösségnek. Mint a többi izgalmas helyzetet, ezt is a véletlen sodorta eléjük: egy időben fesztivált egy munka során jártak Nógrádban, így kerültek Terénybe. Natiék azonnal beleszerettek a Cserhát lankái között megbújó apró faluba. Itt találták meg azt a különleges, ősi, egykor tipikusan a nógrádi településekre jellemző, ma már alig megtalálható közös kertet, amiben több apró parasztház bújt meg.
A kert egy ősdzsungel volt, csodálatos madárdallal és pár apró lakott házzal. Pestről hetekig gondoltak Terényre és a kertre madárkórussal, pedig úgy tűnt, ez egy álom marad, a tulajdonosok nem akarták eladni. Pár héttel később meggondolták magukat. Nógrádban akkor nagyon olcsó volt egy ház, Mikiék pont örököltek is, de az egész vízió megvalósításához kevés lett volna. Nati és Miki két régi barátjuknak, Aniot Dávidnak és Zalai Juditnak mesélték, hogy társat keresnek a projekthez. Ők azonnal rábólintottak, és így el is indult a munka a Noha Terényben.
Kőkemény felújítási sorozat indult egy 3 és egy 5 éves gyerek mellett. Az induló négy házat hagyományos anyagokkal és technikával újították fel, a terepet – tájba idomuló kőlépcsőkkel, utacskákkal – buja organikus kertté rendezték, és szintén tájba-korba illő módon építettek fel egy közösségi konyhát, ami a művészeti térként újjászületett pajta mellett arra szolgált, hogy a Noha Terény megfeleljen azoknak a közösségépítő normáknak, amiket Natiék megálmodtak. Mindent felújítottak, amire a statikus azt mondta, hogy menthető, ha nem találtak szakembert, akkor sok utánajárással, mesterektől vagy videók alapján tanulták ki, hogyan kell egy vályogból készült parasztházat korhűen, például cement nélkül renoválni.
A falusiak elfogadtak minket, látták, hogy dolgozni jöttünk. Miki rendezte a terepet, újította a házat, én volt, hogy hetekig csak bútorokat festettem. Sokat tanultunk egymástól, a falutól, a vidéki emberektől, számos szakmába kóstoltunk bele, az itt élők nehézségeivel szembesültünk, megtanultunk a természettel es annak változatosságával együtt élni. A helyiek is érezték, hogy nem betolakodóként jöttünk hanem együtt szeretnénk élni – ugyanaz a motívum volt, mint a Pozsonyin, nem hódítani, hanem együtt alkotni szerettünk volna.
Az első vendégcsapat érkezése előtt 5 perccel lettek kész, de szép lassan beindult a Noha Terény. Egyre többen jöttek workshopot, esküvőt, elvonulást tartani, vagy csak simán pihenni. Rendszeresen vannak kerámia-, festő-, jóga- és tánctáborok, csapatépítők, gasztroesemények, fejlesztő és érzékenyítő táborok. Az NFI-filmes alkotótáborokban például mindig készül több dokumentumfilm, fikciós és animációs film, amibe a helyiek is lelkesen és aktívan bevonódnak, megörökítve a környék életét.
Nati szerint hatalmas szerencséjük van, hogy a környéken több szervezet is van hasonló szemlélettel – a Permakultúra, a Magosvölgy vagy a Terra Szanda, melyekkel egyfajta élő hálót tudnak kialakítani. Az évek alatt több projekt és vállalkozás jött a régióba hasonló szemlélettel, a döntésükhöz pedig segítség volt a környéken lévő többi, korábbi vállalkozás és a könnyen megtalált közös han, ráadásul mind nagyon fontosnak tartják, hogy a térség fejlődéséhez hozzá tudjanak adni.
A pandémia újratervez
„Soha nem tudtam volna teljesen elszakadni a Nohától Újlipótvárosban, ha nem jön a Covid. Így viszont nyomósabb ok volt, hogy a gyerekeimmel a vidéki életet választottam, hogy ne legyünk bezárva” – meséli Nati.
Ezzel egy időben, ahogy országosan mindenhol, egyre többen vettek házat Szandán – a Terény melletti településen –, sokan pedig a pandémia után is kétlakiként folytatták. Natiék a Covid alatt a Budapest Schoollal együtt egy alternatív iskolát is szerveztek a faluban. „Láttuk, hogy a városi gyerekek mennyit kapnak attól, hogy állatok között vannak, hogy megismerik a természetet. Kökényesi Ágival – aki azóta is a terényi suli lelke – sikeresen pályáztak és akkreditáltatták az alternatív szemléletű, permakulturális alapokon nyugvó Budapest School Terényt, az első falusi BPS Zöldiskolát.”
Nati Terényt a nemzetközi divatvilágba is eljuttatta: 7-8 éve dolgoznak a Nanushka divatmárkával, aminek keretében a terényi asszonyok készítették számukra a gombokat, később pedig a hímzéseket is. A Nanoha néven futó kollaboráció keretében később Nati kerámiaékszerei és -alkotásai is helyet kaptak.
Kerámiacoworking
Az elmúlt években az újlipótvárosi Noha kicsit veszített az inkubátorjellegéből: a Covid alatt sokan függesztették fel az óraadást, de a katatörvény is nagyon sok nehézséget hozott a művészeknek, így Natiék visszaadták a Noha egy részét. Jelenleg kerámiafoglalkozások, fotólabor és asztalosműhely kap benne helyet. Nati mellett többektől lehet szabadkézi kerámiát tanulni. Mivel helyük van rá, több kezdő keramikusművész bérel náluk asztalt – mintha egy keramikus közösségi iroda lennének.
„Sose tudom nehézségként megélni, ha valaminek vége van, mert akkor lehet virágozni másfelé. Nemrég nyitott a Pagonnyal való együttműködésünk gyümölcse, a NohaPagony. Ha visszatekintünk, minden lépésünk logikusnak és természetesnek tűnik – bár az adott pillanatban sokszor nehéz, munkás vagy kockázatos volt. A Noha Terény, a Noha Stúdió és Alkotóműhely, a NohaPagony, a szandai és a terényi közösség és a köré szerveződő kezdeményezések története valójában egyetlen közös folyamat: az organikus növekedés, a közösségi lét és a környezettudatos élet megvalósulása” – mondja.
ELÉRHETŐSÉGEK
Noha Stúdió és Alkotóműhely
(Borítókép: Szabó Gábor - We Love Budapest)
Megjelent első bookazine-unk, ne maradj le róla!
Már 15 éve lélegzünk összhangban a fővárossal. Jubileumi kiadványunkban mindent megtalálsz, ami magazinunk és eddigi munkánk esszenciája. Gasztronómia, kultúra, városi legendák és Budapest arcai, interjúk, történetek és a legjobb helyek – úgy, ahogyan mi látjuk a fővárost.
Rendeld meg itt vagy keresd a nagyobb könyvesboltokban!
hirdetés
