Tóth Rozi 19 évesen, nagyszájú kamasz lányként ment Utrechtbe egyetemre, ahol szociológiát és politológiát tanult. 4 év után már épp vissza akart jönni Budapestre, amikor egy egyetemi házibuliban találkozott Onnóval, akivel aztán még 7 évet töltött Hollandiában. Ökofilozófiát, fenntartható, regeneratív gazdálkodást, szociológiát tanultak, Rozi pedig egy oktatásfejlesztési és fenntarthatósági projektben is részt vett az egyetemen. Mikor végeztek, választhatták volna, hogy Hollandiában maradnak és elméleti síkon kamatoztatják a megszerzett tudást, de a rögösebb utat választották.
Túl punkok voltunk ahhoz, hogy benne maradjunk a rendszerben
– mondja Rozi. „A 9-től 5-ig szóló irodai munka, a pár hónapig tartó gyes, az elméleti fenntarthatóság túl sima volt nekünk, mi szerettük volna a gyakorlatba is átültetni azt, amit az egyetemen tanultunk.”
Onno például dolgozott egy farmon, ahol az ehető rovarokkal mint a fenntartható jövő proteinforrásaival foglalkozott.
Hiába volt érdekes a projekt, és hiába volt előremutató, ha ugyanolyan tömegtermeléssel jár, mint az élelmiszeripar nagy része ma. Mi teljesen más irányba akartunk menni. Az én generációm számára a klímaszorongás már a mindennapok része, és egyre jobban érezzük hogy a földhöz való visszakapcsolódás az egyetlen járható út.
– mondja Onno.
Tudták, hogy saját földet szeretnének, ahol a gyakorlatban is megvalósíthatják azt, amiről éveken át tanultak, de tisztában voltak azzal, hogy Hollandiában erre nem lesz pénzük. Rozinak van családi kötődése a Nógrád megyei Szandához, végül a közösség és az ingatlanárak miatt itt kezdtek el nézelődni. Hollandiából rendszeresen jártak ide, és elkezdtek ismerkedni a faluval és az itt élőkkel, Onno például a szandaiak termelési és étkezési szokásaiból írta a szakdolgozatát. „Úgy éreztük, itt minden megvan, amit keresünk – mondja Rozi –, csodálatos táj, évszázados tudás a helyiektől, erős közösség a betelepülők részéről is, akik nagyon sokat segítettek nekünk, és több olyan gazdaság, például a Magosvölgy, akikkel nagyon hasonló a szemléletünk, de itt van például a terényi Budapest School is, ami a jövő szempontjából fontos számunkra.”
„Több ismerősünk is volt a betelepülő szandaiak között, de Onno például, aki nem budapesti »gyüttment«, hanem igazán idegen, nagyon hamar megtalálta a hangot az őslakos szandaiakkal. Nem értik, amit mond, de látják, hogy dolgozik, hogy tanulni akar, és ezért könnyen és hamar beilleszkedett. Erre van egy remek példám a közelmúltból. Onno két éve kezdett el saját gyümölcsökből (birsből, szilvából) pálinkát főzni. Vett is hozzá eszközöket, és a helyi öregektől tanulta el, amit lehetett. Idén aztán bezárt a falu pálinkafőzője, és sokan, akiknek nincsenek saját eszközeik, ide hozzák a cefrét. Ennyi idő után már tud róla annyit, amivel tanítani is lehet, úgyhogy van is most egy pálinkafőző workshopunk.”
Azért az idáig vezető út rögös volt. A ház, amiben most laknak, nem volt eladó, de sok utánajárásnak köszönhetően sikerült meggyőzni az idős tulajdonost, hogy piacra dobja. Akkor azonban lett rá más vevő is. „Vettem egy repjegyet Hollandiából, két nap alatt szereztem statikust és ügyvédet, hazajöttem a licitre, és konkrétan könyörögtem a bácsinak, hogy nekünk adja el.”
A házzal a vásárlás után is nagyon sok munka volt, teljesen át kellett alakítani, úgy, hogy az eredeti értékei megmaradjanak, de a mai igényeknek és az akkor már bőven tervben lévő Terra Szandának is megfeleljen. Az építkezést Rozi vezette le, eleinte Hollandiából ingáztak, de végül hazaköltöztek, az akkor még víz nélküli ház egyetlen lakható szobájába (Rozi ekkor már várandós volt a kisfiukkal). A sima vályogházat ökoházzá alakították, hőszivattyúval és a többi szükséges kiegészítővel, de a munkálatokba is beszálltak.
Nehéznek hangzik (és persze 9 hónapos terhesen padlót csiszolni nem könnyű), az is volt, de közben romantikus is. Ha reggel 6-kor kelsz, a kútról hozod a vizet a fürdéshez és cipeled a cementeszsákokat, akkor az nagyon oda tud kötni a helyhez
– mondja.
A Terra Szandának ez az első nyara, a projektnek egyelőre a workshop lába áll, de ennél sokkal többet terveznek. „Szeretnénk együtt mozogni a természettel, és ezt a szemléletet másoknak is megmutatni. Mindegy, hogy egy pár órás workshopra vagy egy egész hétvégés elvonulásra érkeznek a vendégek.”
Vannak rövidebb foglalkozások, fermentálás, misokészítő vagy épp a pálinkafőző workshop, de vannak hosszabbak is. Nyáron volt például fine dining minőségű vacsoránk, ami a paradicsomra épült, de lehet jönni hozzánk gombát szedni és szüretelni is.
De nem csak a gasztronómiára gondolnak: szerveznek egész hétvégés elvonulást, jógaórákat, kínai orvoslással kapcsolatos kurzusokat vagy éppen olyan hétvégét, amikor a parasztházak felújítását ismerhetjük meg, vagy az önfenntartó gazdaság alapjait mutatják meg nekünk. Onnóéknak fontos, hogy az a tudás, amit korábban megszereztek, belemenjen a Terra Szandába, de sok külsős szakemberrel is dolgoznak. A vacsorákban Szabolcs Éva, a Funky Pho alapítója segít, a kínaimedicina-kurzusokat Gál Zsófia tartja, a parasztház-felújítás alapjait pedig Paller Eszterrel együtt szervezik.
A jövőben nagyon szeretnék, ha a Terra Szanda nemcsak műhely lenne, hanem egy önálló gazdasági entitás. Rozi tervei között szerepel, hogy a közösség tagjaival együtt több földet bérelnek, a megtermelt zöldségeket és gyümölcsöket pedig éttermeknek és egy kosárközösségen keresztül kiskereskedelemként értékesítik.
A saját termékek – méz, szárított gombák, kimcsi, szójaszósz, lekvárok – szintén bakancslistások, illetve szeretnék, ha jövő nyáron esküvői helyszínként is felkerülnének a térképre. „Sokan nem akarnak már nagy lagzit, inkább szerveznek egy intim, 40-50 fős eseményt, ahol minden magas minőségben van, a szervezéstől kezdve a dekoráción át az ételig.”
A Terra Szandában sok terv és még több munka van. Az Instagramon nagyon jól néz ki a ház, a programok, a fények és a hangulat, a projekt sokat ad, de sokat is kér: Onnóék azt mondják, nincs hétvége, a kerttel folyton foglalkozni kell, kötözni, metszeni, mulcsolni, a workshopokra felkészülni, adminisztrálni, a programokat hirdetni és még a social mediában is jelen lenni.
„Mi ezt az egészet nem egy projektnek szánjuk, ez az életünk, és szeretnénk lerakni az alapokat a jövő generáció gyerekeinek vagy akár az unokáink számára is. Azért tartjuk kiemelkedően fontosnak a gasztronómiával kapcsolatos projektjeinket, mert az étkezés az egyik legintimebb és leginkább mindennapi aktus, amivel visszakapcsolódhatunk a földhöz, a természethez. A természetben dolgozni egyet jelent az elfogadással: nem mi döntünk, hanem az időjárás és a talaj, és bármit is termelünk, az a földdel való közös munka gyümölcse lesz. Ezt a szemléletet, ezt az érzést szeretnénk átadni mindenkinek, aki vendégként hozzánk jön.”
Megjelent első bookazine-unk, ne maradj le róla!
Már 15 éve lélegzünk összhangban a fővárossal. Jubileumi kiadványunkban mindent megtalálsz, ami magazinunk és eddigi munkánk esszenciája. Gasztronómia, kultúra, városi legendák és Budapest arcai, interjúk, történetek és a legjobb helyek – úgy, ahogyan mi látjuk a fővárost.
Rendeld meg itt vagy keresd a nagyobb könyvesboltokban!
hirdetés
