A kutya az ember legjobb barátja, tartja a mondás – nem alaptalanul. De nemcsak barát, hanem segítő, beosztott, őrző-védő szolgálat és hűséges bajtárs is egyben. Budapest utcáin is nagy számban találkozhatunk velük. De mégis mikor lettek a kutyák a fővárosi életmód szerves részei?
Ókori tappancsok
A kutatók szerint már az ókorban is tartottak hazánkban kutyát a városokban, és nem csak haszonállatként tekintettek rájuk, erre utalnak az emléküket őrző épületdíszítések, ékszerek, szobrok és bútorfogantyúk. A középkori ábrázolásokban is gyakran feltűnik a kutya, de a reformkorban is sűrűn láthatók a különböző festményeken: vadászati és őrző-védő feladatokat láttak el a gazdáik mellett, kisebb társaiknak pedig a szobában kellett modellt állniuk.
A kutyák azonban egészen eltérő szerepet töltöttek be a magyar arisztokrácia és az alsóbb néposztályok életében. Míg utóbbiak munkavégzésre fogták be a négylábúakat, addig a legfelsőbb társadalmi réteg vadászkutyákat és ölebeket tartott, akik részt vehettek a lakomákon és egyéb társasági eseményeken is, ráadásul ellátásukról külön tisztségviselő, a kutyapecér gondoskodott. Az akkori arisztokrácia családtagnak tekintette a kutyákat, amit mi sem támaszt alá jobban, mint egy II. Lajos királyról fennmaradt kis történet, aki állítólag a mohácsi csatába indulása előtt ezt mondta az udvaroncainak:
Jól foglalkozzatok a kutyácskákkal, hetenként kétszer mossátok meg őket.
Úri középosztály egyenlő úri kutya
A kedvtelésből tartott kutyák száma akkor ugrott meg jelentősen Budapesten, amikor az egyre jobban teret nyerő középosztály elkezdte átvenni az arisztokrácia szokásait. Így aztán az 1800-as évek közepétől a fővárost is egyre több kutya lepte el, azonban ekkor még nem számítottak az utcák állandó szereplőjének, hiszen Sasku Károly 1856-os illemtankönyvében azt írta, hogy
utcákon, sétányokon nem illik […] ebet magával hordani.
A Városliget azonban mindig is közkedvelt kutyasétáltató helynek számított: már a 19. század első feléből származó ábrázolásokon is ott lépdelnek az ebek a gazdáik mellett, vagy éppen önfeledten szaladgálnak a kellemes erdős sétányokon. Egy 1824-ből fennmaradt írásban így nyilatkoztak róluk:
A kutyának szépségén, elevenségén, könnyűségén kívül olly belső tulajdonai is vannak, a mellyek az embernek legfőbb figyelmetességére méltók… Semmi vágyakodással, haszon kereséssel, bosszúálló tulajdonsággal nem bír; tsak egyedül attól tart, hogy urának kedvéből ki ne essék. Inkább a jótéteményről emlékezik mintsem az ellenkezőről…
A múlt századi polgárság kutyák iránti ragaszkodását mutatja az is, hogy a korabeli fényképeken is egyre rendszeresebben kezdtek el feltűnni a gazdáik mellett.
Amikor 1912-ben a fővárosi tulajdonba került Állatkertet átépítették, arra is gondoltak, hogy az ősi magyar kutyafajták megmentésében szerepet vállaljanak. Ennek érdekében kenneleket alakítottak ki, ahol ezeket a példányokat mutatták be a látogatóknak.
A házi eb (Canis familiaris L.) rendkívül sok tisztavérű példányát ismerjük: az állatkertnek nem lehet hivatása az, hogy mindezeket bemutassa. Csak a legjellemzőbbekre terjeszkednek ki a mi állatkertünkben. A magyar fajták, a göndörszőrű, fehér, mélyhangú komondor, simaszőrű, néha foltozott kuvasz és a kicsiny, fekete puli terelő kutya természetesen nem hiányzanak ezek sorából.
A 19. századi hírességek, azaz az arisztokrácia és a művészvilág tagjai is népszerűsítették a kutyák házi kedvencként történő tartását. Gondoljunk csak Sissi császárnéra és legendás Shadow nevű kutyájára, amely sok korabeli portrén is feltűnik a magyarok által igen kedvelt királyné oldalán. Shadow-t egyébként a gödöllői kastély kertjében helyezték örök nyugalomra. Blaha Lujza is nagyon szerette négylábú társait, kedvencével egy 1882-es felvételen is feltűnnek. De a legendás színésznőnek a ruhafogasát is egy bronz kutya őrizte. Híres íróink közül is bőven akadtak közismert ebrajongók: Móricz Zsigmond, Kosztolányi Dezső, Márai Sándor és Örkény István is nagyon kötődtek a kis kedvenceikhez, akik az általuk írt művekben is felbukkantak. Kosztolányi például így fogalmazta meg az érzéseit:
A kis kutya. Mégis a legszebb állat. Magasba trónol fönn a vánkoson, csodálva nézem sokszor órahosszat és fürge szívverését számolom.
Ebadó, kóborlók és „kutyapenzió” a Svábhegyen
A kutyák fővárosi elterjedése azonban számos új problémakört is teremtett. Az egyik ilyen volt a kóbor állatok elszaporodása, akik gyakran megharapták az embereket. A másik súlyos gondot pedig a veszettség jelentette, amely nagy riadalmat keltett. A hatóság végül szigorú szabályokat vezetett be.
A kutyák csak pórázzal, szájkosárral és úgynevezett kutyajeggyel sétálhattak az utcákon.
Kutyajegyet az kaphatott, aki megfizette az adót, valamint alávetette kedvencét a kétévente kötelező állatorvosi vizsgálatnak. Azon kóbor kutyákra, akik ezekkel nem rendelkeztek, a legszomorúbb sors várt. Akkoriban az ebek még ki voltak tiltva az éttermekből, kávézókból és a közlekedési eszközökről, valamint az ebadók is igen magasak voltak, mivel a hatóság nem értette, hogy miért kell a polgároknak kedvtelésből négylábúakat tartani. Emellett azért igyekeztek edukálni is a lakosságot, például az 1882-es ebrendelethez kiadtak egy kis oktatófüzetet, amelyben leírták, mi szükséges – a szabályok betartásán és az adófizetésen túl – a megfelelő kutyatartáshoz. Az etetésük kapcsán igen konkrét tanácsokat adtak:
A házieb kevés hússal, hanem inkább porczos részekkel, általa összerágható csontokkal, levesmaradékkal és ennek levében áztatott kenyérrel vagy kutyának készült kétszersülttel, a szoba-eb pedig tejjel és ebben vagy levesben áztatott kenyérrel tápláltatik. […] Túlzsíros vagy igen meleg táplálék a kutyának nem válik egészségére.
Azonban semmi se vette el a hajdani budapesti lakosok kedvét attól, hogy háziállataik legyenek. A társadalmi átalakulás hatására a századforduló előtt és azt követően megnőtt a fővárosi polgári középosztály létszáma, számukra pedig a kutyatartás az úri életmód elválaszthatatlan részét jelentette. Így megnőtt az igény a kutyavásárokra is, amelyeket hetente kétszer tartottak. 1910-től pedig kutyakiállításokat is rendszeresen szerveztek, amelyek igen nagy népszerűségnek örvendtek. A budapesti úri középosztály olthatatlan kutyaszeretetét semmi nem bizonyítja jobban egy olyan intézmény létrejötténél, amely kifejezetten a kis kedvencek számára nyitotta meg a kapuit. A Svábhegyen lévő kutyapanzióban igazi úri ellátásban részesültek a négylábúak, hiszen speciális igényeikre is tekintettel mindennap kétszer főztek rájuk, fürdették, ápolták, sőt még oktatták is őket, többek között szobatisztaságra. Ez a „kutyapenzió” egyben szanatórium is volt, ahol súlyos betegség vagy baleset után gyógyulhattak a kis kedvencek. Bár az árak igen magasak voltak, az intézmény mégis nagy népszerűségnek örvendett.
Ma már egyre több helyre bejáratosak Budapesten a kutyák: éttermekbe, kávézókba, plázákba, tömegközlekedési eszközökre. Bár még azért sok a konfliktus a nem kutyások és a kutyások között, elsősorban a fel nem szedett kutyapiszok miatt, de a kedvtelésből tartott házi kedvencek, úgy tűnik, nem mentek ki a divatból. És hogy miért is tartják a kutyát az ember legjobb barátjának, azt talán a 2022/23-as évben a Kiscelli Múzeum VAU! című kiállításán bemutatott sírfelirat meséli el legjobban:
Könnyezem, ahogy utolsó nyughelyedre viszlek, annyira, mint amennyire örvendeztem, mikor tizenöt éve a két karomban hazahoztalak.
Források:
- Gerhát Petra: Így kutyáztunk 100 éve: képeken a múlt, We love Dogz
- Ilyen volt a 19–20. századi fővárosi kutyatartás! – egy kis kultúrtörténet, Metropol
- László Enikő: Az elit luxusfürdőbe vitte kutyáit, míg a kóbor ebeket irtották: a fővárosi kutyatartás a századfordulón, We love Dogz
- Kutyavilág a Városligetben: a 18. századi sétáltatástól a későbbi tenyésztésig, Múlt-kor
- Zubreczki Dávid: A városi kutyatartás története archív fényképeken, tudas.hu
- Vajna Tamás: Egyszer volt Budán kutyavásár, de ilyen pazar kutyakiállításból több is elférne, Qubit.hu
- Ayhan Gökhan: „A kutyák mindig is velünk voltak” – Interjú dr. Balla Lóránddal és Molnár Álmossal, a Vau!-kiállítás kurátoraival, egy.hu
- Zöldhelyi Adrienn: A régi magyar művészvilág kutyái, A Kutya
- Kovács Krisztina: Selymérek és fitorkák, avagy megnyílt az egyetlen kiállítás, ahová kutyával is mehetünk, budapestbrand.hu
- R. Szabó Zsuzsa: Blaha Lujza kutyája és más ebek – kutyával az élet, bcoolmagazin.hu
(Borítókép: Saly Noémi – Fortepan)
Legyetek ott első városi piknikünkön!
Gyertek, és töltsünk el egy vidám napsütéses tavaszi napot együtt a városligeti fák lombjai között május 1-jén, ahol day-time piknik, workshopok, sok szuper food truck és dizájnvásár is vár mindenkit.
Ünnepeljük együtt a tavaszt, a találkozásokat és azt a pezsgést, amiért annyira szeretjük Budapestet!
hirdetés
