Huszár Krisztián vietnámi gulyását a 2010-es években a Madách téren, az egykori Beszállóban kóstolhattuk először. Ezt követően Huszár egy ideig a Fámában főzött, de fél évvel a Covid előtt otthagyta a fine dining világát, és saját helyet nyitott a Margit körúton. A Sziromban a pulton taposta a saját udonját, és kijelentette, hogy soha többé nem dolgozik másnak.
Kapcsolódó írás
„Inkább megdöglöm vagy bankot rabolok, de többé nem dolgozom senkinek” – Huszár Krisztián hazatalált
Nem akar többé másnak dolgozni, elege van a fine diningból, és végre megtalálta a saját helyét – Huszár Krisztián ázsiai food barja, a Szirom a Mechwart tér kedvence lett.
A holtakat is feltámasztó levesét a Sziromban is kóstolhattuk, de a Covid körüli átrendeződések őt is odébb fújták pár utcával – így kötött ki 2020-ban a Frankel Leó úton.
Hogy a Frankelben jó helyre került, az azon is látszott, hogy múltak az évek, és Huszár – aki híres volt arról, hogy viszonylag gyakran váltott konyhát – azóta sem költözött el. Időnként vállal egy-egy projektet, például a Shóban vagy a Meat Boutique-ban, ahol alkot valami krisztiánosan tökéletest, de a Vietnámigulyás közben konstans nyitva van, és változatlanul magas színvonalon nyújtja, amit megszoktunk tőle. Ehhez persze kell Mogyorósi Gábor segítsége is, aki 2020 ősze óta van a Vietnámigulyás konyháján.
A hely névadó leveséhez használt mesterleves már 3 éves, és egyszerűen nem tudnak vele hibázni.
Kacsa, mangalica és marhapofa főzőleve is belekerül a mély ízű, alapvetően pho-jellegű ételbe, amit változatos betétekkel lehet rendelni. Az udon tészta alap, ez is a Vietnámigulyás sajátja, jó harapású, vaskos, búzalisztes japán tészta, és fokozható az élmény a további pluszokkal. Mint például a savanyított tojás, a savanyított zöldségek, a marhapofa, a báránnyal töltött tavaszi tekercs, a tarjaszasimi, a garnéla, a rántott császárhús, a rákos bánh cuón vagy a rántott borjúfledermaus. A levesek közül 2 és 4 decis változatokat is lehet rendelni, ha egyszerre több dolgot is kóstolnánk.
Állandóság és kísérletezés
Huszár szerint ők olyanok, mint a Meki, az állandó menün keveset variálnak. Valóban: az elmúlt években jó eséllyel találtunk náluk mangósalátát, marhatatárt, gyozát ponzuval és csilis szezámmal, illetve házi kókuszkefírrel kínált rántott padlizsánt is.
Huszár és Mogyorósi azonban nem lehetnek meg kísérletezés nélkül, így a viszonylag állandó, szezonálisan egy-egy elemében változó menü mellé egyre több olyan izgalmas eseményt is kínálnak, melyeken a megszokott szemlélettel mutatják be más konyhák fogásait. Ezen programok időtartamára lecserélik a Vietnámigulyás étlapját szusira, baszk pintxókra vagy a híres staff mealekre.
A menetrend a következő: hétfőnként ebédidőben belekóstolhatunk, hogy mit esznek a konyhán. Közismert, hogy az étteremben a legjobb fogás mindig a legénységi ebéd, de Huszár nem először kínálja meg a vendégeit azzal, ami a konyhára készül: annak idején a vietnámi gulyás mellé is egy staff meal inspirációból került a tonkacu. Hétfőnként 12:00 és 15:00 között 5800 forintért kóstolhatjuk meg a legénységi ebédet.
Szerdánként egy kis ázsiai–baszk vadulást tartanak a házban, amelyre minden alkalommal új small plate fogásokkal készülnek, egy-két kedvenc pedig vendégszereplő lesz az állandó étlapon is. Ilyen a lazac-/tonhaltataki, a beregi csirkevéres black pudding, a puha páncélú ráktempura, a körmöspacal konfitált babbal vagy a káposztás udon.
Ugyan nem minden héten, de
Krisztián időnként a szusikészítő tudását is megcsillogtatja szusimestere, Yusei Hokama közreműködésével.
Ezekre az estékre zömében jumbo nigirikkel készülnek, melyekhez kizami wasabi (vágott vízitorma) és házi gyömbér jár. Ha pedig szeretjük a brunchot, de már nagyon unjuk az avokádótoast, Eggs Benedict vonalat, akkor érdemes a Frankel Leó út felé kanyarodni hétvégenként: szombaton 9:00–12:00 között ugyanis tornádótojással, tamagoyakival, ázsiai tejberizzsel, bánh mì szendviccsel várnak.
A sok újdonság mellett a Vietnámigulyás belsője is megváltozott. Igaz, Krisztián fogásainál tulajdonképpen mindegy, hogy milyen térben fogyasztjuk őket, mégis kellemes, hogy a fenti, fehérre festett, jellegtelen galériát harsogóan színesre pingálták, és kicsit a fényeken is alakítottak. Egy szó, mint száz: ha újdonságra vágyunk, vagy ha a régi, jól megszokott ízekre, Huszár Krisztiánnál biztosan nem ér csalódás minket.
(Borítókép: Vietnámigulyás)
Elérhetőségek
Vietnámigulyás.HK
