A tavaszi Budapest egyik leglátványosabb eseménye a Gellért-hegyi mandulavirágzás. Bár a fák nem őshonosak ezen a tájon, ma már elképzelhetetlen nélkülük a környék. A mandula Ázsiából származik, a Kárpát-medencébe olasz közvetítéssel került, maga a szó is olasz eredetű. Bár egyes feltételezések szerint a Gellért-hegy fái már a török időkben, a fügével együtt megjelentek, ez nem bizonyítható. Valószínűbb, hogy filoxérajárvány környékén bukkantak fel, amikor a szőlőültetvényeket elkezdték felváltani a gyümölcsösök. A kártevő megjelenése után drámaian pusztulni kezdtek a szőlők, helyükön villák épültek, vagy barackosokat ültettek. A mandula utóbbihoz kapcsolódott, mivel gyakran oltottak barackot a rendkívül ellenálló mandulaalanyba. A mandula ráadásul jól tűri a meleget és a szárazságot, kedveli a meszes talajt, ott érzi jól magát, ahol a szőlő.
Ki volt az első mandulafák tulajdonosa?
A hajdani Gellért-hegyi bortermelésnek ma már nem sok nyoma van. Az ültetvényekre a girbegurba, dűlők vonalát őrző utcák és szőlőművelésre utaló neveik emlékeztetnek (Vincellér, Bakator, Ménesi, Szüret, Badacsony stb.). A Budai Arborétum felső kertjében álló épület is vincellérképzőként kezdte, a Gellért Szálló mögött, a Kemenes utcában pedig egy kedves, kissé falusias hangulatú emlékművet találunk: a Szent Vince-oszlop is az egykori szőlősgazdákra, valamint az ő védőszentjükre emlékeztet.
Kerkapoly Károly korábbi pénzügyminiszter szőlősgazdaként követte végig a környék változásait. A politikusnak borháza is volt a mostani Bartók Béla út környékén, 1884-ben pedig potom pénzért vásárolt nagyobb területet a Gellért-hegy déli oldalán, ahol az egyre pusztuló szőlők helyére barackot telepített, amihez oltóalanyként ő is szívós mandulafákat ültetett.
Kerkapoly Károly (1824–1891), a mandulák gazdája jogász, pénzügyminiszter és az MTA levelező tagja volt, Deák Ferenccel még joggyakornokként ismerkedett meg. 1865-től tevékeny híve volt a Deák-pártnak, újságokban publikált, és országgyűlési bizottságok tagja volt. 1868-ban Andrássy Gyula honvédelmi miniszter államtitkárrá nevezte ki, néhány hónappal később pedig államtudományokat kezdett tanítani a budapesti egyetemen. 1870-től 3 éven át pénzügyminiszterként működött. Jogi és politikai karrierje mellett a szőlő is többet jelentett számára kellemes időtöltésnél. Egyik alapítója volt a Magyar Bortermelők Szövetkezetének és az Országos Mintapinczének, aktívan kísérte a filoxérabizottság tanácskozásait és a borászati törvény tárgyalásait is.
Az első Gellért-hegyi mandulafák Kerkapoly birtokán állhattak, majd a jogtudós halála után a kert elvadult, maradt és sokasodott az ellenállóbb mandula, ami egészen jól érezte magát a dolomitsziklák között. A környék parkosítása a 20. század folyamán több ütemben zajlott, de a fák szerencsére mindig maradtak, az újságok tanúsága szerint a pestiek és budaiak már az 1930-as évek óta csodájára jártak a halvány rózsaszín virágok tengerének.
Források:
- A Gellért-hegy mandulafái. Fokert.hu
- Viczián Zsófia: Budapesti fák. Látóhatár, Budapest, 2023.
- Kerkapoly Károly életrajza és munkássága. Parlamenti könyvtár
- Rapaics Raymund: A Gellérthegy csodája. A Természet, 1931. március 15.
(Borítókép: Juhász Norbert – We Love Budapest)
