Biztosan mindenki ismeri a Pingvint a Kosztolányi Dezső téren, aminek gyönyörű neonja mellett nem lehet csak úgy elmenni. A forgalmas környék ellenére az alatta megbújó pub igazi törzshely, egy falusi kiskocsma, a látogatók több mint fele évtizedes törzsvendég, sőt olyanok is akadnak közöttük, akik először a nagyszülők társaságában lépték át a küszöböt. Nem is törekszünk arra, hogy a történetét városi legendák nélkül meséljük el.
A Pingvin 1959-ben nyitott meg, az újság, ami erről beszámolt, már évtizedek óta nem létezik. Először nem is egy, hanem pár hónap eltéréssel rögtön két hellyel indítottak. Az egyik a még ma is működő egység, a Tas vezér utca és a Bocskai út sarkán, a Kosztolányinál, a másik a Móricz Zsigmond körtér közelében lévő, már megszűnt falatozó, aminek neonján hasonlóan csodás pincérmadarat láthattunk. A korszakban nagyon divatos volt állatokról elnevezni a kiskocsmákat, éttermeket, de a Mézes Mackót azért valamivel jobban értjük, mint a sarkvidéki madarat.
Egy legenda szerint a pingvin név a papi reverendára utal, és a környéken ma is működő ciszterci rend szerzeteseinek öltözékét idézi fel.
A neoncégér inkább hidegkonyhára utal és a hely így is működött évekig, de a falatozó név, illetve a környékbeliek emlékei szerint valaha volt melegkonyhai szolgáltatás is. A nagyszüleim az 50-es években költöztek a Tas vezér utca egyik közeli házába, ők azt mesélték, hogy egy időben a Pingvin híres volt az itt kapható resztelt májról, amit nagyon jó áron kínáltak, így a környékbeli családok gyakran ugrottak be vacsorázni. Már ekkor sok törzsvendég járt ide, 1962-ben például egyikük megakadályozta, hogy kirabolják a napi bevétellel a postára tartó pincért.
A neon, amelynek másolata a varsói Neon Múzeumban is szerepel, és megtalálhatjuk a keleti blokk fényreklámjait bemutató, Neon Revolution című könyvben is, valószínűleg néhány évvel a nyitás után került az üzlet fölé, és egyből a környék kedvence lett. Egy gyerekkora óta a Pingvin szomszédságában élő hölgy elmondása szerint
a 60-as években a környékbeli kissrácok sokat szánkóztak egy közeli bombatölcsérben (ami azóta természetesen beépült), és akkor kellett hazaindulniuk, amikor kigyulladt a neon, így a fényreklám a környék órája is volt.
Bár súrlódások mindenütt előfordulnak, a hely kapcsolata alapvetően zavartalan annak a háznak a lakóival, ahol a Pingvin már 66 éve működik. Az épület 1932-re készült el, és eredetileg 5 külön üzlethelyiséget alakítottak ki a földszintjén. Az államosítást követően aztán az egyik lakáshoz tartozó üzlethelyiséget összevonták a másik bolttal, hogy megfelelő méretű vendéglátóipari egységgel gondoskodjanak a dolgozó nép szórakozásáról. A szocializmus vigyázó tekintete azonban átsiklott a fölött a két üzlethelyiség fölött, amelyeknek bérleti díjából a társasház saját költségeinek egy részét kívánta fedezni, ezeket hivatalosan sosem államosították. Így a rendszerváltáskor a társasház bejelentette igényét ezekre a helyiségekre. Az önkormányzat (a korábbi tanács) ezért kötelezte a Pingvin bérlőjét, a Dél-budai Vendéglátó Vállalatot, hogy kössön bérleti szerződést a társasházzal.
A Dél-budai Vendéglátó Vállalat 1993-ban aztán továbbértékesítette a helyet új albérlőknek, így került a képbe a Pingvint 20 éven át működtető hármas, Lévay Balázs, Kevély Gábor és Oberfrank Gyula. Egy törvénymódosítás értelmében a vendéglátó vállatoknak meg kellett szüntetniük az általuk bérelt üzletek albérletesítését, ekkor vásárolták meg Oberfrankék a bérleti jogot és kerültek közvetlen kapcsolatba a helyiség tulajdonosával, a társasházzal. Majd később, 1998-ban végre teljes egészében megvették „életük éttermét″.
A 2000-es évek elejének Pingvinjére már én is emlékszem. Ezekben a boldogult időkben még kevésbé voltak szigorúak a szabályozások, így a hozzám hasonló környékbeli gimnazisták elmaradt utolsó órái gyakran folytatódtak itt. Az ekkor már kocsmaként funkcionáló hely három tulajdonosa közül Oberfrank Gyula került legendastátuszba, ő volt az, aki öngyújtójával mindig készségesen sietett a cigiző vendégek segítségére, mivel ekkor még lehetett bent dohányozni. A Pingvin már egész másképp festett, mint a 60-as években, hátsó részében, ahol most ismét külön üzlethelyiségben egy erdélyi delikatesz üzemel, ekkoriban nyerőgépek sípoltak, villogtak.
1995 körül tragikus eset történt, kigyulladt és leégett a hely régi neonja.
A tűzoltók a szomszédos utcából szerencsére hamar megérkeztek, amiben az is szerepet játszhatott, hogy már ekkor is sok törzsvendég akadt köztük, akik műszak után egy pohár sör vagy kávé mellett beszélgettek, így jól ismerték a helyet. A jellegzetes neon a tűz után egy kicsit más formában újult meg. Az alatta látható írás betűi kerekebbek lettek, a pingvinfigura pedig koktélostálca helyett sört tart. Néhány éve egyébként újra renoválni kellett a fényreklámot, ezúttal az időjárás viszontagságai rongálták meg.
A jelenlegi tulajdonos, Jávor Dániel szintén a 2000-es évek elején, még gimanzistaként ismerte meg a Pingvint, amit 13 évvel ezelőtt vett át Oberfrank Gyuláéktól. Azóta sok minden változott, de szerencsére a jól ismert törzsvendégek, a neon és kiskocsmás hangulat maradt, így a hely lelke is a régi. A nyerőgépek távoztak, a hátsó részben új mosdókat és gazdasági helyiséget alakítottak ki. A pult és az italkínálat korszerűsödött, az üvegek közül pedig több mint 100 plüsspingvin néz ránk. Van egy különterem, és a sportnak is jut hely, jókora kivetítőn nézhetünk közvetítéseket, és lehet dartsozni is, és ez volt a környék egyik első helye, ahol kvízesteket tartottak.
Ha pedig beugrunk, akkor egészen biztos, hogy találkozni fogunk olyannal, aki évtizedek óta jár ide, vagy akinek már a szülei is ismerték a helyet. A Pingvin sokat változott 66 év alatt, a környék életében mégis ugyanaz maradt.
ELÉRHETŐSÉGEK
Pingvin Pub
(Borítókép: Pingvin Pub)
