Az Annapurna étterem névadója az élelem és jólét istennője és egyben a világ 10. legmagasabb hegye, amely Közép-Nepálban található. Hegedűsné Sánta Kriszta, az étterem tulajdonosa már régóta vonzódik az ázsiai kultúrához, amiben közrejátszott az is, hogy japán szakon végzett az egyetemen. Azt pedig, hogy hazánk első nepáli éttermét ő nyithatta meg májusban, az élet hozta így. Mindenképp az ázsiai gasztronómiában gondolkodott, hiszen maga is nagyon szereti mind az indiai, mind a kínai konyhát. Egy dubaji utazás során ismerkedett meg Bibek Acharyával, aki szívesen igent mondott arra a kérésre, hogy nyissanak közösen egy éttermet Budapesten.
Sikerült több nepáli munkaerőt – a séftől a konyhai kisegítőkig – Budapestre csábítani, akik nemcsak a munkalehetőség miatt érkeztek hazánkba, hanem mert fontos számukra, hogy megismertessék hazájukat a nagyvilággal, és mi is lehetne ehhez jobb kiindulópont, mint a gasztronómia. A nepáli alkalmazottak közül többen dubaji ötcsillagos szállodában szereztek tapasztalatot, ami hozzájárul az étterem vendéglátásának magas szakmai színvonalához.
Kellemes hangulat és egy kis kiállítás Nepálról
A Ráday utca 29. szám alatt található étterembe belépve hangulatos légkör fogad. Barátságos színek és fények uralják a teret, a háttérben nepáli zene szól. Színes imazászlók díszítik a galériát, ahova mindenképp érdemes felmenni, mert egy kisebb kiállítást nézhetünk meg Nepál sokszínűségéről, az itt élő népcsoportokról, valamint a leggyakrabban használt fűszereikről, így egyből ráhangolódhatunk az ételekre is. Krisztáék ősszel személyesen is ellátogattak Nepálba, ahol kóstolgattak, tapasztalatot gyűjtöttek, valamint az étterem dekorációi is onnan érkeztek. Ezen út során készített néhány saját fotójuk megjelenik a falakon is. Meglepő volt számunkra, hogy pattogatottkukorica-készítő gép is van az étteremben, de Kriszta elmesélte, hogy Nepálban az éttermekben a pattogatott kukoricát vendéglátó fogásként kínálják, így ők is beszereztek egyet, hogy kövessék ezt a hagyományt.
Ahogy az az étlapról is kiderül, a nepáli konyha jó néhány ponton találkozik az indiaival és a kínaival, számos különleges fűszerrel dolgoznak. Alapvető fűszerük a timur, amely csípős és citrusos egyszerre, a kínai ötfűszer-keverékben megjelenő szecsuani borsra hasonlít a legjobban. Az édességeken kívül szinte minden ételben használják. A Katmandu-völgyben élő newari népcsoport kedvelt alapanyaga a bivalyhús – magyarázta Bibek, aki ebben a kultúrában nőtt fel. Mivel a nepáliak többsége hindu vallású, nem fogyasztanak marhából készült ételeket. Megtudtuk azt is, hogy a császárszalonna is igen népszerű náluk, így az Annapurna étlapjáról a nepáli stílusú császárszalonna és az édes-savanyú császárszalonna sem hiányozhat. Az ételek édesítése sokkal visszafogottabb, mint Indiában. Az étkezés végére kiderülnek azok az apró, mégis markáns különbségek, amelyek jól elkülönítik a nepálit az indiai konyhától.
A kóstolást a jhol momo levessel kezdtük, amely a klasszikus momo egy izgalmas változata. A batyukat kissé fűszeres levesben tálalják, amely sült paradicsommal, szezámmaggal és aromás fűszernövények keverékével készül, és ebbe kerül a puha és ízletes momo. A legenda szerint a momót egy, a nepáli királyi családba házasodott tibeti hercegnő hozta el az országba, így az évszázadok alatt hagyományos nepáli étellé vált. Bármely napszakban képesek fogyasztani, akár reggelire, főételként vagy csak harapnivalóként.
Így nem véletlen, hogy a momo különböző verziókban is megtalálható az étlapon: kóstolhatunk bivalyhússal, csirkehússal és paneerral (vegetáriánus) töltött batyukat, amelyek mellé kétféle csatnit választhatunk. Nekünk a mentás-korianderes verzió mellett a saját recept alapján készült, klasszikus nepáli csípős szószuk is rendkívül ízlett. Bár az összetevőit nem árulták el, egy biztos, timur van benne, és némi gyömbér, csili, szezámmag, fokhagyma és paradicsom is.
Szintén autentikus levesük a thukpa. A friss tésztát fokhagymával, gyömbérrel és himalájai fűszerekkel ízesített aromás levesben tálalják. Igazán bőséges fogás, és a téli hideg és rosszkedv egyik legjobb ellenszere, ami garantáltan átmelegít.
Az előételek közül több kedvencünk is volt, az egyik a fűszeres edamame- és földimogyoró-saláta, amelybe a ropogós összetevőkre pikáns öntet kerül – így egyszerre csípős és savanykásan frissítő. A másik a pani puri, egy roppanós, labda alakú tészta, amelyet úgy fogyasztanak, hogy nepáli fűszerekkel ízesített tört burgonyával töltik meg a kis labdákat, amibe a jellegzetes korianderes-lime-os, fűszeres vizet öntik, majd egyben bekapják. Imádtuk, ahogy a friss, csípős, sós és fűszeres ízek egyszerre jelentek meg.
A csilis csirke vagy paneer tökéletes választás mind a húsimádóknak, mind a vegetáriánusoknak. Ez az étel egy ízletes, gyömbéres szószban készül, amely lágyan fűszeres, de nem túl csípős, így bárki számára élvezhető. Bőségesen tartalmaz friss zöldségeket, amelyek ropogós textúrával és gazdag ízvilággal egészítik ki az étel harmóniáját.
Ezenfelül a vegetáriánusok több fogást is találnak. Ezúttal egy nepáli stílusú thaliszettet kóstoltunk meg. A tál közepét a pergős basmati rizs uralja, körülötte pedig különböző feltétek sorakoznak. A zöldséges curry autentikus nepáli fűszerekben főtt (kérhetjük csirkés verzióban is, amikor teljesen omlósra és puhára főzik a húst a szószban), illetve a tálon találunk még dhalt, friss zöldségeket, római köményes-görögszénás-fokhagymás párolt spenótot, házi készítésű nepáli savanyúságot és az indiai konyhából is ismert pappadot. Nepálban ezt az ételt úgy eszik, hogy a dhalt és a ghít is ráöntik a rizsre, az ujjaik közé vesznek egy falat curryt, majd az egészet összekeverve együtt kézzel fogyasztják – mesélte Bibek.
A háromféle desszert közül a brownie masala krémmel és a reszelt répából készült gajar ka haluwa is igen csábító, de inkább egy autentikusabb édességet próbáltunk ki. A yomari egy newari ünnepi finomság, puha tésztája rizsliszt és búzaliszt keverékéből készült, amelyből hal alakú gombócokat készítenek, majd édes tejkrémmel töltik meg. Nem könnyű elkészíteni, így a tökéletes íz és forma elérése érdekében mindig frissen, gőzölve tálalják. Narancsmártást ugyan Nepálban nem kínálnak mellé, de egy főzőműsorban Santosh Shah, a leghíresebb nepáli séf így készítette, amit ők is átvettek. És milyen jól tették! A yomari tésztája lágy, a benne lévő édes tölteléket nagyon jól ellensúlyozza a citrusos íz.
Különleges signature koktélok és alkoholmentes italok
Nem számítottunk arra, hogy egy nepáli étteremben ilyen nagy gondot fordítanak a koktélok összeállítására. Mind az alkoholos, mind a mentes koktélok igazán különlegesek. Ebben segítségükre volt Szabó Dávid és Csatlós Máté, akik a műfajban már számos díjat nyertek. A kínálatban találunk természetesen pattogatott kukoricás, füstölgő és citrusos verziókat is. A Royal Popcornban például a Bourbon mellett a pattogatottkukorica-szirup és kukoricalikőr is megjelenik némi citromos és ananászos beütéssel. A Smoky Mountain nevéből adódóan egy füstös, vagyis füstölgő koktél, amelybe cékla, ananász és lime is kerül. A Sherpa Queen, a Nepal és az Annapurna Elixir pedig nemcsak ízükben egzotikusak, hanem mesés a kinézetük is. Minket abszolút levett a lábunkról az alkoholmentes Terai Tranquility, amelynek alapja a citromfű-gyömbér tea, illetve cukornád, lime, gyömbérsör és uborka is kerül bele. Mivel nagyon szeretjük a chait, megkóstoltunk egy nepáli chiya lattét, amely fűszeres, ugyanakkor sokkal kevésbé édes indiai rokonánál.
Ha egy extra gasztronómiai élményre vágyunk, akkor az Annapurnát érdemes családdal és barátokkal is felkeresni, sőt kisebb céges vagy csapatépítő rendezvényeknek is helyet biztosítanak a galérián és a földszinti részen egyaránt. Aki szereti a fűszeres ételeket, szeretné megismerni a nepáli konyhát, közben nézegetne nepáli könyveket vagy kipróbálna egy különleges koktélt, mindenképp keresse fel őket.
ELÉRHETŐSÉGEK
Annapurna Nepáli Étterem
(Borítókép: Bekő József)
