A Dunaharaszti szélén működő madármentő civil szervezet kertje olyan, mint egy gyógyító- és rehabilitációs központ a szárnyasok számára. Jó lehet itt madárnak lenni, még ha többen közülük azért is kerültek ide, mert betegek vagy sérültek voltak.
A Dunaharaszti határában található Tollas Barát Madármentés civil szervezet motorja, Klári bár Közel-Kelet-szakértőnek tanult, végül inkább a madarakat választotta, talán azért, mert már gyerekkorában vonzódott szárnyas állattársainkhoz. Persze van némi családi hagyományszál is a háttérben, hisz már a szülők és a nagyszülők is sokat foglalatoskodtak a madarakkal, volt is a ház körül szárnyas jószág, a kis Klárinak pedig kedvenc tyúkja, akit a a biciklije kosarában furikázott. Testvére a biológiát választotta hivatásnak, jelenleg Új-Zélandon él, ahol madarakkal foglalkozik. Nem csoda, hogy Klári is mellettük kötött ki.
A Dunaharasztiban lévő ház kertjébe belépve egyértelművé válik: itt a madarak az elsők, és a velük foglalkozók csak utánuk következnek. A baromfiudvar szinte elfoglalja az egész kertet, szabad hely némi túlzással mindössze annyi van, hogy kényelmesen és egyenesen be lehessen jutni a házba, ahol Kláriék élnek – természetesen ott is néhány madár társaságában, mert a nagyon kicsik vagy azok, akikre sűrűbb és nagyobb figyelemmel kell lenni, ideiglenes jelleggel bent élnek. Amikor ott jártunk, egy fekete rigó, egy sirály meg egy még alig tollas vércsebébi voltak a lakótársak. De maradjunk csak kint az udvaron!
A baromfiudvarban viszonylag békében él egymással jó pár madár, de azért nem kell rosszra gondolni, mindössze apró torzsalkodások vannak. De hogy minden rendben menjen, annak érdekében Klárinak van egy segítsége is, Márton, a lúd, aki egy nagyon szép példánya fajtájának. Tekintélyt parancsolóan járja a birodalmát, figyel, és ha bármi konfliktus támad, azonnal ott terem, és rendet vág. Egyszer állítólag egy kertbe tévedt macskát is elintézett. A lúd egyébként kalandos úton került ide, egy Márton-napi vágás előtti éjszakán menekítették ki végzetes fogságából, majd eljuttatták Klárihoz, ahol azóta is állandó lakos. De nemcsak ő, hanem még néhány madár helyi arcnak számít, a többiek, a többségük pedig ideiglenes lakó, amint meggyógyulnak vagy felnőnek, szabadon engedik őket.
A Tollas Barátban minden madarat tárt karokkal várnak, egy kivétel van, a papagáj, mert az ő gondozásuk másfajta figyelmet igényel, mint a többi madáré, ráadásul nekik speciális betegségeik is vannak. Egyébként jöhet bárki, a verébtől, a fecskétől és a galambtól kezdve a kacsákon, a libákon és a hattyúkon át a baglyokig, az énekesmadarakig és a fakopáncsig. Az udvarban szabadon járnak-kelnek, úszkálnak, esznek és játszanak egymással a madarak, elsősorban a baromfik, a kacsák, a ludak, a csirkék és a kakasok, a többiek pedig röptetőkben vannak, vagy az állapotuk miatt, vagy azért, mert idő előtt elrepülnének, vagy azért, mert ragadozók.
A madármentés sok lemondással és komoly elkötelezettséggel jár, és erről mi magunk is meggyőződhettünk, amikor ott jártunk. Nemcsak folyamatosan csörgött a telefon, hogy madarak kapcsán érdeklődjenek, de épp akkor hoztak be egy feketerigót is. Barátkoztunk is a madarakkal, kézből etettük őket káposztával, sőt görögdinnyével is, aminek a hattyúk például nagyon komoly rajongói. Eközben pedig Kláriék azon tanakodtak, hogy másnap hány madarat és melyikből mennyit vigyenek el a Balaton partjára szabadon engedés céljából, aznap is sor került két búcsúra, egy kacsától meg egy hattyútól, a festői és végtelenül nyugodt Molnár-szigeten. A két madár hátra sem nézett, csak ráültek a vízre, és már mentek is: a kacsa a nádasba, megkeresve fajtársait, a hattyú pedig megcélzott egy, a közelben úszkáló és eszegető hattyúkolóniát. Mentés ide, madárszeretet oda, mégiscsak ez a természetes állapotuk, a természet lágy ölén és a hozzájuk hasonlók között.
A Fecskefű utca Dunaharaszti szélén van, házszámok sem nagyon vannak, de nem nehéz megtalálni Tollas Barátékat: a hosszú utca utolsó előtti kertjében vannak. Szerényen élnek, és bár Klárinak van polgári foglalkozása is a madármentés mellett, szívesen fogadják az 1%-okat, az anyagi és a természetbeni támogatásokat. Előbbire elsősorban a számlák meg az állatorvosok kifizetése miatt van szükség, utóbbira pedig az állatok etetése miatt. De szívesen látják az önkénteseket is, akik munkával (röptekészítés, udvartakarítás, etetés stb.) segíthetik a madármentést, és hálálhatják meg Klárinak azt, hogy helyettük is foglalkozik ezekkel a törékeny szépségekkel, a madarakkal.
Elérhetőségek
Tollas Barát Madármentés
2330 Dunaharaszti, Fecskefű utca (helyrajzi szám: 6289/1.)
