A Hold utca, az Aulich utca és a Báthory utca által határolt terecske egy falat nyugi a kétsaroknyira lévő, turistahadak által megszállt V. kerületi közterektől. Ezen a párizsias kis téren nyitott meg pár hónapja a Majorelle, ami autentikus marokkói konyhát ígér a vendégeknek.
Az autentikus marokkóiról a legtöbb európainak szőnyegekkel, függönyökkel és színes csempékkel dekorált tér jut eszébe, ahol nagy, színes tagine-okban érkezik a fűszeres étel. Ehhez képest a Majorelle belseje a letisztult, natúr, pasztelles színekkel, a finom dekorral és a hatalmas ablakokkal sokkal inkább nyújt skandinávos letisztultságot, ahol csak az alapszínekhez illeszkedő, visszafogott fali csempék és tükrök formai világa emlékeztet arra, hogy egy keleti konyhát prezentáló étteremben járunk.
A marokkói kultúrában az évszázados gyarmati viszony miatt fontos szerepet játszó francia hatás nem csak ebben a visszafogottságban jelenik meg – a Majorelle egy marrákesi botanikus kert neve, mely alapítója, Jacques Majorelle után kapta a nevét. A különleges kert egyidőben Yves Saint Laurent tulajdonában is volt, a benne lévő, mély királykékre festett épületek után pedig, ami egyébként az étteremben is visszatérő elem, ezt a színt jelölik így a francia nyelvben. A Majorelle belépéskor garantálja, hogy az ország kulináris különlegességeit nem egy európaiak által elképzelt dekorgiccsen keresztül akarja átadni.
A tulajdonos, Mohamed El-Sayad korábban egyébként nem foglalkozott gasztronómiával, telekommunikációs szakember, aki eleinte más profillal tervezett éttermet nyitni, de mikor megtalálta a jelenlegi, marokkói séfjét, Saad Douyal-t, irányt váltott. Mint mondja, a marokkói konyhát viszonylag nehéz Marokkón kívül reprodukálni. Sok közel-keleti konyha van, ahol a fatűzön készült húsok és a színes krémek-saláták viszik el a show-t, itt azonban egyszerre érvényesülnek a berber, afrikai, francia, muszlim és néhol spanyol hatások, a magas minőségű, autentikus fűszerek használata pedig elengedhetetlen. Szerinte csak akkor szabad marokkói éttermet nyitni bárhol a világon, ha ezzel tisztában vagyunk, az autentikus ízek ugyanis nem azon múlnak, hogy kis színes mozaikedényekben érkezik-e az étel, hanem hogy benne van-e a megfelelő minőségű alapanyag és fűszer. A Majorelle-ben pedig ehhez tartják magukat. Estére viszont kicsit átalakul a hangulat, naplemente után kevesebb elektromossággal, több gyertyafénnyel teszik sejtelmesebbé, keleti hangulatúvá a helyet.
Az étlapon és a tálalásban is tetten érhető ez a kettőség, a hagyománytisztelet és a modern profizmus. Az ételek nagy része a legtöbb marokkói étterem étlapján ott van, de van pár különlegesség is, ami az alapanyagok alapján simán ott lehet egy modern casablancai étterem kínálatában, de egy berber nagymama valószínűleg se nem ette, se nem készítette.
Az előételek tisztelik a hagyományokat: zalook, barba, répa- és krumplisaláta. Névjegynek is tökéletesek, hiszen a marokkói répasaláta például az a kategória, ami minden második közel-keleti étterem étlapján ott van, így aztán a fűszerekről, az alapanyagokról és az elkészítési módokról mint az autentikusság fokmérőjéről tartott előadás bizonyításának is tekinthetjük.
Q.E.D, több kérdésünk nincs, a főtt répa-balzsamecet párosokat kilométerekkel leköröző répasali komplex íze-állaga azonnal mutatja, hogy jó helyen járunk. A zalook nem különben, a padlizsános-paradicsomos, ratatouille-jellegű mártogatós is ritka jól sikerült darab. Ha szívesen kezdünk étkezést közösen tunkolható krémekkel, akkor érdemes a négyes válogatást kikérni, a krémes krumplisaláta és a friss, tahinis céklasaláta is érdemesnek bizonyult a próbára.
A briwatválogatás ugyanez a kategória, a réteslapjellegű tésztába csomagolt különböző húsok, zöldségek és rák is tökéletes ráhangolódás a főételekre.
A Majorelle-saláta az egyik kedvencünk volt, pedig nem egy klasszikus darab: kevert saláta, mangó és garnéla alkotják a gerincét. Alapanyagokra inkább délkelet-ázsiai, de a fűszerezés miatt simán elhisszük, hogy ez egy modern marokkói darab, izgalmas, friss és könnyű. Ugyanez igaz a grillezett polipra is – kinézetre egy portugál családi kifőzdéből jött, ízre viszont marokkói –, Mohamed egyébként tudatosan gyúr arra, hogy ne csak kiváló marokkói étteremként gondoljanak rájuk, de olyan helyként is, ahova friss, minőségi halas és tengeri herkentyűs fogásokért járnak.
Az autentikus vonalon odavoltunk a citromos csirketagine-ért, frissítő fanyarságáért a marokkói sós citrom összetéveszthetetlen íze felel, emellett pedig annyira omlós és szaftos, amit az alapvetően inkább száraz csirkehús nagyon ritkán tud.
Igazi kuriózumnak számít a bastilla. Az eredetileg galambhúsból készülő fogás itt többféle húsból áll a rendelkezésünkre, mi a csirkéset választottuk. A filotésztába rejtett, rántottaszerű, tojásos, fűszeres, szaftos tépett csirkés és édes darált mandulás réteg elsőre sokaknak bizarrnak tűnhet, de egy kifejezetten harmonikus, laktató, izgalmas fogásról van szó, nem beszélve arról, hogy aki járt már az afrikai országban, az pontosan tudja, hogy a bastilla legalább annyira kötelező, mint a tagine vagy a kuszkusz.
A desszertek közé nem válogatták be az unalomig ismert baklavát, van helyette roppanós tésztahártyák közé rejtett, narancsvirágkrémes jawhara, ha valami nagyon könnyedet ennénk, és sűrű, mandulapasztával töltött, nugátszerű krémmel tálalt édes briwat, ha nem bánjuk a súlyosabb darabokat.
A modern-hagyományos vonalat erősíti az italválaszték is. A híres marokkói mentatea kötelező – külön show-val szolgálják fel, más ízek jönnek elő belőle ugyanis, ha jó magasról öntik –, van jó pár izgalmas, friss gyümölcsös alkoholmentes ital is, de nincs kitiltva a szesz sem, sőt. A pultban kifejezetten ritkaságszámba menő, izgalmas gineket és spiriteket találunk, hazai, spanyol, francia és marokkói borokkal együtt. Mohamed kifejezetten szeretné, ha a Majorelle-re úgy tekintenének a vendégek, ahova érdemes délután is beugrani megkóstolni egy különlegesebb gint vagy más italt – nem a mámorért, hanem a különleges kínálatért.
A Majorelle hibátlan fogásai csak egy ok, amiért szerettük nagyon az éttermet, de ebben a műfajban ritka, hogy valaki megtiszteli annyira a vendégeit és a konyha hagyományait, hogy nem külsőségeket és kliséket pufogtat, hanem hibapont nélkül hozza a hagyományos konyhát, de a modern hangokkal sem lő mellé. Eddig ez csak néhány ázsiai étteremnek sikerült Budapesten, most már marokkóiban is kipróbálhatjuk.
ELÉRHETŐSÉGEK
Majorelle
