Aranyemberek – Magyar olimpikonok emlékezete Budapesten

Kezdjük egy kis statisztikával! Újkori nyári olimpiából, a mostani párizsit nem számítva, eddig 28-at rendeztek (3 elmaradt a világháborúk miatt), és magyar sportolók 26-on vettek részt. 184 aranyérmet szereztünk, amiből 135 egyéni, a többi pedig csapatban sikerült. A legeredményesebb magyar sportoló Gerevich Aladár vívó, aki hét aranyérmet szerzett (egy egyénit és hat csapatérmet), a legtöbb egyéni aranyat (ötöt) pedig Egerszegi Krisztina nyerte. Vívásban, úszásban és kajak-kenuban voltunk a legeredményesebbek, de a vízilabdára se panaszkodhatunk. Apró érdekesség, hogy még fociban is voltunk olimpiai bajnokok, és nem egyszer, hanem háromszor is.

Hogy mennyire ismerjük és becsüljük meg olimpikon sportolóink emlékét, ennek megítélése relatív. Az biztos, hogy jóval kevesebb névre emlékszünk, és így felsorolni is csak párat tudunk, mint amennyien egyébként vannak. Emléküket szerte az országban ápolják, nevüket emléktáblák, utcák, terek és épületek őrzik, van, ahol még szobrot is emeltek a tiszteletükre. Maradva Budapestnél, itt is találunk mindenféle emlékápolási módszert a nagy volumenűtől az apró gesztusig.

Szobrok és emléktáblák

Emléktáblából viszonylag sok van, amit az adott sportoló egykori lakóhelyénél, iskolájában vagy a sportága nevezetes létesítményénél helyeztek el. Most csak egy-kettőt emelünk ki. Kapott ilyet többek között Bauer Rudolf (IX. kerület, Kinizsi u. 31.), aki diszkoszvetésben szerzett aranyat az 1900-as, párizsi olimpián, de ami miatt mindenképpen fontos a nevét megjegyezni: ő a ma is alkalmazott modern, fordulásos diszkoszvető mozgás kifejlesztője. Szintén egykori lakóháza falára helyezték ki Csák Ibolya emléktábláját, aki a magyar női atlétika első olimpiai bajnoka volt. Zsidó származású sportolóként az 1936-os, berlini olimpián sikerült nyernie magasugrásban. Ha már a származás, akkor mindenképpen említsük meg az olimpiákon 1932-ben és 1936-ban is eredményes vívó Kabos Endrét, aki a Margit híd felrobbantásakor lelte halálát 1944-ben (neki az Attila úti Petőfi Sándor Gimnázium falán van emléktáblája), vagy a szintén vívó Petschauer Attilát (az 1928-as és 1932-es olimpiákon volt aranyérmes), akiről Szabó István A napfény íze című filmje főszereplőjét mintázta, és aki a munkaszolgálat során halt meg valahol a Szovjetunióban; neki emléktáblája (Madách Gimnázium) és botlatóköve (Attila út 65.) is van Budapesten.

Szobrok tekintetében mindenképpen a focisták viszik a prímet. Grosics Gyulának Újbudán, Puskás Ferencnek Óbudán, Hidegkuti Nándornak a VIII. kerületben, Bene Ferencnek pedig Újpesten van szobra. Külön ki kell emelni a Ferencvárosi Torna Clubot, akik úgy tisztelik meg olimpiai aranyérmes sportolóikat, hogy a klub népligeti edzőközpontjában található Olimpiai bajnokok sétányán mindegyiknek van mellszobra. Ahogy valaki nyer, automatikusan bronzba öntik az alakját. Utoljára a 2020-ban olimpiai aranyat szerző Kozák Danuta kapott szobrot, amit 2022-ben avattak fel. Mindenképpen említést kell tenni arról az érdekes gesztusról is, hogy bizonyos iskolák tantermeit is előszeretettel nevezik el egy-egy olimpiai aranyérmesünkről. A XI. kerületi Grosics Gyula Katolikus Sport Általános Iskolában is van ilyen terem, de amelyik igazán élen jár a tantermek olimpikonokról való elnevezésében, az a zuglói Csanádi Árpád Sportiskola, ahol talán nincs is olyan tanterem, amelyiknek nincs még neve.

Utcák és házak

Amiben nagy a lemaradásunk, az a közterületek nevei, ugyanis viszonylag kevés viseli magán valamelyik aranyérmes olimpikonunk nevét. Az 1952-ben, Helsinkiben győztes magyar focicsapat tagja volt a fiatalon elhunyt Zakariás József, akiről a XXII. kerületben neveztek el utcát, csapattársairól, Puskás Ferencről a XIX. kerületben, Czibor Zoltánról Csepelen, Kocsis Sándorról pedig Óbudán, bár róla egy utat. A három aranyat (1948, 1952, 1956) szerzett ökölvívó Papp László Angyalföldön kapott egy teret, ahol a szobra is áll, a tragikus hirtelenséggel, pont olimpiára készülve elhunyt, két olimpián (1996, 2000) is aranyérmes Kolonics Györgyről Csepelen egy sétányt neveztek el. A vízilabdás Gyarmati Dezsőről, aki 1952-ben, 1956-ban és 1964-ben is aranyérmes volt, egy óbudai parkot neveztek el. Végül, de nem utolsósorban ott van még Prokopp Sándor sportlövész (1912-ben győzött az olimpián), akinek egy XVIII. kerületi utca viseli a nevét.

Ha épületekről van szó, akkor egy sportolóról kétfélét neveznek el általában: sportlétesítményt vagy iskolát. De van, hogy mindkettőt. Az 1936 és 1960 között összesen hat olimpiai aranyat szerző Kovács Pál vívó nevét egy XV. kerületi baptista gimnázium viseli, de róla nevezték el 2011-ben a Vasas Pasaréti úti vívótermét is. Halassy Olivér, aki 1932-ben és 1936-ban nyert aranyat a vízilabdacsapat tagjaként, napjainkban a paralimpián indulna, mert 8 éves korában egy baleset miatt a bal lába egy részét amputálni kellett, ehhez képest lett élsportoló. De nemcsak emiatt volt példaértékű ember, hanem azért is, mert a II. világháború alatt a háza pincéjében a zsidó származású barátait és sportolókat bújtatott, volt, akinek a külföldre szökését is elősegítette. 1946-ban szovjet katonák gyilkolták meg, amikor egy közúti ellenőrzés során el akarták tőle kobozni az autóját, de ő ellenállt, mire egyszerűen agyonlőtték. Ma Újpesten egy sportközpont és egy német tannyelvű iskola viseli magán a nevét, de van szobra is a kerületben, meg emléktáblája is, és egy uszodát is elneveztek róla Káposztásmegyeren.

Iskolák névadója volt a focista Bene Ferenc (IV. kerület), Grosics Gyula (XI. kerület), a tragikus sorsú úszó, Csik Ferenc, aki a II. világháború vége felé hunyt el egy bombázásban (II. kerület), a kalapácsvető Németh Imre (XIV. kerület), a vízilabdás Lemhényi Dezső (XVI. kerület) és dr. Mező Ferenc is (XIV. kerület), akit elsősorban neves sporttörténészként ismerünk, ám olimpián is nyert, méghozzá az 1928-as amszterdamin egy olyan számban, ami ma már nem része a modern olimpiai játékoknak: művészeti versenyek számban lett aranyérmes.

Ha sportlétesítmények névadóiról beszélünk, akkor ami elsőként, automatikusan az eszünkbe jut, a Papp László Budapest Sportaréna, a Puskás Ferenc Stadion (a volt Népstadion), a Hidegkuti Nándorról elnevezett MTK-pálya, a Budapesti Honvéd Bozsik József Stadionja, meg a Margitszigeten a Hajós Alfréd Sportuszoda, amit ráadásul az építészként is elsőrangú névadó tervezett. De számos további olyan sportlétesítmény van még a fővárosban, amelynek aranyérmes olimpikon a névadója. Az 1952-es aranyérmes focicsapat tagja volt Budai II. László, akiről a REAC stadionját nevezték el Rákospalotán. Szép történet Fábián Lászlóé és Urányi Jánosé, akik kajakban nyertek olimpiát 1956-ban, és az UTE kettejükről nevezte el vízitelepét (Urányi–Fábián UTE Kajak-Kenu Vízitelep).

A XIV. kerületben található Nemzeti Sportcsarnok 2010-ben, Gerevich Aladár hétszeres olimpiai bajnok vívónk születésének századik évfordulóján kapta meg a Gerevich Aladár Nemzeti Sportcsarnok nevet. A Csillaghegyi Árpád Forrásfürdő uszodája 2022 óta viseli Székely Éva olimpiai aranyérmes (1952) úszó nevét. A tragikus váratlansággal egy öregfiúk-focimeccsen elhunyt, 1964-ben olimpiai aranyat szerző futballista, Varga Zoltán után pont azt a zuglói sportpályát nevezték el, ahol a halálos tragédia történt. A szintén focista Kocsis Sándorról Kőbányán neveztek el sportközpontot, a kenus Kolonics Györgyről vízisport-központot Csepelen, illetve ő is azon sportolók közé tartozik, akikről iskolát is elneveztek, róla azt a budafoki sulit, ahova ő maga is járt. Az 1960-as, római olimpián eredményes Török Gyula bokszolóról ökölvívótermet neveztek el a XIX. kerületben, a Helsinkiben nyertes focicsapat tagjáról, Lantos Mihályról az MTK Csömöri úti sporttelepe kapta a nevét, míg az 1976-os, Montrealban aranyérmes vízilabdázó Konrád Ferenc után pedig a XVI. kerületi, rákosszentmihályi uszodát nevezték el.

(Borítókép: Major Kata – We Love Budapest)