A József Attila-lakótelep egyik legjellegzetesebb épülete a Dési Huber utca 2. alatt található magasház, ami bár nem a legmagasabb épület a környéken, szokatlan külseje és központi elhelyezkedése miatt mégis kiérdemli ezt az elnevezést. Bár a legtöbben jól ismerjük, ha máskor nem, a reptérre menet már biztosan láttuk, viszonylag keveset tudunk a történetéről. Az épülettel Zubreczki Dávid is foglalkozott, mi azonban egészen másként, egy véletlen online vásárlás révén jutottunk el ide, a lakókkal beszélgetve pedig érdekes részletekre figyeltünk fel.
Az épület tervezője a kétszeres Ybl-díjas Magyar Géza, akinek több toronyház is fűződik a nevéhez, többek között az ország egyik legmagasabb lakóépülete, a salgótarjáni garzonházak. Hasonlóan fontos budapesti munkája volt az Üllői úti toronyház, amely 1960 és 1963 között épült, 8 emelettel és egy jellegzetes, földszintes szárnnyal. Az emeleteken összesen 74 darab 2, illetve 3 szobás lakást alakítottak ki, míg az alsó, földszintes szárnyban három nagy méretű üzlethelyiséget találunk.
Csinos szalagerkélyek, bent pedig tágas, napos lépcsőház teszi kellemessé a környezetet, ahol két lift is rendelkezésünkre áll a le- és feljutáshoz. A „keleti kényelem" korántsem véletlen, ez volt a József Attila-lakótelep nyitóépülete, lényegesen drágábbak voltak itt a lakások, az első lakók közül sokan pártvonalról érkeztek, mások művészi munkájuknak vagy szaktudásuknak köszönhették azt a szerencsét, hogy volt pénzük egy ilyen otthonra.
A házzal kapcsolatban egy olyan szóbeszéd is lábra kapott, hogy a lakóépület helyére eredetileg szállodát terveztek, ami a repülőtérhez és a metrómegállóhoz közeli elhelyezkedés miatt nem teljesen valószínűtlen. Végül mégis változtattak a terven, így számos kényelmi, illetve kiszolgálóegység megmaradt, ám a tervezett szobák helyén lakásokat alakítottak ki, az alagsorban pedig, ahova eredetileg a hotel működéséhez szükséges kiszolgálóhelyiségeket terveztek, végül tágas tárolók kaptak helyet.
A szállodás teóriának részben ellentmond, hogy a háznak Szolnokon van egy ikertestvére. Bár a Vasutasháznak is nevezett épület alsó része másképp fest, a jellegzetes szalagerkélyek, az oldalt elhelyezkedő tömb és a lépcsőház is hasonlít a József Attila-lakótelepi házéra. Magyar Géza évtizedeken át dolgozott a lakóépületek tervezéséért felelős LAKÓTERV-nél, így elképzelhető, hogy a két épület egyazon típusterv alapján készült.
Belépve tágas lépcsőházban találjuk magunkat, ahol két jellegzetes zománckép teszi még kellemesebbé a hangulatot. A Népművészet című alkotás 1979-ben készült, különleges technika segítségével kelti életre az égig érő fa vagy éppen a csodaszarvas legendáját, kicsit távolabb pedig egy hasonlóan érdekes, pávás alkotást is észrevehetünk. Bár a technika alkalmazása és az ilyen táblaképek készítése már a korszakban is vetettek fel kérdéseket, két valóban nagyon dekoratív darabról van szó, ami sajátos karaktert ad az egész térnek.
A zománcképek alkotója Somogyi Gábor festőművész, aki sokáig ebben a házban élt családjával, műterme, ahol az alkotás készült, az alagsori helyiségek egyikében volt, ennek használatát „fizette″ meg a zománcokkal. Egyébként nem ő volt a Dési Huber utca 2. egyetlen ismert lakója, táncművészek, színészek is éltek a házban, illetve több görög család is itt kapott lakást, egyidőben pedig állítólag Máté Péter is látogatta a magasház egyik hölgy lakóját.
Az épület ma is nagyon jó állapotban van, ez pedig nemcsak a lakók igényességének köszönhető. A házhoz több nagy méretű üzlethelyiséget terveztek, amelyek kiadásából a közös költségen felül is jelentős pluszbevételre tehet szert a lakóközösség, így finanszírozták például a nyílászárók cseréjét is az elmúlt években. Az épület tehát nemcsak külsejében üt el a lakótelepek megszokott világától, hanem több jó gyakorlatnak köszönhetően izgalmas példákat kínál arra is, hogyan lehet egy tömbházból igazán élhető otthont formálni.
