10 érdekesség 1848–1849 alakjairól – A rebellis grófnőtől az utolsó 48-as veteránig

1. Bem, az örök katona

A szinte egész életében katonáskodó Bem 18 évesen részt vett Napóleon 1812-es, Oroszország elleni hadjáratában is, amiért később megkapta a francia Becsületrend tisztikeresztjét. 1848-ban az „alacsony, vézna, egyik lábára sántító” Bem 54 éves volt, két évvel később pedig már nem élt. Aleppóban (ma Szíria) halt meg, amikor a török szultán szolgálatában (pasaként) a helyi muszlimok keresztények elleni pogromát igyekezett leverni. 

2. Jókai Mór forradalmi szerelme

1848. március 15-én este a Nemzeti Színház színpadán Laborfalvi Róza színésznő (Gertrudis jelmezében) egy nemzetiszín kokárdát tűzött Jókai mellére. Alig fél évvel később a mindössze 23 éves Jókai feleségül vette a nála 8 évvel idősebb színésznőt, „egy kamaszkorú (törvénytelen) leánygyermek anyját”. (A színésznő unokáját pedig Feszty Árpád vette feleségül, A magyarok bejövetele című körpanoráma, ismertebb nevén a Feszty-körkép festője.) Jókai 1848 tavaszától írta i-vel a nevét, miután lemondott a nemességről, és elhagyta az y-t.

3. Kossuth Lajos és a Zöldfa fogadó erkélye

1848. március 15-én Kossuth nem Pesten volt, hanem Bécsben, ahova egy 100 tagú küldöttséggel – gőzhajón – érkezett Pozsonyból, hogy az uralkodó elé terjesszék követeléseiket. Miután visszatértek Pozsonyba, Kossuth a Zöldfa fogadó erkélyéről számolt be a lelkes tömegnek utazásuk eredményéről, vagyis arról, hogy Bécs engedett Kossuthék követeléseink, és az uralkodó (V. Ferdinánd) felhatalmazást adott a pozsonyi születésű Batthyánynak az első független magyar kormány megalakítására. A Zöldfa fogadó épületét azóta kétszer is átépítették. Az eredeti erkély tartóköveit 1928 és 1930 között sikerült Magyarországra menekíteni, és 1996 óta Cegléden, az ottani református iskolánál látható. Kossuth a szabadságharc leverését követően elhagyta Magyarországot, és haláláig nem is tért vissza. Hosszú életének (91 évet élt) közel felét külföldi emigrációban töltötte.

4. Kossuth Lajos „ikerlelke”

Kossuth Lajos legfiatalabb húga, Kossuth Zsuzsanna a szabadságharc honvédcsapatainak országos főápolónője volt. 72 kórházat sikerült szerveznie, ahol a magyar sebesültek és betegek mellett az osztrák katonák ellátásáról is gondoskodott (a genfi egyezmények szellemiségét 100 évvel megelőzve). A forradalom leverése után a Kossuth családnak el kellett hagynia Magyarországot. Anyjával, testvéreivel és gyermekeivel Zsuzsanna először Brüsszelbe, majd az Egyesült Államokba ment. New Yorkban csipkeverőműhelyt szeretett volna nyitni, ám elhatalmasodó tüdőbaja következtében 37 éves korában meghalt. Február 19. (Kossuth Zsuzsanna születésnapja) 2014 óta a Magyar Ápolók Napja.

5. „Az anyák megmentője”

Semmelweis Ignác részt vesz a forradalomban 1848 tavaszán, de nem Pesten, hanem Bécsben, ahol tagja lett a forradalmi Nemzeti Gárdának. 1844-ben Bécsben szerezte orvosdoktori diplomáját, és ugyanebben az évben szülészmesteri oklevelet is kapott. 1847-ben jött rá, hogy a gyermekágyi lázat az okozza, hogy az orvosok nem fertőtlenítik a kezüket boncolás után.

6. Táncsics Mihály névadója

Táncsics neve 1848. március 15-én még Stančić volt (ugyanis horvát apától és szlovák anyától született), amit kiszabadulásának emlékére változtatott később Táncsicsra, mivel kislánya nem tudta kiejteni a Stančićot, helyette mindig Táncsicsot mondott. Másik lánya 1849. március 15-én (!) született, akinek a szülők Kossuth iránti tiszteletük jeléül a Lajoska nevet adták. Hat gyerekükből egy érte meg a felnőttkort, ám Táncsics még őt is túlélte.

7. A rebellis grófnő

A híres arisztokrata családból származó Teleki Blanka (Brunszvik Teréz unokahúga) alapította az első nőnevelő intézetet Magyarországon, 1846-ban (a Szabadság tér 3. alatt található épület ma a Katolikus Tábori Püspökség székháza). A forradalom leverése után bujdosókat menekített, betiltott könyveket terjesztett, külföldi forradalmi körökkel tartotta a kapcsolatot. 1851-ben letartóztatták, és 10 év börtönre ítélték. 1857-ben szabadult, majd önkéntes száműzetésbe Németországba ment. Egészsége ekkorra megrendült, 1862. október 23-án Párizsban, Emma húgánál halt meg, 56 éves korában.

8. A másik költő

A márciusi ifjak közül nem csak Petőfi volt költő. Vajda a fegyveres harcokban is részt vett, a szabadságharc leverése után elfogták, majd megszökött, családja három hónapig bújtatta, majd – „amnesztia gyanánt” – egy évre besorozták az osztrák hadseregbe. 48-as emlékeit az Egy honvéd naplójából című naplószerű emlékiratában vetette papírra. Ady elődjének tekintette Vajdát.

9. Vasvári (Fejér) Pál

A márciusi ifjak egyik vezéralakja Katona Tamás történész szerint „ritka tehetséges fiatalember volt”. És sajnos nem is tudott megöregedni – 1849 júliusában (az orosz csapatok Erdélybe történő betörésének hírére) Bem tábornok lefújta a román felkelők ellen tervezett támadást, de a Vasvári vezette Rákóczi-szabadcsapathoz nem jutott el ez a hír, így Vasvári maga is elesett a román felkelők elleni ütközetben 1849. július 6-án, 22 éves korában – „a szemtanúk egybehangzó állítása szerint fejszecsapástól találva bukott el, majd lándzsával átszúrták″. Holtteste – akárcsak Petőfié – sosem került elő.

10. Az „utolsó 48-as honvéd”

Vajon ki volt Kossuth regimentjének utolsó életben maradt tagja? Ennek kiderítésére tett kísérletet a Honvédelmi Minisztérium 1926–1927-ben, ugyanis az utolsó honvédet a nemzet halottjaként, ünnepélyes keretek között szerették volna eltemetni. A listára 10 veterán neve került fel, a két legfiatalabb (Lebó István és Szőke István) 95, a legidősebb (Khun Jakab) 106 éves volt. Lebó István volt az 1872. szeptember 29-én átadott Honvédmenház (ma Soroksári út 114.) utolsó lakója. 1928. június 1-jén halt meg, június 5-én katonai tiszteletadással temették el a Fiumei úti temetőben. Évtizedekig őt tekintették az utolsóként meghalt 48-as honvédnek, noha több veterán is életben volt még Lebó halálakor. „1928 és 1942 között 25 potenciális »utolsó utáni ’48-as honvéd« bukkant fel a korabeli sajtóban, de ez a szám valószínűleg ennél is nagyobb lehet, hiszen a regionális lapok feldolgozása során újabb és újabb nevek kerülhetnek a látómezőnkbe ″ – írja Ress Zoltán az Újkor.hu-n megjelent cikkében.

Források:

• 1848–1849. A forradalom és szabadságharc képes története, szerk. Hermann Róbert, Tóth Könyvkereskedés és Kiadó Kft., é. n.
• Az elfogyott regiment, avagy az utolsó ’48-as honvédek, Újkor.hu, 2020. 10. 05.
• A hét embere: Teleki Blanka, aki a nőnevelésben és a szabadságharcban is az élen járt, Múlt-kor, 2022. március 14.
• Hermann Róbert: 1848–1849. A szabadságharc hadtörténete, Korona Kiadó, 2001
• Hermann Róbert történész ünnepi beszéde Gyulán 2015. 03. 15-én, YouTube
• Hornyák Mária: Brunszvik Teréz „szellemi” gyermeke: Teleki Blanka (1806–1862), Martonvásár, 2012
• Katona Tamás – Ráday Mihály: Az 1848/1849-es forradalom és szabadságharc emlékhelyei. III. Arcok és sorsok. Hol sírjaink domborulnak, Corvina Kiadó, 2020
• Magyar Ápolók Napja: Kossuth Zsuzsanna emlékezete, Országos Kórházi Főigazgatóság, 2024. 02. 19.
• A márciusi ifjak nemzedéke, Magyar Nemzeti Múzeum, 2000
• Pozsonyi Kossuth-emlékek, Pozsonyikifli.sk
• Reznák Erzsébet: Kossuth Lajos, Mindenki Akadémiája, 2017. 03. 15., YouTube
• Semmelweis200.hu
• Táncsics Mihály életrajza, ácsteszér.hu
• Táncsics Mihály: Életpályám, 1885

(Borítókép: Koncz Márton - We Love Budapest)