Egy kirándulás alkalmával, főleg szűz terepen, nem kis bonyodalomtól és bolyongástól menthet meg minket, ha tisztában vagyunk minden, fára festett jelzés jelentésével. E cikk szerzője is belefutott már fatális félreértésbe ismeretlen ösvényen, ami 3 órás eltévedést vont maga után. Kilátókra, műemlékekre is felhívhatják a figyelmet a jelzések, amikről kár lenne lemaradni. Lássuk, mikkel találkozhatunk a magyar erdőkben!
A színek és a sávok
A gyalogos-turistaúthálózat nagyon hosszú ideje, 1930 óta használja a turistajelzéseket: ezek 4 színhez és 11 alapjelzéshez kapcsolhatók, az egész országban egységesen.
Kék, piros, sárga, zöld – ezekkel a színekkel találkozhatunk egy kirándulóösvényen, többnyire sávok / fektetett csíkok formájában. A sorrend a fontosságot jelöli: a kék sávjelzés az országos jelentőségű útvonalakat jelzi, mint például az Országos Kéktúra vagy az Alföldi Kéktúra és a Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúra.
A piros sáv a megyei és a regionális jelentőségű vándorútvonalak, míg a sárga és a zöld a helyi jelentőségű vándorutak jelzésére használatos. A budai és a Budapest környéki hegyekben mind a néggyel találkozhatunk, a Kéktúra 14. szakasza például Hűvösvölgytől Solymár határáig vezet, a Hármashatár-hegyen át. A sárga és a zöld sávjelzés a városban is kanyarog: a sárga jelzés a legnépszerűbb fővárosi túraösvényeken halad át, Esztergomból kiindulva Hűvösvölgyön, a Normafán át a budaörsi Csíki-hegyekig, míg a zöld Telkiből indul és a Gellért-hegyig kanyarog, a budai hegyek, dombok kevésbé ismert kirándulóhelyein.
Kanyarokban megfigyelhetjük, hogy a téglalapok vége egy nyíl formát öltve pontosítja az irányt. A jelzéseket keressük szemmagasságban, sima kérgű fákon, nyílt terepen, réteken, mezőkön, sziklákon vagy póznákon. Szokjunk hozzá, hogy az útleírásokban rövidítéseket használnak a négy alapszínre: K, P, S, Z, és melléjük teszik a további emblémákat, amiket az alábbiakban részletezünk.
A kereszt és a leágazó jelzések
A (kék, piros, sárga vagy zöld színű) kereszttel gyakran találkozhatunk: fontos jel, a négy alapsávjelzéshez kapcsolódó, azokból leágazó, azokat összekötő útváltozatokat, rövidítéseket, hosszabbításokat jelöli.
Minden más alakzat az útvonal céljára utal, és szintén az említett 4 színben találkozhatunk velük. A háromszög hegycsúcsra vagy kilátóra vezet, a négyzet településre, szálláshelyre vagy közlekedési lehetőséghez, az ómega jelzés barlanghoz, az L alakzat pedig romhoz, műemlékhez. A kupolaszerű jel emlékmű irányát mutatja, a kápolna szakrális emléket (ezeket lásd a cikk alján).
A befejezetlen kör körsétát (ilyen van például a Nagy-Hárs-hegynél is sárgában, illetve Dobogó-kőn ilyen jelzi a Zsivány-körutat és a Thirring-körutat), a T betű pedig tanösvényt jelez. Akinek van kéktúrás pecsételőfüzete, az a bélyegzőhelyjelet, a talpára állított T betűt keresse. A teli kör ivóvízvételi helyet jelöl, forrásokhoz, kutakhoz vezet.
Zarándokutak és egyéb jelzések
A Mariazell–Csíksomlyó Mária-zarándokút „m”-betűt formáló jelébe gyakran belefuthatunk Budapest környékén, hálózatának több szakasza is érinti a fővárosi kirándulóhelyeket, például a Normafát és Dobogó-kőt csakúgy, mint az Esztergomot Máriagyűddel összekötő Magyar Zarándokút sárga nyila, rajta két merőleges vonallal, mely a Gellért-hegyen is áthalad, a sötétkék alapon sárga kagylóval jelzett Szent Jakab-út szintén.
A szív jelzés szívbarát, vagyis könnyített útvonalat jelez, általában plusz tájékoztató táblákat is elhelyeznek rajta tudnivalókkal a pulzusmérésről, a futó alakot ábrázoló jelzés pedig (értelemszerűen) futóösvényt jelöl – mindkettőre van példa a Hárs-hegyen. A bringás jelzés magáért beszél.
A fehér téglalap készülő felfestést jelez, a szürke pedig megszüntetett turistautat. Lovak láttán értelemszerűen lovas útra kell számítani. Végezetül pár fent is említett ikon, melyekről nem készítettünk saját képet, de jól jöhet, ha be tudjuk azonosítani őket.
Forrás:
