A június 2-ig látható, Altamira barlangrajzai – A művészet kezdetei című régészeti kiállítás az őskorba repít minket vissza, a felső paleolitikum időszakába, 45–12 ezer évvel ezelőttre. Remek családi program lehet a történelem iránt érdeklődő gyerekekkel.
A Magyar Nemzeti Múzeum legalsó szintjén megnyitott kiállítás kialakítása kimondottan látványos lett: mintha egy barlangba lépnénk be, konkrétan Altamira kőfalai közé, ahol átjárja az embert a múlt iránti áhítat és a csoda, hogy csupa olyan dolgot szemlélhet meg, amit több tízezer évvel ezelőtt élt emberek festettek és rajzoltak a falakra. Persze Altamirába belépni csak nagyon szigorú szabályok mellett lehet, mert amióta megnyitották, azóta romlott a barlang mikroklímája, ettől pedig sérültek a festmények. Így ma már mindössze heti 5 ember léphet be, a nagy tömegek számára pedig egy pontos és élethű másolatot hoztak létre (az a Neocueva, vagyis az Új barlang).
A barlangnak berendezett kiállítótérbe természetesen nem hozták el Altamira eredeti képeit, csupán az arról készült, jó minőségű és életnagyságú fotókat, ám ezek alapján jól szemre vételezhető, mit láthatunk a helyszínen, és többre jutunk, mint ha csak egy könyvben lapozgatva nézegetnénk róla fotókat. Közben megismerhetjük Altamira felfedezésének körülményeit (az üzletember, földbirtokos és amatőr kutató Marcelino Sanz de Sautuola kislánya vette észre a barlang plafonján a rajzokat), és azt a hosszú ideig tartó folyamatot, melynek végén elismerte a tudomány is azt, hogy Altamira barlangrajzai és -festményei őskori maradványok, nem pedig hamisítványok.
A kiállítás azt is sorra veszi, hogy a felfedezés alapján a régészek és a történészek milyen következtetéseket vontak le a rajzok korára, az ábrázolás módjára, a festési technikára, valamint a képek jelentésére vonatkozóan. Persze alig valamit, mert az őskori alkotások annyira régen készültek, és az akkor élt emberekről annyira szűkre szabottan állnak rendelkezésünkre információk, olyan keveset tudunk róluk, hogy mindössze feltételezések és következtetések vannak, bizonyosságok nincsenek. Például arról, hogy miért csak bizonyos állatokat rajzoltak le. Vagy hogy ha az állatok rajzai kifejezetten élethűek és pontosak, akkor az embert miért olyan ímmel-ámmal és felületesen ábrázolták? Vagy hogy kik voltak a félig embernek, félig állatnak tűnő alakok? Meg egyáltalán, mit üzentek a rajzok, pláne azok, amikről elég nehéz megmondani, hogy pontosan mit is ábrázolnak.
A kiállítás nem nagy, két nagyobb teremre terjed ki, ugyanakkor nagyon informatív, és minden, Altamirához köthető fontos információt felsorol, bónuszként pedig a képek, a leírások és a videós anyagok mellé kapunk pár olyan, régészek által kiásott tárgyat meg állati eredetű csontvázmaradványt, melyek Magyarországon kerültek elő. Bár az őskort jól ismerő felnőtteknek talán kevés lehet a tárlat (bár, mondom, jól összeszedett), de a történelem iránt érdeklődő kisebb-nagyobb gyerekeknek hasznos lehet. Családi programnak mindenképpen jól jöhet, de csak június 2-ig, amikor bezár.
