Rejtett lápvidék lapul egy áruház szomszédságában – Végigjártuk a Teknős Tanösvényt

Nem gondoltuk volna, hogy egy áruház parkolója mögött és egy forgalmas autóút szomszédságában egy ennyire izgalmas tájat fogunk találni, mint amilyenen a most átadott Dunakeszi Teknős Tanösvény vezet végig. Bevalljuk, nem is tudtunk arról, hogy itt egy lápvilág rejtőzik, úgyhogy a felfedezők kíváncsiságával jártuk végig az ösvényt, ahol fapallókon gyalogoltunk, kilátóból szemléltük a vizet, és egy „fészekbe” is felmásztunk, hogy madárszemszögből lássuk a bozótost. Mire mindent elolvastunk, kipróbáltunk, és csendben vártuk a teknősöket, egy picit mi magunk is a lápvidék részeivé váltunk.

ugyanis a Teknős Tanösvényen végigmenni olyan, mintha belecsöppentünk volna a Tüskevár világába. A Budapesttől nagyjából fél-egy órára (attól függ, hogy tömegközlekedéssel vagy autóval vágunk neki az útnak) lévő helyszín viszonylag könnyen bejárható, és érdemes egy jó órát szánni rá, hiszen a 7 állomás mindegyikén vár ránk valamilyen érdekesség, legyen szó grafikákról, olvasnivalóról, totemekről és mászófalról – meg persze az élettel teli természetről.

Tőzegláp a város határán

Szerintem nem vagyok egyedül, ha azt mondom, hogy a lápoknak van valami egészen misztikus és sejtelmes oldala, amellett, hogy a különféle növénytársulások, fák, cserjék és indák miatt a vadregényes tájak mintapéldánya. Titokzatossága abban rejlik, hogy a láp akár sok ezer éves dolgokat (vagy épp holttesteket, ahogy azt a tanösvény egyik tábláján olvastuk) is képes elrejteni, ráadásul sosem tudhatjuk, hogy valójában mekkora mélységet rejt. De a legsejtelmesebb része a lidércfény, a halványkék derengés, ami régen annyira félrevezette az utazókat, hogy odavesztek a lápos, mocsaras vidéken. Ez valójában a lápban lebomló növényi anyagokból keletkező mocsárgáz, ami gyúlékony.

Itt pedig elérkeztünk ahhoz a ponthoz, hogy valójában mit őriz a láp: tőzeget. A tőzeg a levegőtől elzárt és a víz alatt lévő növényi maradványokból és a bennük lévő szénből jön létre, amit egyébként fűtőanyagként is szoktak használni, de kevés hőt ad, és rengeteg szén-dioxidot juttat a levegőbe, úgyhogy inkább árt, mint használ. Szerencsére ma már a lápok védettek, így csak kevés helyen engedélyezett a tőzegbányászat.

A tanösvényen haladva végig a tőzeges, lápos, vizes talaj felett sétálunk, és bár sok helyen úgy tűnhet, hogy sima talaj van alattunk, maradjunk mindig a kijelölt úton, ahogy Dorothy is követi a sárga utat! Részben azért, hogy ne tegyünk kárt a környezetben, részben pedig azért, mert ott is mély víz lehet, ahol nem látszik, és nem hiszem, hogy valaki a következő Hany Istók vagy lápi szörny szerepére szeretne pályázni a következő életében. A vakmerők is jól fogják érezni magukat a kijelölt úton, főleg, hogy folyamatosan új ingerek érik őket, és számolhatják, hogy hányféle állatot és növényt látnak.

Bár fotós kollégámmal a mocsári teknősöket próbáltuk kiszúrni, és minden lehetséges ponton álltunk jó pár percet, hátha megpillantjuk őket, de annyira jól rejtőzködnek, hogy végül feladtuk. Helyettük viszont a legkülönfélébb szitakötőket, pillangókat, egyéb rovarokat és madarakat figyeltük meg. Utóbbiakat ráadásul egy olyan kilátóból, ahová kötélen kellett felmászni, és nemcsak madarakat (50 madárfaj fészkel a területen) néztünk, de az egész bozótost beláttuk, ahol a rekettyefűztől kezdve az aranyvesszőig láttunk még növényeket is.

Totemek, pavilonok és kilátók

Sőt, ezeknek a faépítményeknek köszönhetjük, hogy egyáltalán beléphetünk, és megismerhetjük ezt a rejtett világot. Azt fontos megjegyezni, hogy a tőzegláp nagyjából 900 méteres nyomvonalának építése közben semmit nem vágtak ki, figyeltek a természeti értékek megőrzésére, és kizárólag vegyszer- és oldószermentes anyagokat használtak. 

A pavilonok és az utunkat kísérő totemek amellett, hogy edukatívak, még élményt is adnak a természetkedvelőknek – kicsiknek és nagyoknak egyaránt. Mindegyik pavilon más-más információt mesél el a terület történetéről, jelentőségéről és élővilágáról, emellett pedig kilátóként, mászókaként és lápjáróként funkcionálnak. Itt nem a máshol megszokott infótáblák vannak, hanem kedves grafikák, amikhez nagyon könnyen érthető magyarázó szövegek társulnak. Az egyetlen szépséghiba, hogy az erős napsütésben a fémtáblákon lévő szöveg olykor nehezen olvasható, olykor pedig túl erősen veri vissza a fényt.

Engem még így is elvarázsolt az első pavilon mesekönyvbe illő illusztrációja (Kiss Virág a grafikus), amin megjelenik a dunakeszi láp élővilága a rengeteg állattal és növénnyel. Felfedezhető itt a pettyes gőte, a vöröshasú unka meg a bolharák, amik őshonosak ezen a területen, viszont a színkódok alapján azt is megtudhatjuk, hogy noha az ékszerteknős és az ebszőlő csucsor megtalálható itt, nem ez a természetes közegük. Érdekesség, hogy a tanösvényen többször is előkerül a meseszerűség: a táblákat olvasva és az ösvényen haladva mi magunk is a lápi történet részévé válunk. Mindeközben különböző szerepeket is kapunk, így hol „lápnokká”, hol víznökké válunk.

Bár egy tanösvény alapvetően emberi beavatkozás, az itteni építmények mégis jól működnek a természettel, a geometrikus formák pedig csak még játékosabbá teszik az egészet. Mindezt a Paradigma Ariadné építészei tervezték és kivitelezték, ők pár éve Sándorfalván készítettek egy hasonló tanösvényt, ami bár nagyon nem Budapest, de mi erősen ajánljuk azt is felfedezésre. A Dunakeszi Teknős Tanösvény favázas szerkezete sem teljesen véletlen: a környező futónövények ezt előbb-utóbb behálózzák majd, így idővel már csak a kék pavilonok fognak világítani a sok zöld között. Itt a kék színnek is jelentősége van: ez a természetben legritkábban előforduló szín, csak minden 10. virág kékes, violás színű, így itt ez jelzi azt, hogy az emberi jelenlét és a tanösvény alapvetően idegen a tájon. 

A vizes felületeken átvezető részek valójában 6 méter hosszú hidak sorozata, az egész szerkezet pedig 240 darab 6 méterig lecsavart talajcsavaron áll. A tanösvény útvonalát pedig egyáltalán nem az építészek diktálták, hanem maga a láp határozta meg, milyen utat lehet bejárni, és mi az, amit ki kell kerülni. Meglehet, hogy elsőre idegennek tűnik, hogy épített elemek kerültek a védett természetbe, ugyanakkor itt mégis működik, és egyáltalán nem károsítja az ökoszisztémát. Sőt, itt az építészet jelenléte kifejezetten segíti a felfedezést és a megismerést, mert ha ez a fából épített ösvény nem lenne, nem juthatnánk be ebbe a külön világba. Aki maga is megtapasztalná, milyen az Ős-Duna medrében állni és sétálni, az mindenképpen keresse fel a Dunakeszi Teknős Tanösvényt, ami meglepő helyről, az Auchan parkolója mellől indul.

Folytatnád az olvasást? Szeretsz mindig képben lenni, érdekelnek a legújabb budapesti hírek, történetek? Iratkozz fel heti hírlevelünkre, az Insiderre, és legyél te a társaság iránytűje, ha éttermet, kirándulóhelyet vagy programot kerestek!