A csíkos napernyőtől az iható füstig
Koktélozni mindig jó, mi is szeretjük a műfajt, ám ahogy az elmúlt 10-15 évben eljutottunk a fagyós cordon bleu éttermi felszolgálásától egyes éttermek farm-to-table koncepciójáig, úgy a koktélkultúra is óriási változáson ment keresztül. A csíkos napernyős, színes italok után mára ott tartunk, hogy a legprofibb bárok saját tinktúrákat, főzeteket készítenek, vagy megesik, hogy tökéletes buborékfelhő ül a pohár száján, ami egy pillantás alatt füstté válik. Hosszú volt a folyamat, de most már mesteri szinteken jár az italkeverés, és szerencsére a fővárosban több remek példát találunk. Az egyik közülük a LEO (mind a rooftop, mind a bistro fontos állomásnak számít), melynek most a magaslati levegőjén készülő italokról mesélünk.
Évadváltás a LEO Rooftopon: itt a csakrakollekció
Most már hagyomány, hogy az állandó klasszikus koktélok, a kifejezetten magyar ízvilágra kreált italok, a gin-tonik-variációk mellett évadokkal, kollekciókkal készülnek. Volt, hogy hét bolygót jártak körbe, máskor a csillagjegyek tulajdonságaira építettek koktélokat. Most sem távolodtak el a holisztikus gondolkodástól, sőt, talán ez eddig a legfantáziadúsabb italsor, sok mögöttes tartalommal és örök ízélményekkel.
Dreghiciu Gábor bármenedzser igazi modern „méregkeverő”, egy 21. századi alkimista, ő a motorja ezeknek a fantáziavilágoknak, de persze az egész LEO-csapat részt vesz a tervezésben. Nemcsak komponenseket, ízeket, állagokat, benyomásokat, érzéseket jegyzetelnek le egy ilyen alkotómunka közben, hanem például maga az itallap vagy a különleges, olykor egyedileg gyártott poharak is fontos sarokpontok. Így fordulhat elő most is, hogy Lakatos Ábel keramikus kifejezetten a LEO csakrakollekciójára rezonálva készített poharakat.
Mik azok a ley-vonalak?
Most is hét italt álmodtak meg, végighaladva a csakrákon. És ha itt már úgy éreznénk, hogy nagyon túl van tolva a spiritiszta hozzáállás, szólunk, hogy egészen izgalmas jelentéstöbbletet társítottak hozzá. A gyökércsakra, a szexcsakra, a napfonatcsakra, a szívcsakra, a torokcsakra, a homlokcsakra és a korona-/lótuszcsakra a Föld egy-egy pontjára reagál, az úgynevezett ley-vonalak nyomán. A bolygónknak nincsenek erei, energetikai vonalai viszont annál inkább. Kultúrkörtől függ, hogy miként nevezik ezeket a vonalakat: Alfred Watkins nyomán hívjuk őket ley-vonalaknak, de ezeket az energiacsatornákat hívják ugarvonalaknak, sárkányvonalaknak, tündérösvényeknek is.
Jeruzsálemtől Tibetig, kortyról kortyra
Tehát csakránként jelennek meg az olyan csodás helyek, mint Jeruzsálem, a dél-amerikai Titicaca-tó, az ausztrál Uluru, magyar csakrapontként a pilisi Dobogó-kő, a gízai piramisok, az angol Stonehenge és a tibeti Kajlás-hegy. Annyiban segítünk, hogy Jeruzsálemben a cékla és a citrusok dominálnak, Dél-Amerika kapcsán rumos alapra támaszkodik az ital. Elképesztően selymes kókusz, egy leheletnyi hortobágyi kamilla kerül még az elegyhez, de a mirha (szomáliai balzsamfa) és a menta is megjelenik.
Az ausztrál Uluru koktélja egy légiesebb, már-már nőiesnek mondható ital, szedercordiallal, ezzel színben reagálva a gigantikus vörös monolitra. A Dobogó-kő fantáziája csodás pohárban érkezik: a Mátrában, egy üveghutában fújták a színes long drinkes poharat, ami az egyik legizgalmasabb a hét csakrapont koktéljai közül. Mivel a pohár nem látszik át, csak a tetején lévő pezsgőhabbal találkozunk, amíg nem kóstoljuk meg. A kortynál az őszibarack és a kókusz találkozik a jázminnal. Krémes, virágos, rendkívül izgalmas! Az alapspiritet pedig nem áruljuk el, de nyilván egy magyar italról van szó.
A gízai piramisok itala ginalapú, és egy parfümösebb, elegáns ital, kék színben, de egészen más felhanggal, mint amit azokban az említett esernyős-csíkos koktélos időkben megszoktunk a kéktől. A komló is előkelő helyet kap benne, ettől lesz mélysége. A kék a Stonehenge kapcsán is megjelenik: egy magnólialevél „csontvázát” merítik a whiskey-alapú fűszeres koktélba. Látványos és emlékezetes. A tibeti Kajlás-hegy juzut és gyömbért párosít egy ütős Moscow mule-variációban, vagyis az alap természetesen a vodka.
Recept a szkeptikusoknak
De mi van akkor, ha nem szeretnénk mesekönyvként használni a koktélkártyát, és a csakrák, a Dobogó-kő varázsos legendája is hidegen hagy? Ha ez az egész história csak blöffnek és marketingfogásnak tűnik a szemünkben, és minden cécó nélkül innánk egy finomat. Akkor ezt tesszük: választunk a kollekcióból az ízpreferenciánk szerint egyet vagy kettőt, és rápróbálunk, hogy a LEO Rooftop csapata mit hozott össze a 2023-as évadra. Szerintünk a második pohár után már érdekelni fog az is, hogy Pataky Attila éppen hányadán áll az idegenekkel, és hogy Kozsó hogyan csalogatja elő a Balatonból a delfineket.
