Az a jó a városban, hogy nem kell órákat utaznunk ahhoz, hogy természethez jussunk, sőt, vannak olyan helyek, amik viszonylag könnyen és hamar bejárhatók, így ha nincs olyan sok szabadidőnk, akkor is eltölthetünk pár órát a növények között. A Soroksári Botanikus Kert már csak ezért is jó választás a természetjáráshoz, meg azért is, mert viszonylag kevesen ismerik, így biztosan nem fogunk embertömegbe botlani, ha kicsit kiszakadnánk a zajos hétköznapokból.
Mivel egy botanikus kertben járunk, ami oktatási céllal mutatja be a legkülönfélébb növényeket, ezért egy igazán változatos terepet járhatunk be, ahol ott vannak a Kárpátok és az üde erdők növényei, Észak-Amerika és Kelet-Ázsia világa, de még az alföldi mocsárrét és egy kékperjés láprét is.
A botanikus kertet 1963-ban hozták létre a Kertészeti és Szőlészeti Főiskola részeként, hogy a diákok a gyakorlatban is megtanulhassák a növénytant. Oktatókerti szerepét a mai napig betölti, így a növénytan mellett növényföldrajzi, talajtani, ökológiai gyakorlatokat is tartanak itt, de az ismeretterjesztés, a kutatás, a génmegőrzés és a természetvédelem is a kert feladatai közé tartozik. A botanikus kertek tudományos céllal jöttek létre, a városi ember pedig nagyon örül a létezésüknek, mert itt megismerheti a védett növényeket, és még olyanokat is láthat, amiket nem feltétlenül vesz észre egy átlagos kirándulás során.
A 60 hektáros Soroksári Botanikus Kertben akkora a fajgazdagság, hogy 1800-féle növényt találunk, amik közül a több mint 100 borostyánfajtát bemutató gyűjtemény a 3. legnagyobb Európában. Aki szereti számszerűsíteni a tényeket, annak elmondjuk, hogy 16 olyan védett növény van a kertben, ami eredetileg is itt volt, tehát nem ex situ megőrzés céljából került a kertbe.
A növények mellett az állatvilág is meglehetősen gazdag: 16-féle emlőst, 122-féle madarat – őket egy kis házikóból figyelhetjük meg –, 1257 lepkefajt figyeltek meg a kert dolgozói. Érdekesség, hogy a növénytelepítések máig az egykori telepítés tervét követik, melynek
kiépítése során bronzkori leleteket, agyagedényeket, állati csontokat és még egy gúzsba kötött fiatal férfi csontjait is megtalálták.
A területen egy 20 állomásos tanösvény segíti a növényvilágban elmélyülni vágyókat, de egy térképpel a kezünkben más útvonalakon is nyugodtan elindulhatunk a felfedezésre, ám arra mindenképp figyeljünk, hogy az ösvényekről ne lépjünk le. Mi valamivel több mint 3 órát kalandoztunk a kertben, aminek nagyjából a középső, növényföldrajzi részét jártuk be. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy
rengeteg növénynél megálltunk, sőt az ehetők többségét meg is kóstoltuk. Ettünk zamatos turbolyát, amelynek íze hasonló az ánizséhoz, de galambbegy- vagy madársalátát, árvacsalánt és borókabogyót is.
Persze senki ne kezdjen hirtelen a növények ész nélküli kóstolgatásába, ugyanis jó pár olyan van, ami halálosan mérgező – elég a gyöngyvirágra gondolnunk, amelyet gyakran összetévesztenek a medvehagymával. A tévedések elkerüléséhez segítség, ha a kíváncsi vándor szakvezetőkkel járja végig az ösvényeket. Ezt mi különösen ajánljuk, már csak azért is, mert az ehető vagy nem ehető tematikán túl rengeteg érdekességet megtudhatunk a növényekről, a botanikus kertről és arról, hogyan lehet a jövőnek is megőrizni a védett növényeket.
A természetben töltött 3 óra felért egy rövidebb kirándulással, ráadásul a többféle élőhely bemutatása miatt úgy éreztük magunkat, mintha egy túra keretében bejártuk volna az alföldi homokpusztagyepek, a láprétek és az erdők tájait.
