Aki szeret színházba járni, főleg az, aki kedveli a nem mindennapi előadásokat, már biztos találkozott olyan darabbal, mely a nézők aktív részvételére épít. A Katona József Színházban az utóbbi időben számos ilyen különleges színdarabbal találkozhatunk, azonban felejtsük el a szerepléssel járó, sokszor nem túl komfortos pillanatokat, ezeken az előadásokon inkább a kulisszák mögé nézhetünk, vagy testközelből figyelhetjük a színészi játékot. A most bemutatott Extázis például úgy indul, hogy egyenesen bemehetünk a díszletek közé, de a Pekingi ősz is tartogat meglepetéseket, itt a színészek „körbejátsszák” a nézőteret, így mindenki egy kicsit más perspektívából nézheti a darabot. Ha pedig teljesen be akarunk lesni a kulisszák mögé, és meg akarjuk ismerni a színház működését, akkor a Hosszúlépéssel és a Katona színészeivel épületbejáró sétára is indulhatunk!
A Katona József Színházban az utóbbi időben egyre több olyan darabot láthatunk, ahol egyfajta formai kísérletként az a cél, hogy a nézők – csak amennyire kényelmes, érdekes és komfortzónán belüli számukra – a lehető legközelebb érezhessék magukhoz a színházat.
Amikor úgy indul az előadás, hogy felmehetünk a színpadra
Tarnóczi Jakab és Varga Zsófia darabját, az Extázist a napokban mutatta be a színház, mely már-már „realityként” ad látleletet az Y és a Z generáció budapesti mindennapjairól. A darab első fél órájában bárki felmehet a színpadra, és bejárhatja a díszletet, testközelből veheti szemügyre a „lakás” különböző helyiségeiben zajló eseményeket.
Belekóstolhatunk Pálos Hanna főztjébe, meghallgathatjuk, milyen zenével üti el az időt a nonstop kisboltban dolgozó Mentes Júlia, belehallgathatunk Béres Bence és Dankó István terápiás ülésébe, vagy akár részt vehetünk a szereplők közös koreográfiájában – tornájában –, táncában is. Az alkotók ezzel az új formai kísérlettel egyfajta „reality”-élményt kívántak nyújtani, ahol egyszerre lehetünk jelen egy színdarab megszületésénél és a budapesti hétköznapokban.
„Az Extázis című előadás felfedezésre szólítja a nézőt. Egy konstruált miniuniverzumba invitál; egy színpadra sűrített, alternatív Budapest-labirintusban. A több szálon és több idősíkon futó multimédia-esemény egy csapat fiatal mindennapjait követi végig, akik arra az egyszerű kérdésre keresik a választ: hogyan lehetne jól vagy legalább jobban lenni. A zene, a tánc, a színház és a film formanyelvét használva áll össze az Extázis sajátos világa. Ebben a világban elmerülve minden néző a saját narratíváját rakhatja össze dialógusokból és képekből.”
„Átkötő partik” a szünetben és „körbejátszott” nézőtér
Az Extázis ötlete nem új keletű, a Kamrában látható és szintén Tarnóczi Jakab által jegyzett Magányos emberek c. előadásban is a színpadon, vagyis a díszletlakáson át lehet eljutni a nézőtérre, a szünetekben pedig a szokásos ácsorgás helyett részt vehettünk az „átkötő partikban” is.
„A kísérlet tárgya egy magyar család, illetve négy, önálló életét éppen elkezdő fiatalember néhány nyár végi, feszültségekkel teli napjának érzékletes bemutatása. A történet alapvetően hat ember összezártságából eredő konfliktusainak stációit járja végig.”
Az Extázis mellett szintén nemrég volt a Pekingi ősz bemutatója (utóbbi a Kamrában), melyben a Káli holtakhoz és az Isten, haza, családhoz hasonlóan az egész teret bejárják a szereplők, azaz szó szerint „körbejátsszák” a nézőteret. Az biztos, hogy egészen különleges élmény így nézni az előadást, hiszen ülőhelytől függően mindenki egy kicsit más perspektívából láthatja a darabot. Boris Vian és Laboda Kornél szürreális történetéhez pedig nagyon jól passzol ez a forma.
„Minden figura kicsit paródiája önmagának, a helyzetek túlhevített variánsai valóságbeli rokonaiknak. Nagyít, túloz, forráz, fagyaszt, megráz, gyúr és dagaszt. Semmit ne vegyenek túl komolyan abból, amit majd látni fognak. Majd mi komolyan vesszük.”
Felszabadító élmények, avagy semmi sem kötelező
Hozzánk hasonlóan sokan tartanak az interaktív előadásoktól, és a Katona is megerősítette, hogy az évek során kiderült, a nézők közül valóban kevesen lelkesednek ezért a műfajért. Legtöbben zavarba jövünk, ha hirtelen meg kell szólalni, vagy kapcsolatot kell teremteni a színészekkel.
Az említett előadások során azonban búcsút inthetünk az interaktív színházhoz kötött kellemetlen asszociációinknak, mindegyik darab úgy teremti meg az intimitást, hogy senkinek sem kell elhagynia a tényleges komfortzónáját, hiszen minden interakció csupán egy felkínált lehetőség. Semmi nem kötelező. Az alkotók reményei szerint ez pedig felszabadító, új élményekhez vezethet!
Épületbejárás a Katona színészeivel
Ha pedig az előadásokon kívül is szeretnénk belesni a kulisszák mögé, akkor érdemes a Hosszúlépés csapatával felfedező körútra indulni az épületbejáró séták alkalmával, ahol a Katona színművészei, Dankó István, Kiss Eszter és Pelsőczy Réka személyes élményeiken keresztül mesélik el, miként zajlanak az esti előadások előkészületei.
A Katona kulisszái mögé pillantva mindent láthatunk, amit eltakarnak a színpadi díszletek. Elmerülhetünk az öltözők, a színészbüfé és a súgólyuk világában, megismerhetjük, milyen az idegesítő néző, és felfedezhetjük az egykori protokollszobát is, ahol Aczél elvtárs egy bárpult és puha kanapék társaságában fogadta az elé járuló művészeket.
Ha tehát a hagyományos színházi előadások mellett szeretnénk új élményeket szerezni, akkor mindenképp váltsunk jegyet a legújabb decemberi bemutatókra, az Extázisra és a Pekingi őszre, vagy induljunk felfedezőútra a Hosszúlépés sétájával!
(Borítókép: Katona József Színház, az idézetek az előadások leírásaiból származnak)
