Bármennyire is messzinek hisszük Rákosmentét a belvárostól, már csak azért is érdemes kilátogatni Budapest kertvárosába, mert olyan izgalmas helyeket találhatunk itt, mint a Merzse-mocsár, az Erdős Renée Ház vagy a Rákos-patak, meg persze olyan beülős helyeket, mint a Rákosmenti Serház vagy a Toro Rosso Pizza, de legalább ennyire megéri a legendás süllyedő kastély miatt is felkeresni a XVII. kerületet.
A Rákos-patak partján álló kastélyt, vagyis hivatalos nevén Bogáti-Hajdú-villát még a 19. század végén építtette Bogáti-Hajdú Imre táblabíró romantikus, neogótikus stílusban. Értjük, hogy mennyire menőnek és stílusosnak számíthatott egy vízparti villa már akkor is, ám a patak közelsége egyben hátrányt is jelentett. A mocsaras, süppedős talaj miatt nem lehetett csak úgy felépíteni az épületet, úgyhogy az építőmesterek a Loire menti kastélyok mintájára lábazatra emelték.
Bár én már gyerekkoromban is süllyedő kastélyként ismertem ezt a hajdanán szebb napokat látott épületet, mindig azt hittem, hogy a süllyedés egészen új keletű dolog. Kicsit utánaolvasva kiderült, hogy ez már az elkészülte utáni években megindult, annak ellenére, hogy a mocsaras területet az építés előtt lecsapolták és megszilárdították, úgyhogy a munkások nem végeztek túl jó munkát.
A kerület egyik ikonikus épülete a maga korában nemcsak jobb állapotban, de egészen máshogy is nézett ki: homlokzata színezett és díszített volt, a főbejárat előtt volt egy árkádos előcsarnok, ráadásul még tornyai is voltak. A díszítettség eltűnését a második világháborúban és a szocialista időkben kell keresni: a kommunista hatalom nem díjazta a tornyokban, kupolákban és ornamentikában tobzódó épületeket, hiszen abban a kapitalista elitet látta, úgyhogy a háborúban megsérült épületeket vagy leegyszerűsítve állították helyre, vagy inkább elbontották.
A vadászkastély egészen haláláig Bogáti-Hajdúé maradt, aki egyébként feleségével együtt rengeteget tett a környékért: ő volt a rákoshegyi Casino Egyesület elnöke és a helyi református egyházközség védnöke, míg felesége a jótékony nőegyesület vezetőjeként működött. De ők voltak azok, akik gyűjtést szerveztek a rákosligeti református templom harangjára is, valamint a máig használt úrvacsorai kelyhet és keresztelőedényt is ők adományozták a templomnak.
A villa a 60-as évekre a Fővárosi Ingatlankezelő Vállalat tulajdonába került, akik megkezdték a helyreállítását – ennek eredménye lett a ma is látható, egyszerűsített kinézet. Az akkor lakatlan épületet kisebb, komfort nélküli lakásokra osztották, és lényegében azóta is folyamatosan laknak benne, bár az állapotromlás a felújítás hiánya miatt elkerülhetetlen. Az évek során több ötlet is felmerült, hogy mit lehetne kezdeni ezzel a szebb napokat is látott, patakparti épülettel, így szó volt már sportszállóról, lovas panzióról és vadászkastély jellegű szállodáról, de betegeket ápoló intézetről is.
A belengetett tervekből persze semmi nem lett, a helyi védettség alatt álló kastély állapota továbbra is romlik és süllyed, holott elég jó helyen van ahhoz, hogy akár egy kiülős étterem vagy valamilyen kultúrközpont lehessen belőle, ahonnan a Rákos-patakhoz is le lehet sétálni.
(Borítókép: We Love Budapest)
