Bár Pest, Buda és Óbuda egyesülését egyetlen naphoz, november 17-hez kötjük, a számunkra oly fontos esemény egy hosszabb folyamat betetőzése volt, ami már hónapokkal korábban elkezdődött, és egy teljes évig tartott. Bár hajlamosak vagyunk – nem minden ok nélkül természetesen – az 1873-as évet innen szemlélni, azért egyéb fontos dolgok is történtek abban az évben szerte a világban.

Amikor Budapest 1873. november 17-én létrejött, a világ épp nem forrongott, inkább már a forrongás után volt. A forradalmi hullámnak leáldozott, utolsó körben a párizsi kommün 1871-ben véres véget ért, bár az inkább a porosz–francia háború hozadékaként robbant ki. Hogy több lázongás ne történjen, és hogy a franciák jövőbeni nagyhatalmi törekvéseit megelőzzék, az akkori Európa legnagyobb hatalmú konzervatív államai (az Orosz Birodalom, az Osztrák–Magyar Monarchia és a Német Birodalom) összefogtak és szövetségre léptek egymással mindössze pár héttel Budapest születése előtt, 1873. október 22-én.

A világ állása

De 1873-ban már leginkább a nyugalom és a fejlődés határozta meg Európát: a második ipari forradalom közepén jártunk, aminek társadalmi szinten is csupa jótékony hatása volt, elég csak Viktória királynő Angliájára gondolni. De nemcsak Európa változott, hanem Amerika is. Az 1865-ben véget ért polgárháború után az ország fejlődésnek indult, amikor Budapest megszületett, az USA (Ulysses S. Grant volt az államfő) már az izmosodás időszakát élte, hogy aztán a XIX. század utolsó harmadát Mark Twain egyenesen mint aranykort határozza meg: sosem látott gazdasági fellendülés zajlott, ez volt az iparmágnások megerősödésének a kora. Amerikát behálózta a vasút, sorra nyíltak a réz- és az ezüstbányák, az olajmezők, és az ország nyugati felét is betelepítették, elsősorban német és skandináv bevándorlókkal. 

Európában szinte mindenhol királyok, császárok, hercegek és nagyhercegek uralkodtak, mindössze két kivétel akadt: a Harmadik Köztársaság korát élő és erejét vesztett Franciaország, illetve Spanyolország, ahol pont 1873-ban mondott le a király, azután pedig kikiáltották a köztársaságot. Vatikánban minden idők leghosszabb ideig regnáló és példátlanul fiatalon megválasztott pápája, IX. Pius uralkodott, a Német Birodalomban I. Vilmos császár (a kancellárja pedig Otto von Bismarck volt), az oroszoknál II. Sándor cár ült a trónon, az Olasz Királyságban II. Viktor Emánuel király. Az Osztrák–Magyar Monarchia területén pedig I. Ferenc József vezette a birodalmat.

Születések és halálozások

Mint bármelyik másik évben, 1873-ban is sok később híressé vált ember született, illetve több, akkor már valamiért híres ember halt meg. Az utóbbiaknál kezdve: már nem érte meg Budapest születését a híres mátrai betyár, Vidróczki Márton, akivel egyik bandatársa, bizonyos Pintér Pista végzett egy hideg februári napon. Ugyanígy járt a dinasztiaalapító színész, színházigazgató és zeneszerző Latabár Endre, aki egy meleg nyári napon távozott az élők sorából. Az egykori márciusi ifjú és honvédtiszt, a későbbi gyártulajdonos és országgyűlési képviselő Vidats János viszont pont egy héttel Budapest születése előtt hunyt el. De ugyanebben az évben halt meg III. Napóleon és a híres skót Afrika-kutató, David Livingstone is. 

1873 szülötte volt többek között a Paramount Pictures későbbi alapítója és a hollywoodi filmgyártás alapjainak egyik lerakója, a magyar származású Cukor Adolf (Adolf Zukor). Szintén ebben az évben jött a világra William Murdoch, a Titanic elsőtisztje, aki nem élte túl az óceánjáró katasztrófáját. 1873-as születésű volt az orosz zeneszerző, zongoraművész és karmester Szergej Rahmanyinov, Erzsébet királyné (Sissi) gyilkosa, az olasz anarchista Luigi Lucheni, Kacsóh Pongrác zeneszerző, Kernstok Károly festőművész, Rózsahegyi Kálmán színész, Colette francia írónő, Alfred Jarry, aki az Übü királlyal megteremtette az abszurd drámát, valamint a Mississippi Delta blues atyja, W. C. Handy, aki egy nappal korábban született, mint Budapest.

És ha már a születéseknél járunk, érdemes azt is megjegyezni, hogy amikor Budapest megszületett, aznap fújt el négy gyertyát a tortáján Veigelsberg Hugó, vagy ahogy a legtöbben ismerik, Ignotus magyar költő, író és újságíró, a Nyugat folyóirat első húsz évének főszerkesztője. Az viszont szomorú tény, hogy Pest polgármestere, majd főpolgármestere, Rottenbiller Lipót nem érte meg az egyesülést, mert kereken 3 évvel Budapest születése előtt elhunyt. Pedig ha valaki, akkor ő igazán megérdemelte volna, hogy ott ünnepeljen a fővárosi polgárok között.

Irodalom és tudomány

1873-ban több neves regény is megjelent, valamint egy legenda is megalapozódott. A már említett Mark Twain Az aranykor című regénye a felfelé ívelés korszakának nem a dicsőségét zengi el, hanem épp ellenkezőleg, vaskos iróniával mutatja be, hogy a csillogó káprázat, a gazdagság és a siker mögött mennyi csalás, erkölcstelenség és kegyetlenség rejlik. Ugyanebben az évben jelenik meg Emile Zola Rougon-Macquart-ciklusának harmadik kötete, a párizsi Vásárcsarnok világát szétszálazó és boncolgató Párizs gyomra. És hogy egy másik franciát is említsünk, Jules Verne rengetegszer feldolgozott, Nyolcvan nap alatt a Föld körül című kalandregénye is 1873-ban jelent meg. De az irodalmi legendát is a franciák szállították: Arthur Rimbaud utolsó és fő művének számító, prózaversekből álló kötete, az Egy évad a pokolban is ebben az évben készült el. A költő ki is nyomtatta a kötetet, ám a nyomdaköltséget már nem tudta kifizetni, így a kész mű raktárban maradt, és csak 1901-ben fedezte fel, a véletlennek köszönhetően, egy belga ügyvéd.

A tudomány területén az egyik fontos esemény, hogy egy brit tudós (de egy valódi brit tudós!) lefekteti az elektroncsöves dióda működésének alapjait. Közben itthon először adják ki magyarul Charles Darwin 1859-es alapművét, A fajok eredetét. Bécsben pedig 1873. május 1-jén megnyílik a világkiállítás, ami óriási tömeget, számos uralkodót vonz az osztrák fővárosba, és ebből a kegyből mi, magyarok is részesülünk, mert van, aki hozzánk is ellátogat. Fontos változás Pesten, hogy az 1866-ban megnyitott Fővárosi Állat- és Növénykert élére  kinevezik az akkor 30 éves Serák Károlyt, aki aztán az intézményt több mint harminc éven át vezette, és igazán népszerűvé tette .

Címkék