Irány Horány – Megmutatjuk, miért érdemes a Szentendrei-szigetre menni

A címben is szereplő „Irány Horány” mondást talán mindenki ismeri. Valójában nem is egyfajta úticélt jelöl ki, sokkal inkább egy metafora, egy gyors kiruccanást, a nyüzsgő, néha nyomasztó Budapestből való kiszabadulást, a természetben történő kikapcsolódást jelenti. Mi sem magára Horányra voltunk kíváncsiak így ősszel – aminek leginkább a strandja kedvelt nyáron –, hanem a szigetre és látnivalóira.

A Szentendrei-sziget a Dunakanyar egyik legszebb része, az Árpád korban a Rosd nemzetség birtoka volt ezért Rosd-szigetnek is nevezték. A környék népszerűsége ellenére is megőrizte nyugalmát és békéjét. A körülötte elhelyezkedő felkapottabb helyek, mint a névadó Szentendre, a Dunakanyar és annak természeti adottságai, települései, köztük a Visegrádi várral, vagy épp Esztergom is elvonják róla a turisták figyelmét. A szigeten található négy település – Kisoroszi, Tahitótfalu, Szigetmonostor, Pócsmegyer – viszont egyre több új betelepülőt vonz, nem véletlenül.

Inkább ne gyalog

Ugyan közelsége miatt olyan, mintha Budapest része lenne, mégsem ajánljuk gyalogos túrákra, aminek több oka is van. Egyrészt a mérete miatt – 56 km2 – elég időigényes lenne bejárni. Másrészt furcsamód, nem is igazán gyalogtúrázó párti. Utóbbit főként az indokolja, hogy itt található Budapest és a közeli települések legfőbb ivóvízbázisa, parti szűrési kútjai napi 600 000 köbméter kiváló minőségű ivóvizet szolgáltatnak, amit viszonylag szigorúan őriznek is. Ez azzal is jár, hogy nem sétálhatunk, túrázhatunk bármerre a szigeten, még a helyieknek is külön tájékoztatót biztosítanak a vízbázis védelme érdekében. Viszont autós kiránduláshoz, kerékpáros túrázáshoz, vagy a kettő kombinációjához nagyszerű bármely évszakban. 

Mi az autós verziót választottuk.

A legtöbben, hozzánk hasonlóan, valószínűleg Szentendre felől közelítenek, azután vagy itt kelnek át a komppal, vagy tovább mennek Tahitótfaluig és a hídon jutnak át. Híd csak ez az egy van, de kompos lehetőség több is, a sziget mindkét oldalán. A komptól csak 2 percnyi távolságra van Szigetmonostoron a Vízbefúltak kopjafája. Az idilli környezet legnagyobb veszélye mindig is a víz volt. Ambivalens helyzet, hogy a Duna, ami annyi szépséget, élményt, boldogságot nyújt a helyieknek tragédiák okozója is. 1865. április 6-án a szentendrei szőlőkből hazatérő emberek 45-en zsúfolódtak fel egy ladikra, hogy átkeljenek vele a folyón. Nem sokkal az indulás után azonban a ladik felborult és 31-en vesztették életüket, hatalmas csapást mérve a falu akkor még sokkal kisebb számú lakosságára. Az emlékezés mellett ez a kopjafa erre a veszélyre is figyelmeztet.

Áprily Lajos verse nem véletlenül idézi meg a római kort. A rómaiak idejében 6000 kilométernyi szárazföldi (limes) és folyóparti (ripa) határvédelmi létesítmény óvta a birodalmat, melynek magyarországi szakasza a Duna mentén húzódott. Ennek köszönhetően mind a szárazföldön, mind a szigeten is fellelhetőek őrtorony vagy erődítmény romok, gyakran a mai kompátkelők közelében. Később, 1214-ben Tiburc ispán a község helyén egy bencés kolostort alapított, amely ma már nem található meg, de a település elnevezését meghatározta. Előbb Tiburcmonostor, majd Monostor végül Szigetmonostor lett.

Talán, ha valóban több turista járna erre, akkor még többet ki lehetne hozni az egyébként remek ötletből, amit a helyi Faluszépészeti Egylet és az önkormányzat valósított meg. A Madárbarát Park az őshonos fákat, cserjéket mutatja be és madaraknak nyújt otthont, valamint arra is számos ötletet ad, hogyan tudjuk saját otthonunkban segíteni a kisállatokat. A községgel összenőtt Horány nyáron népszerű, sokan keresik fel strandját, sétálnak a leginkább nyaralótelepülésre emlékeztető, nyugalmat árasztó utcákon. Ezt ősszel vagy télen sem érdemes kihagyni. Van valami különös varázsa az ilyen helyeknek a turistaszezonon kívül, amit mi a Balaton környékén is imádunk.

Összenő, ami összetartozik

Willy Brandt híressé vált mondata itt kétszeresen is igaz, mert ahogy Szigetmonostor és Horány, úgy Pócsmegyer és Surány is eggyé vált. Pócsmegyer a többi településhez hasonlóan nagyrészt megőrizte halászfalu jellegét, még ha nem is annyira halászattal, mint inkább hajók vontatásával keresték is a kenyerüket, legalábbis az 1700-as években már bizonyosan. Az utcákat járva és a tornácos házak udvarára be-bekukkantva érdemes kicsit elmerengeni azon, milyen is lehetett az itt élők élete. A református egyház mindig is erős volt a szigeten, csodás kis templomok is bizonyítják ezt. Jó példa erre a Duna partján 1788-ban épített Református templom is, amit 1818-ban megnagyobbítottak, tornyát is ekkor emelték. Igazi kis gyöngyszem kívül-belül egyaránt. 1848-ig a gróf Eszterházy család volt a földesura, ennek egyik emléke az Eszterházy-Bercelly kúria.

Autóval az egyes települések és látnivalók gyorsan elérhetőek, egy nap alatt is kényelmesen bejárhatjuk így a szigetet hosszabb-rövidebb pihenőket tartva, de kerékpárral is élmény itt kalandozni. Már csak azért is, mert autóval 1-2 apró kivételtől eltekintve nem hajthatunk fel a töltésekre, viszont bicajozni több helyen is remekül lehet. Kocsival inkább a belső területeken térhetünk le a főútról, de ehhez jobb egy kicsit nagyobb hasmagasság – mi például egy Suzuki S-CROSS-szal mentünk – és esetenként az összkerékhajtás, pláne esősebb időben vagy télen.

Tahitótfalu az egyetlen község a szigeten, amely a partra is „átlóg”. 

A Tahi rész a Duna parton egy ideig a névadó Tahi családé volt, míg Tótfalu részét már Thotfalw alakban írva említik az iratok 1447-ben, talán az ide települt tót földművelő telepesek miatt, de más kutatás szerint a Toldfalu elnevezést idegen eredetű papok Todfalunak, majd Tótfalunak írták. A két falu 1980-ban egyesült egymással. Az egyház itt is fontos szerepet játszott, kezdetben a református és katolikus, majd később a baptista közösség is. Ahogy említettük, az egyetlen híd itt található. Érdekesség, hogy az akkor még Almásy-hídnak nevezett átkelő használatáért korábban fizetni kellett. A gyalogosoknak 2 fillérért, a kocsiknak, szekereknek 10-20 fillérért lehetett átkelni rajta. A nem helybelieknek dupla hídpénzt kellett fizetni. Tahitótfalu a kiváló termelői piacáról is ismert, a piac márciustól december közepéig zöldségekkel, gyümölcsökkel, füstölt árukkal, süteményekkel, lekvárokkal, mézzel, és szörpökkel várja a látogatókat, míg a nyári időszakban az Eperfesztivál népszerű.

Körbeölel a kékség

Ha kevés az időnk és nem fér bele mindaz, amit eddig ajánlottunk, akkor a Szigetcsúcsot válasszuk. Amellett, hogy már a községre is két oldalról fölénk boruló fasor között érkezhetünk, maga a település is bájos. A hajóállomáshoz vezető kis út mentén található Faluházak jól illusztrálják az itteni életet. Arról megoszlanak a vélemények, hogy a dunabogdányi vagy a Verőce felé eső partszakaszon forgatták a Szeleburdi vakáció című filmvígjáték hajós jeleneteit, azzal viszont vélhetően mindenki egyetért, hogy a Kisoroszi Szigetcsúcs mesés hely. Már csak azért is, mert a parkolóban hagyott autótól sétálva –, ami nyáron fizetős, de októberben nem volt az – a kidőlt ártéri fák, a sűrű és valószerűtlenül zöld füves részek olyan környezetet varázsolnak körénk, mintha egy mesevilág díszletei lennének, és azt lessük, mikor bukkan fel egy kobold. A csúcsra kiérve körbeölel a kékség, miközben baloldalt, fent a hegytetőn a Visegrádi-vár, míg a jobboldalt Nagymaros templomtornyai magasodnak. Mi pedig állunk a Duna „közepén” és nem tudunk betelni a látvánnyal. Ha pedig valaki leánykérést tervez, akkor alacsony vízállásnál naplementekor ennél jobb helyet keveset találhat!