Öreg rocker nem vén rocker – Két könyv a magyar beatkorszakról

Alapvetően rendkívül furcsa, hogy a magyar beat és rock aranykorának egy olyan időszakot tartunk, mikor ezek az irányzatok voltaképp tiltólistán szerepeltek, nem különösebben támogatták, hogy ez a zene eljuthasson a fiatalokhoz. Talán éppen ezért is született az utóbbi években egyre több visszaemlékezés erről az időszakról. Hiszen a múltnak ez a szakasza épp most válik történelemmé, kezd látszani, mi az, ami fontos, és mi az, ami feledhető, nekünk pedig el kell dönteni, hogyan beszélünk minderről. Egyébként pedig ki ne akarná megtudni, hogy milyenek voltak az első nagy bulik, igazán jó koncertek és őrült rajongók? Két izgalmas könyvet ajánlunk a magyar beatkorszakról.

Vass Norbert: Mindenki!

Vass Norbert blogját, a Volt egyszer egy beatkorszakot már eddig ismertük, pont azt kaptuk az általa szerkesztett Mindenki! című könyvtől is, ami miatt nagyon szeretjük. A kiadvány az NKA Hangfoglaló Program, a Hangőr Egyesület és a Volt egyszer egy beatkorszak közös pályázatára érkezett, a Kádár-korszak zenéiről, bulijairól szóló történetek, novellák közül 34 darabot válogat, ezeket a személyes hangulatú írásokat pedig ismert zenészek beszámolói és a háttér részletesebb bemutatója fűszerezi. Bár a sztorik jellege nagyon eltér egymástól, a könyv ügyesen fésüli ezeket egységbe, az eredmény pedig egy nagyon szórakoztató alkotás lesz, amiből nemcsak az ismert karakterek bontakoznak ki az eddiginél plasztikusabban, hanem azok is, akik bár névtelenül, de ugyanolyan fontos szereplői voltak a korszaknak.

A könyv számunkra azért szerethető, mert sok esetben úgy tűnik, hogy a szereplők szinte véletlenül váltak részévé egy-egy korszakos jelentőségű koncertnek, vagy segítették egy később ismertté vált zenész munkáját. Bródy János, Kóbor János vagy éppen Schuster Lóránt beszámolói mellett felvillan a Fekete Bárányok-koncertre véletlen elvetődő kis tini alakja, aki csak utólag, felnőttként, szinte történelmi távlatból csodálkozik rá, hogy részt vett a korszak egyik legmenőbb buliján.

De találkozunk az Edda miatt láncdohányzó művelődésiház-igazgatóval és a pórul járt Soltész Rezsővel, aki koncert helyett majdnem tüdőröntgent kapott. Slusszpoén, hogy szerinte meg sem történt az eset. Benkő László, akinek lerobbant a Zsigulija, vízbe eső rendőrök miatt kitört tömegverekedés, estig sorolhatnánk a jobbnál jobb sztorikat, amiknek segítségével kibontakozik a korszak legfontosabb és legvidámabb tanulsága. A beatkorszak azért volt zenei forradalom, mert mindenki beleadott apait-anyait tudása, tehetsége szerint. A rajongó rajongott, a hatalom szorongott, a zenész pedig iszonyú jó zenéket csinált.

Kőbányai János: Beat(korszak)regény

Kőbányai János már évtizedek óta a beatkorszak egyik leghitelesebb krónikása, nem utolsósorban azért, mert maga is aktív résztvevője volt az időszaknak, amikor a zene megszületett. A Múlt és Jövő Kiadó gondozásában néhány hónapja megjelent könyve a szerző élményei és saját fotói alapján fest alapos képet az időszakról, egyben izgalmas, már-már filozófiai problémát is feszeget: hogyan születik meg a távlat, ami egy történelmi regény írásához szükséges, és hogyan beszéljünk egy időszakról, ami éppen most válik történelemmé.

Kőbányai hosszú úton jutott el eddig a könyvig, az ötlet és az anyag egy része már évtizedekkel ezelőtt megszületett, jelentős mennyiségű saját fotó és történet várta, hogy formába öntsék. Bár az első oldalak nekünk kicsit nehezen adták magukat, a Bem rakpart klubjában zajló életet bemutató következő rész már beszívott, ezután fokozatosan tudtunk meg egyre többet a szerző életéről is, egy olyan ember mindennapjairól, aki újságíróként, íróként egyre inkább belekerül a korabeli könnyűzene világába. A regény vége az elmaradt interjúknak és az idő előtt eltávozott Török Ádámnak szentel fejezetet, mintha ez a szomorúság is hozzátartozna ahhoz, hogy történelemmé és irodalommá válhasson a múlt.

Ám félre a bánattal és a komolysággal, hiszen a mélyebb tartalom mellett azért ne felejtsük el, hogy a könyv egy fiatal író-újságíró mindennapjai alapján íródott, aki igencsak benne volt a zenei forradalom sűrűjében, ezt pedig saját bevallása szerint nem másnak, mint Török Ádámnak köszönhette. A Mini frontemberén kívül Orszáczky Jackie és a Tolcsvay testvérek is külön fejezetet kapnak, és persze beköszönnek a korszak ismert zenészei Zalatnay Cinitől Presser Gáborig. Árnyékukból pedig fokozatosan bújnak elő a kevésbé híres, de nagyon is szerethető figurák, klubok, művelődési házak vezetői, koncertszervezők, illetve magának Kőbányainak az élete, bulik, szerelmek, nagy utazások, egy olyan ifjúkor, amivel sokan azonosulni tudunk.