Édenkert a nyolcker mélyén – A Füvészkert története

Beltér helyett a szabadtér, beton helyett a természet mindig jobb választás, de amikor a városi zöldterületeken is minden apró négyzetcentiméteren emberekbe botlunk, akkor egyre közelebb kerülünk ahhoz, hogy valahová jó messzire kiránduljunk, a természetbe. Pedig a csendhez, a madárcsicsergéshez és a növényekhez nem is kell olyan messzire utaznunk, elég csak átlépnünk a VIII. kerületi Füvészkert kapuján, és máris egy különös édenkertben találjuk magunkat. Ha valaki a gyaloglás híve, akkor érdemes egy kicsit keringeni a kerületben és megfigyelni a historikus paloták, kis kávézók, majd a romos épületek és a szegényebb környék átmenetét – izgalmas építészeti és szociokulturális kalandban lesz részünk, amíg az ELTE Botanikus Kertjének bejáratához érünk. 

Eredetileg nem is az Illés utcában volt, és még nagyobb is volt

Az ország legrégebbi botanikus kertjének alapítása szorosan összefügg a nagyszombati egyetemmel, hiszen 1771-ben Winterl Jakab vegytan- és botanikaprofesszor direkt azért hozta létre, hogy az orvostanhallgatók a festett ábrák helyett valódi növényeken tanuljanak, de persze az ország flórájának kutatása is alapfeladatai közé tartozott. Ennek mindenki örült, annak viszont már kevésbé, hogy a város határain kívül elhelyezett kert egy kis patak mellett volt, ami minden évben kiáradt, tönkretéve a növényállomány nagy részét. 

Amikor az egyetem Budára költözött, hozta magával a Füvészkertet – akkori nevén Hortus Botanicus – is, amit a mai Krisztina tér és Déli pályaudvar közötti területen helyeztek el, de a növények néhány év után ismét költöztek és meg sem álltak egészen Pestig, a ferencesek kolostorkertjéig (ez a Reáltanoda és a Kossuth Lajos utca közötti terület volt).

Winterl halála után Kitaibel Pál kémikus és botanikus vette át a kert igazgatását, aki egyébként a természettudomány majd minden ágában dolgozott, és ő volt az, aki összegyűjtötte és leírta Magyarország növényeit. Állandóan terepen volt, járta a különböző országokat, és gyűjtésével különleges növényekkel gazdagította a botanikus kertet. Az 1800-as évek elején egyre jobb kapcsolat alakult ki az uralkodókkal, és az egyetem vezetése is több pénzt szánt a kert fenntartására, de Kitaibel gyűjtési szenvedélye is egyre szűkösebbé tette a helyszínt, így ismét felmerült a költözés ötlete. Ekkor a városfalon kívülre, a mai Múzeum körút területére került a Füvészkert, azonban ezt a gyűjteményt (az üvegházakkal együtt) az 1838-as pesti árvíz lényegében elpusztította. 

Az árvíz után József nádor vette gondjaiba a kertet, és segítségével sikerült megvenni Festetics Antal egykori kastélyát és a hozzátartozó parkot ott, a Ludovika és a Klinikák metróbejárata közötti területen, vagyis a Füvészkert az 1850-es években került a jól ismert józsefvárosi helyére. A költözéseknek itt vége, viszont ha a vörösingesek főhadiszállását keressük, vagyis a nagy tavat a szigettel, akkor nem fogjuk megtalálni, de nem azért, mert csak írói képzelet lenne, hanem mert kiszáradt, másrészt a Füvészkert mára az eredeti terület kétharmadára zsugorodott. 

A 20. század elején felmerült, hogy a kertet elköltöztetik a VIII. kerületből, szóba került a Margitsziget és egy lágymányosi terület is, de végül minden maradt a régiben.  

Mátyás király, a Festeticsek, meg az Illés kútja

A kert legidősebb példánya, egy 250 éves sajmeggy vagy a hatalmas, borostyánnal befutott kínai mamutfenyő körül barangolva valószínűleg nem az az első gondolatunk, hogy mi volt ezen a területen akkor, amikor még nem botanikus kert volt. Helyette átadjuk magunkat a gyógynövények és lilaakácok illatával telt szellőnek, a bambuszerdő susogásának meg a fenyőrengeteg hűvösének. 

Egykor öt nagy tó is volt a parkban, ezek egyikébe dobták bele a Pásztorok Nemecseket, ezeket az Illés-kút forrásvize táplálta, ami átfolyt a parkon. A forrás az 1900-as évekre elapadt, a tavak kiszáradtak, mert vízbázisát többfelé is használták, például a Dreher Sörgyáraknál sörfőzésre. A város és a lakosság növekedésével egyre több területre volt szükség, hogy megfelelő lakhatási és ellátási körülményeket teremtsenek, ezért akkor evidensnek gondolták, hogy az épületek megvalósításához a zöldterületekből csípnek le részeket. Amikor beindult a főváros nagyszabású kórházépítési programja, a klinika épületeihez szükséges helyet a Füvészkertből vették el, így a valamikori 10 hektáros területből 3 hektáros lett, ide kellett átmenekíteni a megmaradt növényanyagot. 

A bambuszrengetegből kiérve Festetics Antal hétvégi kastélya magasodik, aminek neobarokk és neoklasszicista jegyeit leginkább ősz végén vagy télen láthatjuk, mert máskor a vadszőlővel befuttatott homlokzata ejt mindenkit ámulatba. És ne gondoljuk, hogy üresen áll: irodák, rendezvényterem, 12 ezer fiolás maggyűjtemény, herbárium, préseltnövény-anyag és több évszázados könyvtár van ma benne. 

A Festetics-kastély egyébként már egy bővítés, eredetileg Szeleczky Márton alispán építette a területre, aki Mária Teréziát és II. Józsefet is vendégül látta itt, amikor megtekintették a Habsburg-hadgyakorlatot a Rákos mezején. De még ennél is izgalmasabb, hogy az épület pont Mátyás király vadászkastélya helyén áll, ami az 1700-as években már romokban hevert, ezért emeltetett új épületet az alispán.

Pálmaház, Victoria-ház és az amazonasi tündérrózsa

Nem kérdés, hogy a Füvészkert sztárjai a pálmaházban és az üvegházakban vannak: trópusi növények, orchideák, virágzó narancsok és a csodálatos amazonasi óriástündérrózsa, aminek levelei beborítják az 1893-ban épült – az ország első és azóta is egyetlen – Victoria-ház medencéjét. Az Amazonas lassú folyású mellékfolyóin honos növény első példánya még a 19. században került a kertbe, és sajnos az elmúlt években nemegyszer előfordult, hogy vandálok kilyuggatták a leveleit.  

A pálmaházban kicsit mindig úgy érezzük magunkat, mintha egy dzsungelben járnánk, a karantén alatt ezt többen otthon is próbáltuk megvalósítani, de azt az atmoszférát, ami az 1865-ben felépült pálmaházban van, valószínűleg sosem fogjuk elérni. A területre először Gerenday József szeretett volna pálmaházat építtetni, bár ő inkább állatkertben gondolkozott.  

A különleges, nyolcszögletű épületet Diescher József tervezte, de a II. világháború után húszévi kényszerpihenőre került egy bombatalálat miatt. A hatalmas növények között a cukorpálma a leghatalmasabb, 18 méteres, leveleivel eléri a kupolát is, ugyanakkor ezeket a növényeket nem lehet kurtítani, ha a pálma csúcsát levágják, elpusztul a növény.

A Pilis virágai, kínai mamutfenyők és páfrányfenyők a Józsefvárosban

Ha kigyönyörködtük magunkat a pálmaházak és az üvegházak növényeiben, akkor érdemes még a sziklakertben, a hazai lomberdőt vagy az ázsiai kontinenst bemutató részeken sétálgatni. Az arborétum területén, az örökzöldek gyűjteményében nyáron még egy kis patakot is felfedezhetünk, amivel az elapadt Illés-kút vizét idézik meg, de ennél sokkal praktikusabb ok, hogy a szárazságban párásítja a levegőt, amire ezeknek a növényeknek szükségük van.

Az igazgatósági épület melletti sziklakertben pedig hazai tájegységek szerint berendezve láthatjuk akár a Pilis, a Mecsek és a Bükk védett vagy akár gyakori növényvilágát is. De a 20-25 méter magas páfrányfenyőket se hagyjuk ki bámészkodásunkból, amiket nagy valószínűséggel még maguk a Festeticsek telepítettek a kertbe.