A nyár utolsó hétvégéjén a Ventura Vízitúra szervezésében izgalmas evezőstúrán vettünk részt. A szentendrei Postás szabadstrandon hétszemélyes kenukba ültünk, és egy könnyed evezést követően lecsorogtunk a Római-partra. Közben besötétedett, mi pedig a Megyeri híd alatt elhaladva fáklyákat gyújtottunk.
Az idei nyár legmelegebb hétvégéje egybeesett a Ventura Vízitúra által szervezett fáklyás túránkkal. Bár a gyülekezőre a szentendrei Postás szabadstrandnál este 7 óra körül került sor, amikor vízre szálltunk valamivel fél 8 után, még javában fürdőztek az emberek. Mintha csak napközben lenne.
A túra tehát gyülekezővel és az előkészületekkel vette kezdetét. Két darab hétszemélyes csónakban fértünk el, és csónakonként kaptunk egy-egy vezetőt, akik irányba tartották a kenukat. Ők az elején elmondták, hogyan szálljunk be és ki a csónakból, mitévők legyünk, ha nagyon billegne a hajó, hogyan evezzünk, hogyan vegyük fel a mentőmellényt, és azt is elmesélték, mi lesz a túra menete.
Kellőképpen felcsigázták a résztvevőket, majd közös erővel vízre bocsátottuk a kenukat.
Kellőképpen felcsigázták a résztvevőket, majd közös erővel vízre bocsátottuk a kenukat.
A túra még világosban kezdődött, és a Megyeri híd közelében jártunk, amikor teljesen lement a nap, és megkaptuk a fáklyákat. Onnantól kezdve egy jó darabig tényleg csak csorogtunk, vitte a hajónkat a folyásirány. Ami még világosban feltűnt: mennyire más a víz felől szemlélni a partot, mint a partról a vizet. Nem mindig tudtuk, hogy pontosan hol járunk, a part menti fák sűrű lombkoronája gyakran fedte el előlünk azt, hogy éppen merre járunk, és amikor besötétedett, még nehezebb volt megállapítani. Persze a Lupa-sziget házikóit azért felismertük, és az is feltűnt, milyen sok horgász meg vadkempingező társaság van a parton. A bringaútról ők általában nem látszanak.
A másfél, kétórás túra sikere nagyban függ a csapattól. Mivel össze vagyunk zárva egy csónakban, ahonnan nincs kiszállás, csak a végén, fontos, hogy mindenki kivegye a részét az evezésből – ami egyébként nem megerőltető, hanem kimondottan kényelmes evezés. Számít a jó hangulat is, hogy az evezőtársak kommunikáljanak egymással útközben, és ebből a szempontból is szerencsénk volt, mert végigbeszélgettük az utat, gyakran szállt a nevetés a víz felett. Bár csupa ismeretlen ember szállt be a csónakokba, mégis olyan hangulata volt az egész evezésnek, mintha egy osztálykiránduláson lennénk.
A szervező Ventura Vízitúra egyébként nemcsak random embereknek szervez vízitúrákat, hanem csapatépítő programok is a kínálatuk részét jelentik. Ráadásul nem csak a nyári időszakban tartanak evezéseket – és nemcsak evezéseket szerveznek, hanem egyéb izgalmas programokat, melyek lehetnek akár többnaposak is. Minderről a Ventura honlapján lehet tájékozódni. Legközelebb szeptember 16-án lehet részt venni evezőstúrán, amikor fáklyák helyett égősorokkal feldíszített hajókban evezhetjük le ugyanazt a távot, amit a nyár legmelegebb hétvégéjén mi is megtettünk, Szentendrétől a Római-partig.
