Valószínűleg nem a szivarozás, a különféle bemutatók és kisebb akusztikus koncertek jutnak eszünkbe akkor, amikor egy kortárs galériáról beszélünk, de a Népszínház utcai Art Salon Contemporary nem is egy klasszikus értelemben vett lakásgaléria. Sokkal inkább kortárs szalon, ahol a legkülönfélébb eseményeken vehetünk részt, miközben egy kortárs festményekkel és képzőművészeti alkotásokkal teli térben vagyunk. A szalont Tomasz Piars lengyel festőművész álmodta meg, akinek kifejezetten célja volt, hogy ez ne csak egy szimpla műteremlakás legyen, hanem valami, ami közösségformáló erővel bír – kicsit olyan az egész, mint a valamikori szalonok világa.
Noha a Népszínház utcára a mai napig inkább no-go zónaként tekintünk, és nem szívesen bóklászunk rajta, vannak helyek, amikért nagyon is érdemes betérnünk ide. Ilyen az Art Salon Contemporary is, ami egyszerre lakás, műterem, kiállítótér és szalon. A helyet Tomasz Piars lengyel festőművész hozta létre, ő elsősorban műtermet keresett magának, ahol az alkotás mellett még lakni is lehet, azt, hogy a teret valami másra is lehetne használni, már a lakás adottságai hozták magukkal. Itt az a szerencsés helyzet állt elő, hogy a szocializmus idején ebben a házban nem osztották fel a lakásokat, így nagyjából mindegyiknek megmaradt az eredeti alaprajza és elrendezése, ami hozza magával a századfordulós lakásokból ismert nagy tereket.
A Népszínház és az Auróra utca sarkán álló épületet Schannen Ernő tervezte, és bár ő a kevésbé ismert építészeink között van, azért azt érdemes róla tudni, hogy Ybl Miklósnál, Kallina Mórnál és Hauszmann Alajosnál tanulta a mesterséget. Jó pár bérházzal gazdagította Budapestet, de máig legismertebb és legjobb munkája a Blaha Lujza téren álló Nemzeti Szálló (ma Hotel Nemzeti Budapest). A Népszínház utcai historikus épület különlegessége a háromszög alaprajz, emiatt persze néhányan lehet, hogy egy cseppet bosszúsak, ugyanis nincs olyan hely, ahová beférne egy lift. Ez a nagyobb festmények felvitelét, mondjuk, megnehezíti, de minket nem zavart a liftnélküliség, ugyanis amíg felértünk a szalonhoz, megcsodálhattuk a lépcsőház eredeti kovácsoltvas korlátjait, a stukkókat és a padlózatot.
Jelenleg a Łukasz Patelczyk és Tomasz Piars festményeiből, valamint Békési Ervin szobraiból álló lengyel–magyar csoportos kiállítást lehet megnézni. A Colliding Dimensions című minitárlat a kortárs absztrakt művészetet mutatja be a látogatóknak, úgyhogy aki különleges helyen szívná magába a kortárs képzőművészetet, annak erősen ajánljuk a szalont. A festményeken a legkülönfélébb formákat és rétegeket fedeztük fel, és míg Tomasz Piars alkotásain a geometrikus minták és sorozatok játékát láttuk, néha még a kaleidoszkóp is eszünkbe jutott a képeiről, addig Łukasz Patelczyk festményei egészen újszerű tájképként hatottak ránk, mintha mindegyik elé egy különös szűrőt tettek volna.
Itt egyáltalán nem ritkák a csoportos kiállítások, sőt inkább az a furcsa, ha valaki önállóan szeretne kiállítani, ugyanis Tomasz kifejezetten figyel arra, hogy mindig közös tárlatok legyenek, és bár övé a hely, az ő műveit is mindig egy másik művész alkotásaival társulva láthatjuk. És itt jegyeznénk meg az Art Salon Contemporary lényegét, vagy ha úgy tetszik, hitvallását, ami a közösségépítés. Így talán már nem is annyira meglepő, hogy
ez a hely sokkal inkább működik szalonként, mintsem kiállítótérként.
ez a hely sokkal inkább működik szalonként, mintsem kiállítótérként.
Olyan eseményeknek ad otthont, mint a rulett- és pókereste – szigorúan műzsetonnal, pénz nélkül –, lengyel és magyar ételeket bemutató gasztroest, de volt már itt könyvbemutató, divatbemutató és egy kisebb klasszikus zenei koncert is, sőt az Első Magyar Szivarklub szintén rendszeresen tartja itt összejöveteleit. Persze az itt összegyűlteket körülvevő képzőművészetről sem feledkeznek meg, ugyanis minden eseménynek ez ad valamiféle keretet, ráadásul segít a beszélgetések kezdeményezésében, sőt még arra is van lehetőség, hogy ha valamelyik kiállított tárgyat nagyon a szívünkbe zárjuk, akkor megvásároljuk.
Noha a hely egyfajta zárt körű klubnak tűnik, hiszen a kiállítások és a különféle események meghíváshoz kötöttek, nem nehéz felkerülni a meghívottak listájára. Bár a kiállításmegnyitókra Tomaszék első körben a szakmabelieket hívják, mellettük mindig kapnak meghívót azok is, akik már jártak a szalonban, de működik az az elv is, hogy valaki csak magával visz még egy érdeklődőt. A zártkörűség nem jelenti azt, hogy egy egyszerű hétköznapon ne lehetne megnézni az éppen aktuális kiállítást, akit érdekel a hely, az nyugodtan bejelentkezhet hozzájuk, ráadásul még ingyen is van. Az Art Salon Contemporaryben pedig pont az a jó, hogy ide bárki felnézhet, akit egy kicsit is érdekelnek a kortárs művészetek, utána pedig csak rajta áll, hogy a szalon világát is felfedezné-e. Szerintünk megéri.
