Sas-hegy, Gazdagrét és Csillebérc, Farkasrét, Kelenföld és Naphegy, Törökvész vagy Vérhalom. Csak néhány azok közül a dombok, kirándulóhelyek, városrészek közül, amelyek 176 éve, Döbrentei Gábornak köszönhetően kaptak addigi német nevük helyet magyarosabbat. A reformkor szellemiségét tükröző dűlőkeresztelőt Zugligetnél olyan mulatság kísérte, hogy mindenki egyből meg is jegyezhette az új elnevezések többségét.
Pest-Budán a török uralmat követően legalább annyi német szót lehetett hallani, mint magyart. Mivel a térképek is legtöbbször német nyelvűek voltak, azon sem csodálkozhatunk, hogy a Budát körülvevő dombokat és mezőket is ilyen elnevezéseken ismerték. A XIX. században azonban a magyar lakosság növekvő számának és a nemzeti öntudatra ébredés éveinek nyomán
megszületett az igény a magyarosabb helynevekre is.
megszületett az igény a magyarosabb helynevekre is.
A Budapest környéki dűlők átnevezésének ötlete Döbrentei Gábor fejéből pattant ki 1844-ben. A költő, akinek egyébként történelem szavunkat is köszönhetjük, de királyi tanácsos és a Magyar Tudományos Akadémia tagja is volt, a Honderű című újság hasábjain indított cikksorozatot Visszamagyarosítás Pesten címmel, és 56 helynév megváltoztatását javasolta.
Egyes esetekben – például Kelenföld, Sasad vagy Nyék – a török kor előtti magyar névhez nyúlt vissza, máskor, például Farkasrét (Wolfswiesen), Gazdagrét (Reiche Reid), Naphegy (Sonnenberg), Ördög-árok (Teufelsgraben) vagy Szépvölgy (Schönthal) kapcsán a német nevek tükörfordítását használta, de olyan is előfordult, hogy saját érzékére hagyatkozott, így születetett meg a Tündérhegy vagy a Vérhalom szó. Utóbbi, kevéssé barátságos hangzású elnevezés egyébként a legendák világából érkezett, állítólag itt temették el először Hunyadi Lászlót, később pedig Martinovicsékat is.
De Döbrenteit dicséri Kurucles neve is, arra utal, hogy innen indulva támadták Budát a kurucok a Rákóczi-szabadságharc idején.
De Döbrenteit dicséri Kurucles neve is, arra utal, hogy innen indulva támadták Budát a kurucok a Rákóczi-szabadságharc idején.
Nyelvújítónk igyekezetének köszönhetően Buda város közgyűlése 1847. június 11-én 56 új elnevezést fogadott el, ám ez már akkor sem lett volna elég az új szavak sikeréhez, így Döbrenteiék nagyszabású ünnepség keretében hirdették ki a neveket. A mulatság helyszíne a frissen magyarosodott Sauwink(e)l, vagyis Zugliget és egy itteni vadászmajor volt, és mintegy 150-en vettek részt rajta. Az ünnepély a Hunyadi László nyitányával indult, majd a Tündérhegyre sétáltak, és felolvasták a közgyűlés június 11-én kelt nyilatkozatát. Az eseményről a helyszínen emléktábla is megemlékezik.
Az 56 új név közül egyébként nem mindegyik aratott sikert, a
Bátory-hegynek nevezett magaslatot ma inkább Hárshegyként ismerjük, de Virradó,
Mátyáscsorgó és Nádorkút neve is a ködbe veszett már. Csatárka, Csillebérc, Dobogó, Farkasrét, Farkasvölgy, Gazdagrét, Kelen-bérc, Kelenföld, Kőérberek, Kurucles, Kútvölgy, Madárhegy, Mártonhegy, Naphegy, Németvölgy, Nyék, Orbánhegy, Ördög-árok, Őrmező, Örsöd, Pálvölgy, Pasarét, Péterhegy, Petneházyrét, Rézmál, Sasad, Sas-hegy, Spanyolrét, Svábhegy, Szemlőhegy, Szépvölgy, Törökvész, Vérhalom, Zugliget és Zöldmál azonban mind Döbrenteinek köszönhetően kapta ma is használt nevét. Az esemény pedig felhívta a figyelmet a magyarosabb, a város életét, történelmét jobban tükröző névadás fontosságára is.
A dűlőkeresztelőről évente teljesítménytúra keretében is megemlékeznek, a mostani kirándulás előreláthatólag szeptember 17-én lesz. Így már egy kiadós túra keretében is elmélkedhetünk arról, hogy milyen más is lenne ez a város megszokott, sokszor természetesnek vett nevei nélkül.
Források:
