Ódákat zenghetnénk a Palotanegyedről, ami még ma is Józsefváros – igen, az a bizonyos VIII. kerület – egyik legmagasabb presztízsű területe, ahol a Festeticsek megjelenésével, jobban mondva Festetics György a ma Bródy Sándor utca és Pollack Mihály tér sarkán álló telekvásárlásával indult be igazán az elit virágzása. Megjelentek az arisztokraták, a nemesek és a gazdag polgárok, akik a legfényűzőbb palotákat akarták felépíttetni az ország legjobb építészeivel. Nem véletlen, hogy a negyedben úton-útfélen Ybl Miklós által tervezett épületekbe botlunk. A gyönyörű paloták többsége még ma is jó állapotban van, bár a környéken sétálva nem egy olyan ház előtt haladunk el, amelyre bizony ráférne a renoválás.
A Palotanegyedben minden valamire való főúr építkezett
A Mágnásfertályként híressé vált negyed kívül esett a történelmi pesti városfalon, az 1800-as évek elején még mocsaras tó, vágóhíd meg itt-ott felbukkanó kis kertes telkek jellemezték, de ahogy nőtt a város, sűrűsödött a városszövet is: először csak az egyszerű házakból lett egyre több, de a század elején megindultak a főúri villák építkezései is, amik az egykori lakosok és a mágnások között komoly feszültségeket generáltak.
Amikor Festetics György megvásárolta a több mint 400 négyszögöles telkét, ahová egy hatalmas rezidenciát kívánt felépíteni, munkásai arrébb tették a mellette álló Bródy Sándor utcai épület telekhatárát jelző póznát, de ha ez nem lett volna elég, a tulajdonost nemcsak csúfolták, de még meg is fenyegették. A fákkal és szőlővel teli kertes házat végül lebontották és a helyén felépült a Magyar Rádiónak otthont adó épülettömb.
Ha nem szaladunk ennyire befelé az utcán és megállunk egy picit a Nemzeti Múzeum kerítésénél, akkor megtudhatjuk, meddig is ért volna nekünk az 1838-as jeges ár, leért volna-e a lábunk, vagy úsznunk kellett volna, ha nem sikerül felkapaszkodnunk Wesselényi Miklós hajójára. De ami még ennél is izgalmasabb, az a Bródy Sándor utca elején álló Ádám-palota, ahol az erkély oszlopai mögött gyönyörű Lotz Károly freskók rejlenek.
Amikor beindult a Bródy – akkor még Főherceg – Sándor utca virágzása, az utca eleji telket az úri hölgyek kedvenc fehérnemű-kereskedője, Ádám Károly és felesége vette meg, akik a velencei paloták mására terveztették meg sajátjukat a korszak legkeresettebb magánépítészével, Wéber Antallal. A házban pedig minden volt, amire egy mágnásnak szüksége lehet: 31 szoba, 4 fürdő, 3 konyha, istálló, kocsiszín és a belső tereket meg a loggiát is ellepő freskórengeteg. Lotz Károly pedig a tervező sógora volt, úgyhogy nem volt nehéz megfűzni, hogy vállalja az élet ciklusait, az örömet, a szerelmet és a művészeteket megjelenítő freskók elkészítését.
Sűrűn változó utcanevek és Bródy Sándor
A városrész legrégibb utcáját, a Múzeum körút és a Gutenberg tér között húzódó, elején hangulatos macskakővel burkolt Bródy Sándor utcát a XVIII. században még Téglavető utcaként ismerték, később kapta a Major nevet. De az 1840-es évektől kezdve, még akkor is, ha viszonylag gyakran váltott nevet, következetesen megjelenik benne a Sándor elnevezés: volt Főherceg Sándor, Sándor, Főherceg, majd 1921-től ismét Főherceg Sándor, hogy utána megint visszaváltsák egy jó tíz évre Sándorrá, amíg meg nem kapta ma is jól ismert nevét, a Bródy Sándort.
A magyar Zolaként emlegetett író a Bródy Sándor utca 18-20. szám alatti házban élt, de ne gondoljuk azt, hogy valamelyik főúri palota szobáját bérelte: a ma parkolóként üzemelő telken álló épület nincstelen lakója volt. Nemcsak a Magyar Hírlapban megjelenő cikkeit, tárcáit, de az első novelláskötetét – Nyomor – is itt írta.
A régi képviselőház, okkultizmus és Törley
Az első magyar parlament épülete is ebben az utcában van, csak mára funkciót váltott és Budapesti Olasz Kultúrintézetként működik. A húszezresen is látható épület eredetileg az alsóházi képviselők számára épült, míg a felsőház tagjai a Nemzeti Múzeumban üléseztek. Az Ybl Miklós által tervezett neoreneszánsz épület mindössze öt hónap alatt készült el 1865-ben és ebben erősen közrejátszott, hogy Ferenc József nagyon rövid határidőt szabott a megvalósításra – nem azért, hogy siettesse az építkezést, hanem épp ellenkezőleg: remélte, hogy a vállalkozás kudarcba fullad, és a december elejére kitűzött, már ebben az épületben megtartandó országgyűlés nem jön össze. És lényegében igaza lett: az épület határidőre kész lett, de a vizesedő falak és a pocsék akusztika miatt még egy ideig nem lehetett benne országgyűlést tartani.
Valószínűleg az utca sarkán álló napórás ház az egyik legrejtélyesebb palota Budapesten, elég csak ránéznünk furcsa motívumaira. Ez a várkastélyszerű ház egy nagyvilági, különös figurához, Gschwindt Györgyhöz köthető, aki imádta a szabadkőműves tanokat, az okkultizmust és a rejtélyeket, meg persze a zenét is, úgyhogy a palota alagsorába egy koncerttermet is építtetett. Egyébként hatalmas vagyona volt, bár ő inkább tékozolta, mintsem gyarapította volna azt, a családja árulta az Aqua Vitae nevű italt, ő maga pedig a házban található titkos laborjában kutatta az örök élet elixírjét. A legenda szerint talált is valamit, de annyira izgult a bejelentéstől, hogy mielőtt barátainak előadhatta volna az új ismereteket, szívrohamban meghalt.
A pezsgőgyáros Törley József is ebben az utcában lakott, szőlőfürtökkel borított neobarokk városi palotája 1894-re készült el a család állandó építésze, Ray Rezső tervei szerint. A historizáló épület kívül-belül gazdagon díszített, a kapu felett még a család címerpajzsa is látható, ma a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat működik benne.
A mágnás pasa, Gyulai Pál és a Budapesti Szemle szerkesztősége
Érdemes a Festetics-palotán és a Magyar Rádió tömbjén is túlmenni, mert tényleg különleges ámulatban lesz részünk a sok historikus és eklektikus palota láttán. A Bródy Sándor utca 13. szám alatti klinkertéglás épületben élt Gyulai Pál, aki a XIX. század egyik legbefolyásosabb irodalomkritikusa volt. Itt működött a Budapesti Szemle és az Olcsó Könyvtár szerkesztősége is, bár nem konkrétan ebben az épületben, de a most látható, 1900-as évek elején felépült ház a régi, 1899-ben lebontott tégláiból épült. Gyulai Pál viszont mindkettőben élt, az eredeti házat apósa, Szendrey Ignác vette a fiatalok számára.
Az utca végén, már a Gutenberg tér sarkán áll egy ledér nőkkel díszített palota, amit a meglehetősen különös figura, Lovag Freystadtler Jenő pasa építtetett egyetlen és örök szerelmének, a színésznő Jákó Amáliának. Ahogy a Palotanegyed titkai Facebook-oldalán is olvashatjuk, legendák keringtek arról, hogy a nőszédítő mágnás celeb hogyan is lett pasa: megkapta a címet Boszniában vagy egyik nemes perzsa barátjától vette? Örök rejtély, de személyéről még Krúdy is írt. A vagyonos ifjúnak a Múzeum utcában is volt egy palotája, ott élte ki a lovak, a vívás és a nők iránti szenvedélyét – állítólag volt egy bemutatóterme is, ahol a szeretőiről készült szobrokat mutogatta. Sajnos a háború után elszegényedett, és hiába építtetett palotát szerelmének, az sosem engedte be a ház kapuján.
