Mindig is tudtuk, hogy Budapest külvárosi részei számtalan titkos helyet rejtenek, de azt nem gondoltuk, hogy egy ennyire vadregényes botanikus kertet fogunk felfedezni, ahol ráadásul három órán át kanyarogtunk az alföldi táj, a hegyvidéki erdők és a lápvidék ösvényein. Miközben bejártuk a Soroksári Botanikus Kert vadregényes részeit, a legkülönfélébb növényeket, virágokat és fákat láttuk, sőt, sokat közülük meg is kóstoltunk!
Az a jó a városban, hogy nem kell órákat utaznunk ahhoz, hogy természethez jussunk, sőt, vannak olyan helyek, amik viszonylag könnyen és hamar bejárhatók, így ha nincs olyan sok szabadidőnk, akkor is eltölthetünk pár órát a növények között. A Soroksári Botanikus Kert már csak ezért is jó választás a természetjáráshoz, meg azért is, mert viszonylag kevesen ismerik, így biztosan nem fogunk embertömegbe botlani, ha kicsit kiszakadnánk a zajos hétköznapokból.
Mivel egy botanikus kertben járunk, ami oktatási céllal mutatja be a legkülönfélébb növényeket, ezért egy igazán változatos terepet járhatunk be, ahol ott vannak a Kárpátok és az üde erdők növényei, Észak-Amerika és Kelet-Ázsia világa, de még az alföldi mocsárrét és egy kékperjés láprét is.
A botanikus kertet 1963-ban hozták létre a Kertészeti és Szőlészeti Főiskola részeként, hogy a diákok a gyakorlatban is megtanulhassák a növénytant. Oktatókerti szerepét a mai napig betölti, így a növénytan mellett növényföldrajzi, talajtani, ökológiai gyakorlatokat is tartanak itt, de az ismeretterjesztés, a kutatás, a génmegőrzés és a természetvédelem is a kert feladatai közé tartozik. A botanikus kertek tudományos céllal jöttek létre, a városi ember pedig nagyon örül a létezésüknek, mert itt megismerheti a védett növényeket, és még olyanokat is láthat, amiket nem feltétlenül vesz észre egy átlagos kirándulás során.
A 60 hektáros Soroksári Botanikus Kertben akkora a fajgazdagság, hogy 1800-féle növényt találunk, amik közül a több mint 100 borostyánfajtát bemutató gyűjtemény a 3. legnagyobb Európában. Aki szereti számszerűsíteni a tényeket, annak elmondjuk, hogy 16 olyan védett növény van a kertben, ami eredetileg is itt volt, tehát nem ex situ megőrzés céljából került a kertbe.
A növények mellett az állatvilág is meglehetősen gazdag: 16-féle emlőst, 122-féle madarat – őket egy kis házikóból figyelhetjük meg –, 1257 lepkefajt figyeltek meg a kert dolgozói. Érdekesség, hogy a növénytelepítések máig az egykori telepítés tervét követik, melynek
kiépítése során bronzkori leleteket, agyagedényeket, állati csontokat és még egy gúzsba kötött fiatal férfi csontjait is megtalálták.
kiépítése során bronzkori leleteket, agyagedényeket, állati csontokat és még egy gúzsba kötött fiatal férfi csontjait is megtalálták.
A területen egy 20 állomásos tanösvény segíti a növényvilágban elmélyülni vágyókat, de egy térképpel a kezünkben más útvonalakon is nyugodtan elindulhatunk a felfedezésre, ám arra mindenképp figyeljünk, hogy az ösvényekről ne lépjünk le. Mi valamivel több mint 3 órát kalandoztunk a kertben, aminek nagyjából a középső, növényföldrajzi részét jártuk be. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy
rengeteg növénynél megálltunk, sőt az ehetők többségét meg is kóstoltuk. Ettünk zamatos turbolyát, amelynek íze hasonló az ánizséhoz, de galambbegy- vagy madársalátát, árvacsalánt és borókabogyót is.
rengeteg növénynél megálltunk, sőt az ehetők többségét meg is kóstoltuk. Ettünk zamatos turbolyát, amelynek íze hasonló az ánizséhoz, de galambbegy- vagy madársalátát, árvacsalánt és borókabogyót is.
Persze senki ne kezdjen hirtelen a növények ész nélküli kóstolgatásába, ugyanis jó pár olyan van, ami halálosan mérgező – elég a gyöngyvirágra gondolnunk, amelyet gyakran összetévesztenek a medvehagymával. A tévedések elkerüléséhez segítség, ha a kíváncsi vándor szakvezetőkkel járja végig az ösvényeket. Ezt mi különösen ajánljuk, már csak azért is, mert az ehető vagy nem ehető tematikán túl rengeteg érdekességet megtudhatunk a növényekről, a botanikus kertről és arról, hogyan lehet a jövőnek is megőrizni a védett növényeket.
A természetben töltött 3 óra felért egy rövidebb kirándulással, ráadásul a többféle élőhely bemutatása miatt úgy éreztük magunkat, mintha egy túra keretében bejártuk volna az alföldi homokpusztagyepek, a láprétek és az erdők tájait.
