Egy ideje már szemezgettünk a kubai zászlóval az ablakban, végül most sikerült eljutni hozzájuk, éppen ebédidőben. Picike üzlet, előtte egyetlen asztallal, bent pedig, a galérián összesen kettővel. Odalent ahogy belépünk, rögvest a pult fogad, benne a mosolygós főnökkel, Hectorral. Rögvest érkezik egy törzsvendége, aki lelkesen meséli, hogy most jött haza Mexikóból, de most levesezne egyet. Kicsit csevegnek (Hector nagyon jól beszél magyarul!), gyors ebéd, és már megy is. Pontosan ez a hely küldetése, a házhoz szállításon és az elvitelen felül: egy gyors ebédes spotot biztosítani, nem az átlagos fajtából. A Ké bolá? Kubában azt jelent kicsit szlengesen: ’Mizu?’ Hát mizu-mizu?, kérnék egy Cubano szendvicset, viszem is el, köszönöm, szép napot! Gyors és hatékony!
A pultban mutatós cserépedények sorakoznak. Nem csoda, hiszen vannak levesek, egytálétel is akad, ezekben tárolni pedig egyrészt nagyon gusztusos, másrészt még a hőt is tartja, ráadásul szakít a megszokottal, ahogy ezt aztán az ízeknél is észre lehet venni.
A kínálat a falról figyel, Hector szól, ha valami esetleg elfogyott volna, mi így jártunk a feketebablevessel (potaje), de kóstoltunk helyette kukoricalevest, ami kókusztejjel készült, és egy testes, rusztikus krémleves lett, sajttal megszórva. A levesek 1100 forintnál állnak meg. Nyugodtan mehet melléjük egy adag sült főzőbanán (plantain tostones) is, amit mi imádunk, pláne még melegen, jó fűszeresen. Egy kicsit már megpihent tostonest ettünk, de azért fejben tartjuk, hogy náluk lehet kapni ebből a csemegéből, ráadásul jó pár tallért csupán 600 forintért mérnek. Népszerű snacknek számít a karibi térségben a keményítőben és rostban gazdag sült zöld banán.
Hogy az étvágygerjesztőknél maradjunk, vannak például kubai krokettek (croquetas) is, amik eltérnek a spanyol tapaként tálalt falatoktól. Itt minden esetben besamel az alap, amibe hús, hal, kolbász kerül, vagy éppen ezek mixe. A Ké Bolá hüvelykujjnyi krokettjei darált sertéshússal készülnek. Bevalljuk, ez annyira nem jött át, de a következő kisütött gombóc, a kubai töltött burgonyagombóckák (papas rellenas) annál inkább!
Három jó nagy gömb tesz ki egy adagot, és érdemes nem beleharapni, hanem kettőbe szedni és mártogatni a hozzá kapott fűszeres szószba. Húsos és vega változatot kérhetünk, de mindenképp lesz olvadt sajt a közepén! Igazi komfortétel ez.
Mi leginkább a főételeknek örvendeztünk: egyrészt azért, mert a Cubano ritka szendvicsnek számít itthon, és az ő verziójuk gazdag és ízletes! Ez a szendó akkor ment mennybe a Kubán kívüli világban, amikor Floridába megérkeztek a kommunista forradalom idején a kubai bevándorlók, és magukkal hozták az ételeiket. Az egyik volt közülük a tépett hússal, sonkával, nyúlós, olvadt sajttal, dijoni mustárral és savanyú uborkával készülő, főételnek számító szendvics is. Floridából pedig hamar híre ment, és a déli államokban egyszerűen imádják. Lassan már tíz éve, hogy megjelent A séf című mozi, amiben az El Jefe food truckban is mennyei Cubanót kínáltak, most pedig itt, a Rákóczi téren is elérhető! Csirkéből, sertésből és marhából választhatunk. Bizton állíthatjuk, hogy a marhás nagyon klassz és óriási adag, a nagy étkűeket is kiszolgálja! Nekünk egyértelműen ez lett a kedvencünk, bármikor újra visszamennénk érte!
A chili con carne kubai változatát is elkészítik, babbal, kukoricával, darált hússal és fűszerekkel: egy kicsit füstös-pikáns az övék, ami nagyon jól áll neki! Nem csíp egyáltalán, de arányosan találkozik egymással a sós és az édes a további fűszerezéssel, ráadásul ez is abszolút kellemesen laktató adag. Mi most rizs nélkül kértük, de azt is mérnek hozzá, ha úgy kívánjuk.
Reméljük, reméljük lesz feketebabból készült leves is, illetve egy korábbi posztban láttuk, hogy okrát is csempésznek egy húsos egytálételükbe, ami csodás kis zöldség, és ritkán dolgoznak vele. Üdítő színfolt a Ké Bolá, jó, hogy itt van a városban!
