A tavasz csodás ígérete – A budajenői Hunyor Kertben jártunk

A zsúfolt városból indulunk fotós kollégámmal, de ahogy a házak mérete és száma egyre csökken, úgy a gondokat, a dugót, az örökös sietést is magunk mögött hagyjuk. Takaros budajenői otthonhoz érkezünk, az udvarra belesve, a fakerítés mögött semmilyen jel nem utal arra, hogy valahol a ház körül egy 5000 négyzetméteres kert várja, hogy felfedezzük.

Rövidesen segítségünkre siet Bejczi Zsuzsa, a ház tulajdonosa, helyére parancsolja a farkcsóválva közelítő, jóindulatú házőrzőt, majd egy kis kapun áthaladva hirtelen feltárul előttünk a ház mögötti hatalmas terület, ahol az északi fekvésű domboldal adottságait követő kis teraszok, támfalak, zegzugos utak, bokrok és fák csodás rendszere tárul elénk. A látvány még úgy is a legszebb függőkertek világát idézi, hogy a növényzet még nem érte el teljes zöld pompáját, ami most nekünk kifejezetten jó, hiszen így több figyelem jut az árnyékba húzódó, szerény hunyoroknak.

Főként Dél- és Közép-Európa hegyes részeit díszíti ez a csodás növény, Magyarországon is van három őshonos változata (a kisvirágú, a pirosló és az illatos hunyor), de akár Skandináviában és Angliában is találkozhatunk vele kertekben. A hunyoroknak három nagyobb csoportja van, a fekete hunyorok, amelyek melegebb teleken december körül, sőt akár októberben is virágozhatnak, innen ered másik elnevezésük, a karácsonyi rózsa, ezenkívül még léteznek még az örökzöld hórózsák és a nagyböjti rózsának nevezett keleti hunyorok. A növények egyébként mérgezőek, bár egyes fajoknak gyógyító hatásuk is van, és az ókorban „gonosz szellemek” elűzésére is használták őket. Egy jóval későbbi monda szerint pedig a fekete hunyor korán nyíló fehér virágai valóban egy leány könnyei, aki elszomorodott, mert nem tudott ajándékot adni a Kisjézusnak Betlehemben.

A hátsó kertbe belépve lonc illatát hozza felénk a szél, a takaros teraszok között sétálgatva teljesen elbűvöl a hunyorok szerény szépsége. Többségük kicsit bókoló, lefelé hajlik, így tényleg egészen különleges alkalom, hogy szemmagasságból gyönyörködhetünk a szelíd kelyhekben. A növény jól felismerhető, bájos formája és a virágzat lila-zöld-fehér palettán mozgó színskálája nyomán pedig az ember lépten-nyomon elcsodálkozik, hogy ez a voltaképp teljesen egyszerű megjelenés ezerféleképp variálható. Az egészen sötét, szinte fekete változat közelében egy szerényen lehajló zöld vagy egy fodros, telt virágzatú pettyes növény áll, mellette az egyik, rózsaszínbe hajló verziót meg is dicsérjük, mire megtudjuk, hogy néhány hete még fehér volt, csak az idő elteltével változik a szirmok színe.

Zsuzsa egyébként igazi szakember, nem bocsátkozik becslésekbe arra vonatkozóan, hogy hányféle hunyor látható nála, az azonban biztos, hogy a kertben tetten érhető a fajtagyűjtemény létrehozásának szándéka. Ez azért is meglepő, mert nem volt mindig annyira egyértelmű, hogy itt hunyornak kell nőnie. 1994-ben költözött ide a család. A kertész végzettségű Zsuzsa, akinek 8 éves kora óta az volt a vágya, hogy felnőve ebben a szakmában dolgozhasson, és mérnök férje, Újj Dezső házuk kertjét fiuk segítségével évtizedek alatt alakította hunyorkirálysággá. Az elvadult dzsungelből fáradságos munkával szabadítottak ki néhány, még ma is látható idős fát, például a furcsa alakú diót, ami állítólag még most is remek termést ad. A teraszokat, a támfalakat szintén saját maguk építették, a környéken talált kövekből, régi bontásokról hozott anyagokból.

Kezdetben íriszekkel foglalkoztak, de az adottságok nem nagyon kedveztek ezeknek a fajoknak. Nagyjából 10-15 évvel ezelőtt vettek néhány hunyort, illetve egy családi esküvő kapcsán jutottak egy őshonos tőhöz. Ezek a növények pedig olyan szépen fejlődnek, hogy Zsuzsáék figyelme is fokozatosan a hunyorok felé fordult. Az 5000 négyzetméteres kert egyébként szinte „teljes munkaidőt” igényel, télre is jut tisztítás, metszés, még úgy is, hogy a hunyorok alapvetően nem tartoznak a legkényesebb növények közé, jó helyre ültetve néhány szezon alatt hosszú életű, évelő bokrocskává fejlődnek, egyes fajaik ráadásul örökzöldek.

Többségük kora tavasszal, sőt tél végén virágzik, de akkor is érdemes lesz ellátogatni a kertbe, ha már nem lesz szezonjuk. A terület ugyanis csodás összhangot teremt a kerti és a környéken élő vadvirágok, növények között. A ritkaságszámba menő, hatalmas, 10 év körüli korzikai hunyor közelében már bájosan virul a tavaszi erdőkből ismerős odvas keltike vagy a pettyegetett tüdőfű. Ha pedig a hunyorszezonnak vége, és a kert elnyeri teljes pompáját, csodás liliomok ingatják majd fejüket a nyári szellőben. Zsuzsáéknál tehát soha nincs pihenés, ám mi nem a rengeteg munkát, hanem a csodás eredményt látjuk, a növények változatos világát látva pedig könnyen úgy érezhetjük, hogy minden alkalommal egy másik helyen járunk, az ország valószínűleg legvirágosabb északi fekvésű hegyoldalában.