„Elejtettük a világot, és eltörött!” – Megnéztük a Dekameron 2023 című előadást a Bábszínházban

Vannak olyan emberek, akik minden frissen olvasott könyvet, frissen látott színházi előadást vagy frissen hallott zenét kedvencüknek kiáltanak ki. Nem állíthatjuk, hogy nyomokban nem ismerünk magunkra a leírásban, de azt bizton állítjuk, hogy a Dekameron 2023 a kedvencünk lett!

Egy percig nem lankadt a figyelmünk a két felvonás, az összesen három óra alatt, sőt, mikor vége lett, rögtön jegyet kerestünk a következő alkalomra is. Meggyőződéssel ajánljuk a többször nézhető, remek bábelőadást, ami nagy eséllyel még sokaknál befutó lesz, és meghozza a kedvet a Bábszínházba járáshoz is!

Szikszai Rémusz nem először nyúl a bábokhoz, korábban színészként is szerepelt ilyen előadásban, és alkotóként is van már tapasztalata a műfajban: láthattuk az ő rendezésében Szép Ernőtől az Emberszagot a Szkénében vagy A párnaembert a Radnóti Színházban. A Dekameron 2023 mégis újszerű és nagy vállalkozás, és ezt a Bábszínházban kevésbé jártas néző is egyből kiszúrja. Az előadásban nem kész és összefüggő szövegkönyvvel dolgoztak, hanem 10 kortárs szerzőt kértek fel arra, hogy írjanak történetet. A kezdetleges megkötés, hogy a kiindulópont a koronavírus legyen, fellazult, és végül (szerencsére!) nagyon vegyes témájú művek születtek.

Adódik a kérdés, hogy ezeket a különböző időben, térben zajló és a feldolgozott problémát tekintve is eltérő jeleneteket hogyan lehet egy keretbe foglalni úgy, hogy megtartsák az egyediségüket, és közben együtt is jól működjenek, ne szedjék szét az előadást. A rendező és Gimesi Dóra dramaturg remek megoldást találtak erre:

bár megidézik Boccacciót, abban már nem akarták követni az olasz novellistát, hogy a tűz köré invitálják a szereplőket, mesélőket. 2023-ban ezt a hotspotot egy reptér (mi más?) jelenti, ahol a szálak összeérnek, és (mint egy idő- és térkapun) lehetővé válik az átjárás. 

Az előadásban az állandó személyzetet egy reptéri rendőr (Blasek Gyöngyi) és egy takarító (Fodor Tamás) jelentik, akik frappáns kommentárokkal, rövid elmélkedőrészekkel kötik össze az egyes részeket és teszik gazdaggá a teljes előadást.

Így lehet az, hogy az egyik pillanatban még amiatt szorul össze a torkunk, hogy mi lesz az ukrán katonákkal, majd hirtelen Dua Lipa és Shakira robban be a színpadra. Groteszk dramaturgia ez, de nincs időnk nagyon elmélázni, a következő jelenetben már a 16. századi Veronába repülünk, ahol nem kell sokat találgatni, melyik ismert tragédia továbbképzelt szála bontakozik ki.

A következő, Istenháta című, krimiszerű történet folytatásos sorozatként mesél a háborúból visszatért férfiak gyanús eltűnéséről, itt egy forgatásba avatnak be a szereplők, bábok és kameramanok. A szorongást egy vicces, pajzán sztori oldja a koronavírus szokatlan tüneteiről: a kis falu szegény lakóit sikkasztással, paráználkodással sújtja ez a kínai találmány. Ott vagyunk, amikor az ősi Numídia határait jelölik ki, de még Odüsszeusz összes szeretőjével is elmorzsolunk egy könnycseppet – itt már inkább a kacagástól, mint a sírástól. 

De milyen eszköztárral lehet megragadni ezt a sokszínűséget?

Az előadás egyik óriási érdeme, hogy a kiváló szövegekhez és dramaturgiához olyan vizuális megjelenítési módokat választottak, amik nem harsogják túl a történeteket, követik a hömpölygő és gyakran őrült jeleneteket, nem öncélúan, de nem is háttérelemként funkcionálnak. A vetítések, nagy projektoron közvetített reklámok ráerősítenek a tartalmi vonalra, közben ironikusan árulkodnak a kapitalista hétköznapokról:

napraforgóolaj, kézfertőtlenítő és életbiztosítás – az elmúlt három évünk címszavai is lehetnének. 

A különböző bábtípusokhoz is rendkívüli változatossággal nyúlt Hoffer Károly bábtervező: van itt többek közt maszkos játék, pálcás báb, bunraku, feketeszínház, árnyjáték, és egyes jelenetekben óriásbábok is meghökkentik a nézőt. De közben ez a kavalkád cseppet sem lett harsány vagy öncélú, minden elem tökéletesen illeszkedik a megjelenített történet keretei közé, megjegyezhetővé, egyedivé és a többivel harmonizálóvá teszi a különálló részeket.

Azt már szépen lassan megtanultuk, hogy a bábok egyáltalán nem csak gyerekelőadásokban alkalmazhatóak, de a Dekameron 2023 azt is megmutatta, hogy hogyan lehet úgy beszélni aktuális kérdésekről, hogy közben ne váljon szájbarágóssá, de túl könnyen emészthetővé se: halvány utalásokkal, ötletes vizuális megoldásokkal aktiválja azokat az információkat, amik mindannyiunkat foglalkoztatnak.

„Kik vagyunk mi? Győztesek!” – visszhangzik az utolsó mondat a fülünkben többszöri visszataps után is, és bizony még sokáig fogunk azon tanakodni, hogy mi lesz a világunkkal, ami annyiba törött, mint az utolsó jelenet pingvinjeinek és jegesmedvéinek a jégszigetei.