A mai javasasszonyok kémcsővel járnak – Világszinten is ritkaság a budakalászi gyógynövényes botanikus kert

A forgalmas 11-es útról lekanyarodva Budakalásznak arra a részére érkezünk, ahol egyre több a kisebb-nagyobb kert és nyaraló, a táblák lassan a Lupa-szigetet jelzik. Éppen azon gondolkozunk, hogy eltévedtünk, amikor egy inkább érdekes, mint csúnyácska, 70-es évekbeli épületre leszünk figyelmesek. A furcsa helyszín előtt hatalmas zöld kert és dézsába ültetett jókora pálmafák fogadnak, belépve is hasonló a hangulat, meglepő, hogy a hosszú, dísztelen folyosót mennyire megszépítik a hatalmas, egészséges szobanövények és az ablakokon benéző zöld világ.

Szó szerint virágzó munkakapcsolat

A portánál a gyógynövénykutató energikus és beszédes igazgatója, Pallos József Péter üdvözöl bennünket, és azonnal bele is vágna az itt folyó munka bemutatásába, de sorra érkeznek a kollégák, nekünk pedig már ekkor feltűnik a sokféle különböző karakter, zöld egyenruhás kertészek, gyógyszerészek és fehér köpenyes vegyészek húznak el mellettünk. A helyszín ugyanis jóval több, mint egy gyógynövényes botanikus kert, ez csak egy része – jóllehet a leglátványosabb – annak a munkának, ami itt folyik.

A Gyógynövénykutató Intézetben a nemesítéssel, a növénytermesztéssel és az egyes fajták genetikai megőrzésével kapcsolatos tevékenység mellett jól felszerelt gyógyszerüzemet és egy minőségellenőrzéssel és -biztosítással foglalkozó analitikai részleget is találunk. Bár a készítményekhez szükséges növénymennyiséget természetesen nem lehetne helyben megtermelni, forrásukat ellenőrzik, illetve különböző hatóanyagra nemesített fajtákat is előállítanak, így a gyógynövénykutatónál végigkövethetjük, ahogy a magból növény, ebből pedig, mondjuk, tinktúra lesz. A munkakapcsolat szó szerint és átvitt értelemben is virágzik, jó volt hallgatni, hogy a saját részlegüket bemutató vezetők milyen tisztelettel beszéltek egymás tevékenységéről.

A botanika birodalma

Túránk a leglátványosabb résszel, a kemotaxonómiai botanikus kertben indul. A csodás helyet Devescovi Katalin, a botanikai részleg vezetője mutatja be. Elsőre talán nem is gondolnánk, hogy a halk szavú és kedves mérnöknek van egy szigorúbb oldala is, a kertben folyó munka mellett ugyanis ő felel a beérkező gyógynövények minőségéért és a teljes génbankért is.

Noha a fönti leírás kissé száraz, a valóságban kicsi, de lírai szépségű ágyásokban és rendezett gruppokban ölt testet. Míg például a hagyományos rendszertani besorolás szerint a fűzfafélék a bükkfafélék és a szilfafélék közelében találhatók, kémiai sajátosságaik inkább az ibolyákkal mutatnak közeli rokonságot, így Dahlgren kemotaxonómiai rendszere szerint egy csoportba tartoznak. Ezért nem kell meglepődni azon, hogy a budakalászi kert fűzfája is ibolyák társaságában áll, aminek kutatói szempontból kevéssé hasznos, ám annál szemet gyönyörködtetőbb eredménye tavasszal a harsány, sárgászöld levelek és a lila virágok csodás színkombinációja.

Vezetőnk, Katalin szerényen megjegyzi, hogy az ágyások Szent Iván-éj környékén a legszebbek, hiszen ekkor virágzik a legtöbb növény. Azért most sem kell csalódnunk, a készülő zivatar felhői alatt csodás látványt nyújt az 1 hektáros terület, amelynek kemotaxonómiai része mintegy 300 fajnak ad otthont. Ezt egészíti ki egy üvegház, illetve külön kertrészben gyűjtik a Pilis és a Visegrádi-hegység jellemző gyógynövényeit is, így a kertben összesen mintegy 900 faj található, amihez 300-500 tételes génbank tartozik.

Katalin türelemmel adja át tudását ezekről a különleges növényekről, amelyek mintegy 25 csoportot alkotnak, mi pedig meglepve szemléljük az ágyásokban a régi és az új ismerősöket. Hiszen ki gondolná, hogy a mák és a szarkaláb vagy a kender és a ricinus a bennük található drogok tekintetében nincsenek is olyan távol egymástól? A szaponin nevű vegyületet egyaránt megtaláljuk a szappanfűben, a körömvirágban vagy a repkényben, ezeket a növényeket pedig egymástól teljesen különböző készítmények előállításához használják: szappan, köptető és gyulladáscsökkentő krém is készülhet belőlük, a sokféleség tehát minden szempontból lenyűgöző.

A kertben most a termések csodás változatossága mutatja a természet fantáziáját. Messziről szembetűnnek a tűztövis narancsszín bogyói, még virágzik a mályva, a cserjék alatt pedig padlizsán és burgonyafélék bújnak meg. Katalin precízen megjegyzi, hogy a vizesélőhely bemutatása sok szempontból kakukktojásnak számít, illetve nemcsak gyógynövényeket látunk a helyszínen, hiszen nem minden növény igényeit lehetne a hazai klíma mellett szabadföldön biztosítani.

Számukra csodás üvegház (Hollandház) áll rendelkezésre, ahol óriási kaktusz, növőfélben lévő pisztácia, aloé fogad minket, és virágzó borssal is itt találkozunk életünkben először. Itt a legszebb időszak a február-március, mivel ekkor nyílnak a papagájvirágok, amelyek közül a piros-lila változatot mindannyian ismerjük a virágboltok kínálatából, az üvegházban azonban egy óriási, hófehér verziót is találunk ilyenkor.

A Pilis és a Visegrádi-hegység növényfajait bemutató részben nem időzünk túl sokat, az egység a környék őshonos flóráját mutatja be igen szépen, tavasszal a hóvirágoknak, most pedig a buja zöld lomboknak örülhetünk. De haladnunk is kell tovább, utunk mintaágyások mellett visz el, már éppen belefeledkeznénk néhány csodás, vörös rózsa látványába, amikor megérkezünk a gyógyszerüzemhez.

A gyógyszerek birodalma

Az újságírói munka egyik legjobb része, hogy olyan helyekre is bejuthatunk, ahova egyébként tilos a bejárás. Nem is tudjuk letörölni a nagy mosolyt az ábrázatunkról, amikor megtudjuk, hogy a mindenki számára nyitott kert mellett a nem látogatható gyógyszerüzemet is megnézhetjük, majd a minőségellenőrzési és biztosítási részre is bekukkanthatunk.

Túránkat a gyógyszerüzem vezetőjével, Poják Norberttel folytatjuk. Norbertnek közvetlenségével együtt fél szeme mindig az üzem tisztaságán és az éppen zajló folyamatokon van. Nem is csodálkozunk ezen, a környezet olyan nagy fokú higiéniát követel meg, hogy bizonyos helyeket még speciális védőruhában sem látogathatunk, egyetlen rossz mozdulat, egy rosszul tisztított üveglap vagy túl hamar elzárt csap is forgalomba hozhatatlan gyógyszerhez vagy a gépek károsodásához vezethet. Ahogy Norbert mondja, „az anyag tudja a fizikát”, ez tehát nem okozhatja a hibát, ami mögött legtöbb esetben valamilyen emberi tényező áll.

Az itt található edényzetben főleg folyékony készítmények, étrendkiegészítők gyártása folyik. A gyógynövényőrleményekből legtöbbször alkoholos extrakcióval, célzottan „veszik ki” a hatóanyagokat. A gyógynövényőrleményeket először hatalmas edényekben áztatják, majd különbözőféleképp, hő segítségével és szűréssel válik ki az értékes növényi tinktúra, amelynek rengeteg ellenőrzési, szűrési és egyéb folyamaton kell átmennie addig, ameddig a csomagolóba kerül. A dobozok összeállítása is géppel történik, a rajtuk szereplő gyártási szám segítségével hiba esetén gyakorlatilag egészen az összeállítást végző műszakig követhetjük vissza a folyamatot.

Mintha a küszöbön átlépve egy másik világba értünk volna, a hófehér termek hangulata annyira eltér a kertben tapasztalttól, még úgy is, hogy Norberttől megtudjuk, a csodás vörös rózsát, amiben az imént gyönyörködtünk, „direkt” úgy nemesítették, hogy magas flavonoidtartalma legyen, ha nagyon egyszerűen szeretnénk a lényeget megfogalmazni, azt mondhatjuk, hogy a szirmokon lévő viasz a sebek lezárását segíti. Így a piros virág egyik legfontosabb anyaga annak az üzemben készülő Irix szprének, ami legtöbbünk háztartásában megtalálható, napégésre vagy más, kisebb égési sérülésre használhatjuk. De más növényi gyógyszerek, Cholavit, Diuro, Carvasculini és Robofitt cseppek is készülnek itt, továbbá a Prostagutta füzike gyógyhatású készítményt is itt gyártják. A portfólióban amúgy hamarosan bővülés várható.

A gyógyszerüzem megtekintése után ismét teljesen más hangulatú helyszínre érkezünk, Kállai Máté, a minőségellenőrzési és -biztosítási egység vezetője mutatja be munkáját. Ez két nagyobb részre oszlik, minőségellenőrzésre és biztosításra. Egyrészt a gyógyszereket ellenőrzik, ami pedig még ennél is érdekesebb, itt igazolják a nemesítési kísérleteket, vagyis ellenőrzik, hogy az egyes növényekben a várt mennyiségben van-e jelen a kívánt hatóanyag.

Miközben az ablakokon ugyancsak vidáman integetnek be a kert csodás fái és növényei, kémcsövek, mérlegek között járkálunk, munkában lévő gépek zörögnek, a helyszínen folyamatosan folynak a vizsgálatok. Mindig előre megadott mennyiségű gyógynövényt vagy gyógyhatású készítményt kell vizsgálni. Egy szobában például csak analitikai és mikromérlegeket találtunk, míg egy másikban égetésre szolgáló berendezés van, ennek segítségével nézik meg, hogy az adott gyógynövény mennyire poros, hiszen csak megfelelő tisztaságúból készülhet gyógyszer. Mikroszkópos vizsgálatokkal ellenőrzik a gyógynövényhamisítást, rázóasztalokon, valamint a hőmérséklet, illetve az oldékonyság elvén működő kromatográfok segítségével pedig a gyógyszerek összetételét. Sőt, még az ellenőrzést is ellenőrzik: időről időre azt is megvizsgálják, hogy az egyes eszközök jól mérnek-e.

Miért pont Budakalász?

Kevesen tudják, hogy Magyarország a 20. század elején igazi gyógynövény-nagyhatalom volt, helyszínünk, a Gyógynövénykutató Intézet pedig több mint százéves múltra tekint vissza. A két világháború között a mákhoz és az anyarozshoz kapcsolódó kutatások, valamint a gyógynövénytermesztés mellett különböző hazai területeken külföldi gyógynövényfajok meghonosításával is kísérleteztek a kutatók, ennek egyik leglátványosabb eredménye a Balaton büszkesége, a tihanyi levendulamező is.

A világháború ugyan minden szempontból megsemmisítő csapást mért az intézetre, de a kutatók és a vezetők lelkes munkájának hála, a hetvenes–nyolcvanas években újabb virágkor köszöntött be. A szocializmus alatt meglepően élénk nemzetközi kapcsolatokkal rendelkezett az intézet, így lehetséges, hogy a budakalászi kert már 1984-ben, a kemotaxonómiai rendszer megalkotása után csupán négy évvel létrejöhetett. A területen egyébként jóval régebb óta folyt a gyógynövényekkel kapcsolatos munka, de az 1964-es dunai árvízben a növények legnagyobb része megsemmisült, az ismételt megújulásnak szép példája a húsz évvel később létesült kemotaxonómiai kertrész. 

Az itt folyó munka egyedülállóságát az is mutatja, hogy az eredetileg vegyészmérnöknek tanuló Vaslady, Margaret Thatcher 1984-es budapesti látogatásának szűk programjába a gyógynövénykutatót is beiktatta, ezt követően írt levelét azóta is nagy becsben tartják. A kert 2003 óta természetvédelmi terület, a mai napig folyamatosan fejlődik, legújabb egységei a Pilis élővilágát bemutató rész, illetve a gyógyszerüzem.

Látogatásunk a tervezett másfél óra helyett közel kétszeresére nyúlt, meglepetten néztünk egymásra fotós kollégámmal, miközben elhagytuk a kertet. Ő mondta ki, amit mindketten gondoltunk: legszívesebben még fél napot maradnánk. Nemcsak egy csodás helyet, hanem egymástól teljesen különböző, hihetetlenül szórakoztató és izgalmas karaktereket ismertünk meg, miközben betekintést nyerhettünk abba a rendkívül komplex folyamatba, ahogy egy egyszerű növényből orvosság lesz. Úgyhogy mindenkinek csak ajánlani tudjuk, hogy látogasson el a Budakalászi Kemotaxonómiai Botanikus Kertbe, a kirándulást pedig kösse össze egy kellemes sétával a Lupa-sziget csinos modernista nyaralói között.