A keskeny nyomtávú vasutakat eredetileg azért találták ki, hogy a helyi árufuvarozást kényelmesen tudják intézni. A cuki kis vonatokat aztán hamar felfedezte a turizmus is magának, ennek eredményeképp pedig egyre-másra nőttek ki a földből a helyi kisvasutak a kirándulók, a túrázók, na és persze a gyerekek legnagyobb örömére. Ennek a folyamatnak köszönhetjük a Széchenyi-hegyi Gyermekvasutat, amit ugyan a szocializmus hívott életre propagandacélból, de túlélte a rendszert, sőt még a Guinness-rekordok közé is bekerült. Egy szép napsütéses napon egy csapat gyerekkel együtt felültünk mi is a Gyermekvasútra, a teljes vonalon végigmentünk, és közben megvizsgáltuk, mi vár ránk az egyes állomásokon.
Propagandatermékből a gyerekek kedvence
1947-ben az akkori kormány fontos döntést hozott: megépítenek a gyönyörűséges budai hegyekben egy erre-arra kanyargó kisvasutat, ami nemcsak hogy a gyerekeknek készül elsősorban, de a vasúti szolgálatot is gyerekek látják majd el – felnőttek felügyelete mellett. 1948 áprilisában kezdték építeni. A munkálatok olyan nagy csinnadrattával zajlottak, hogy az építkezés hőstetteiről még egy ifjúsági regényt is megjelentetett a Népszava kiadó. 1951-re készült el a teljes vonal, de nem egyben, hanem ahogy elkészült egy-egy szakasz, részenként adták át. A pálya bő 11 km hosszú, a megengedett legmagasabb sebesség 20 km/h, a menetidő pedig 40-45 perc.
Bár a kisvasút ötletének megszületésekor Gyermekvasút néven futott a projekt, az elkészülte után, egészen a rendszerváltásig Úttörővasút volt a hivatalos neve, a Gyermekvasút nevet pedig csak a szocialista rendszer bukása után vette fel. A hivatalos ideológia szerint az Úttörővasút célja az volt, hogy a gyerekeket a rendes szocialista életre nevelje, megmutassa nekik az alkotó- és termelőmunka szépségét. A rendszer persze többszörös kettős mércét alkalmazott: a logikus az lett volna, hogy az ún. „problémás gyerekeket” térítse a jó útra – de pont ők voltak kitiltva az Úttörővasútról. Kizárólag a jeles vagy jó tanulókat vették fel gyermekvasutasnak, és egyetlen hármas osztályzat elég volt ahhoz, hogy valaki repüljön a kötelékből. A szigorúság ellenére mindig többszörös volt a túljelentkezés – de bekerülni elsősorban a pártkáderek gyermekeinek sikerült. Ez a helyzet aztán a rendszerváltással változott meg.
A kisvasút az Úttörőszövetségtől teljes mértékben a MÁV igazgatása alá került. Mivel folyamatosan rendben voltak tartva az állomásépületek és maga a pálya meg a kocsik is, így egy kimondottan jó állapotú Gyermekvasutat vettek át, ami azóta is a MÁV-hoz tartozik. Persze a rendszerváltás óta azért végeztek ők is komolyabb felújítást, a legnagyobb a hűvösvölgyi végállomás rekonstrukciója volt. A Gyermekvasút 2015-ben bekerült a Guinness-rekordok Könyvébe mint „a világ leghosszabb olyan vasútvonala, ahol a forgalmi és kereskedelmi szolgálatot gyermekek látják el”. A népszerűsége egyébként töretlen, amit az bizonyít a legjobban, hogy mindig sokan utaznak rajta, illetve hogy rekordmennyiségű gyerek dolgozik a teljes vonalon. Sokáig a 70-es évek volt a csúcs, azonban a 2010-es évek rávert az akkori időkre, most több mint 200 gyerek dolgozik jegyvizsgálóként, zárfékezőként, értékcikkárusként, hangosbemondóként, peronügyeletesként és pénztárosként. 4. osztálytól lehet jelentkezni, és a szolgálat a 8. osztály végéig tart, a kilépő kis vasutasokat pedig minden év augusztusában ünnepélyes keretek között búcsúztatják el.
Bár a Gyermekvasút teljes hosszán végigvonatozni is jó móka, de mehetünk csak egy-egy állomásig is, hisz mindegyikről elérhetők kiváló séta- vagy kirándulócélpontok. Úgyhogy most sorra is vesszük az egyes állomásokat, és elmondjuk, mik találhatók a közelükben.
Hűvösvölgy
Ez az egyik végállomás. Itt találjuk a Gyermekvasutas Otthon és Tábort, illetve a vasút történetét feldolgozó Gyermekvasút Múzeumot is, ami az állomás épületében található. De Hűvösvölgy eleve kirándulóhely, úgyhogy jó pár célpont is van a környéken. Kezdve mindjárt a hűvösvölgyi Nagyréttel, ami a végállomástól pár perces sétával az erdei úton keresztül közelíthető meg. Hűvösvölgy közelében van az egykori katonai őrhely és lőállás, a Fazekas-hegy, melynek lábánál régen kőfejtő volt – ma pedig természetvédelmi terület. A hegycsúcsról Hűvösvölgy és Remetekertváros felé nyílik panoráma.
Szintén a Hűvösvölgy megállóból érhető el a leggyorsabban a Tót asszony sírja, ami valójában egy ismeretlen asszony sírja, akiről nem tudni, milyen nemzetiségű volt. Az 1820-ban az erdőben megtalált holttestre az ott élő svábok mondták, hogy „en totes Weib”, ami azt jelenti: 'egy halott nő', csakhogy a németül nem beszélő magyarok a halottat jelentő tot szót úgy fordították le, hogy tótot jelent. Az akkor felállított síremlék napjainkban a túrázók kedvelt pihenőhelye.
Hárs-hegy
A Hárs-hegy megállóból nagyjából ugyanazok a célpontok elérhetők, mint Hűvösvölgyből, de persze más miatt is érdemes leszállni a vonatról. De mielőtt így tennénk, felhívjuk a figyelmet a megálló előtt lévő, 198 méter hosszú alagútra, amit a gyerekek különösen élveznek, pláne hogy a vicces masiniszta közben le-fel kapcsolgatja a világítást a kocsikban. megy a zsibongás-kiabálás. Hárs-hegyen leszállva elindulhatunk a Kis-Hárs-hegy irányába, melynek tetején áll a fából ácsolt Makovecz Imre-kilátó. A sárga jelzés mentén kell haladni, és szűk egy kilométer sétát követően el is érkezünk a célhoz.
Ugyancsak a sárga jelzés vezérel el bennünket a Nagy-Hárs-hegy csúcsa alatt megbúvó Bátori-barlanghoz. A XV. században remeteként élt itt a később boldoggá avatott pálos rendi szerzetes, Bátori László. Nevéhez fűződnek az első magyar nyelvű bibliamagyarázatok, de egyéb írásai is fennmaradtak, például a szentek életéről szólók. A barlangot az 1960-as években kezdték feltárni, számos kőkorszaki, rézkorszaki, vaskori, bronzkori és középkori lelet került elő. Jelenleg a barlang a veszélyessége miatt nem látogatható, pedig a mélyebb járatokban állítólag különböző színű, gyönyörűséges kristályok is vannak.
Szépjuhászné
A megálló, ami a legtöbb látnivalót kínálja. Ez a vasúti állomásépületen is látszik, ami bár csak egy sima állomás, mégis hasonlóan nagy, mint a két végállomás. Itt jegyezzük meg, hogy az egyébként elég jó állapotú állomásépületek, mivel egyszerre épültek, egységes stílust képviselnek, mindössze a méretükben különböznek egymástól. A Szépjuhászné állomás mellett találunk egy nagy kerthelyiséget is, de kicsivel lejjebb, az út menti parkoló mellett van egy másik is. Maga az állomás a rendszerváltásig Ságvári-liget néven futott, és ha a régi nevét el is veszítette, de a múlt egy mementója mégis ott maradt, egy teljesen indokolatlan, kissé szürreális szobor, ami egy férfi- és fiúalakot ábrázol. Apa és fia? Vasutasgenerációk találkozása? Vagy egyszerűen csak egy bácsi meg egy kisfiú? Nincs magyarázat.
Az állomástól pár perces sétára találjuk az egykori budaszentlőrinci pálos rendi kolostor romjait és emlékhelyét. A kolostor a XIII–XIV. század fordulóján épült, olasz mesterek munkája volt, és elég stabil építmény lehetett, mert a törökök rombolták le, viszont 10 napig ostromolták, mire végre sikerült bevenni. Soha többé nem építették újjá, ellenben elkezdték feltárni, ami még most is tart.
A Nagy-Hárs-hegy tetején álló Kaán Károly-kilátó körülbelül egy kilométerre van a Szépjuhászné állomástól, és a sárga jelzés mentén kell haladni, és az előbb már említett Bátori-barlang is érinthető az odaúton. A Szépjuhásznétól érhető el a Budakeszi Kalandpark, ami a Vadaspark területén található, így szintén megnézhető. át kell szállni a 22-es buszra, vagy gyalog mehetünk az erdőn át is, ebben az esetben érintjük majd a Szilfa-tisztást, ami közkedvelt kirándulóhely. Ugyanakkor a Gyermekvasútnak van egy Vadaspark nevű megállója, ahol csak akkor áll meg a vonat, ha azt kérjük az induláskor és csoportot alkotunk. Akkor mind a Vadaspark, mind a kalandpark és a tisztás is gyorsabban elérhetők. Még egy célpontot elérhetünk innen, a zöld jelzés mentén haladva, a Tündér-sziklát, amelynek tetejéről páratlan Budapest-panoráma csodálható meg.
János-hegy és Virágvölgy
Ez két egymást követő megálló, és csak azért említjük együtt őket, mert nagyjából ugyanazok a helyek érhetők el mindkét állomásról. A János-hegy a budai hegyek legmagasabb pontjáról kapta a nevét, a Virágvölgy pedig – minő meglepetés! – egy virágos völgyről, aminek Virág-völgy a neve. Ez utóbbi volt a Gyermekvasút első végállomása.
Három dolog érhető el az állomásról. Először is a libegő, melynek János-hegyi végállomása közel fekszik a két kisvasúti megállóhoz. A János-hegyiből egy több száz méteren kanyargó lépcsősoron jutunk el oda, míg a virágvölgyiből egy erdei ösvényt követve. Ha a libegőig elmegyünk, akkor pedig már az Erzsébet-kilátó sincs messze, úgyhogy még oda is felsétálhatunk.
Egy kevésbé ismert célpont Makkosmária. János-hegyről a piros jelzés mentén jutunk el ide, a Virág-völgyből meg az egyetlen erdei úton. Makkosmária egy hatalmas rét, tökéletes túracélpont, ami onnan kapta a nevét, hogy amikor jöttek a törökök és porig rombolták az itt álló kápolnát, a helyiek kimenekítették belőle a féltve őrzött Szűz Mária-képet, és egy közeli tölgyfára akasztották ki.
Csillebérc
Csillebérc régi neve Úttörőváros volt, és ha volt a vasútvonalnak fontos megállója, akkor ez volt az, érthető okból, hisz mégiscsak ez volt az úttörők – de csak a jó tanuló, jó sportoló, jó magaviseletű pajtások – első számú gyűjtőhelye. A helyén jelenleg a Csillebérci Gyermek- és Ifjúsági Központ található, ami azonban már korántsem olyan korszakos jelentőségű hely, mint amilyen az elődje volt. Más fontos célpont nem is nagyon van itt. Jelenleg épp felújítás alatt áll a Csillebérc megálló, de azért a kis vasutasok így is tették a dolgukat lelkesen.
Normafa
A Normafa megállóhely annyiban különbözik a többitől, hogy itt nem található állomásépület, hanem egyszer csak megáll a vonat. Az eredeti megálló valamivel lejjebb volt, és azért került feljebb, a mostani helyére, mert 1972-ben itt nyitotta meg a kapuit a Hotel Olimpia, és valamiért arra gondoltak a pártvezetők, hogy jól mutat majd, ha mellette áll meg az Úttörővasút. Arra persze nem gondoltak, hogy a hotelt egyszer majd ledózerolják, de azért a megálló jó helyen van ott, ahol van. És hogy mi van hozzá közel? Ami az állomás neve is: a Normafa.
Széchenyi-hegy
Ez a másik végállomás. Hiába van távolabb a várostól, ez számít a vonal kezdőpontjának, valószínűleg azért, mert itt kezdték el építeni – a Hűvösvölgy állomás és az ottani garázs lett kész a legvégén, 1951-ben. A váróterembe érdemes besétálni – nemcsak a jegyvásárlás miatt, hanem mert a pénztárak fölött egy páratlan és monumentális műalkotás látható. Göllner Miklós és Jánossy Ferenc festőművészek Táborozó úttörők című, 1953-as, többalakos mozaikkompozíciójának részleteiben érdemes elmélyedni, egészen szürreális, például a zászlóval és dobbal felvonuló úttörőfiúknak virágot felmutató, fa alatt ücsörgő úttörőlány vagy a másik lány, aki egy őzikét – talán – simogat. De más relikviákat is találni a váróteremben.
A Szépjuhászné után a Széchenyi-hegy megálló az, ahonnan elég sok érdekesség, kirándulási célpont vagy látnivaló megközelíthető. Ott van mindjárt az állomás mellett álló adótorony, ami a budai hegyek legfeltűnőbb építménye. Nem véletlenül, hisz egészen nagy távolságból is tisztán látható, kiszúrható. A torony 60 méter, az antenna pedig 192 méter magas.
Előbb az erdei sétaúton haladva, majd a műút mentén érhetjük el a Széchenyi István 1860-as halálakor felépített Széchenyi-emlékművet és a hozzá tartozó kilátót, amit Ybl Miklós tervezett. Ha még bírjuk szusszal, mehetünk tovább is, egészen a Farkas-völgyig, ahol az Úti Magdolna-kápolnát találjuk. Ezt még 1880-ban építtette a villája mellé egy evangélikus lelkész, majd az épület egyre csak romlott és romlott, a rendszerváltásra mindössze egy torzó maradt belőle. 1998-ban újították fel.
Utunk végeztével visszaindulhatunk a Gyermekvasúttal is, vagy átszállhatunk az egyik pirosról a másikra. A kisvasút végállomásától kábé 3 percnyi sétára találjuk a fogaskerekű végállomását, akár azzal is visszamehetünk Bel-Budára.
