A megnyitóján Horthy Miklós is ott volt, Kosztolányi Dezső pedig verset írt a tiszteletére – A 100 éves Corvin mozi

A mozizás első nagy forradalma

A két világháború közötti szűk két évtizedben hatalmasat változott a mozi világa, ami akkor még zenei aláfestéssel bemutatott némafilmekkel dolgozott. Ám 1922-ben megjelent, majd rohamos gyorsasággal terjedni kezdett a hangosfilm, ami maga után hozta a moziépítészet fejlődését is, ugyanis a forradalmi technikai változás más körülményeket, nagyobb befektetést kívánt, és a közönség is vevő lett arra, hogy már hallja is a filmet, nem pedig csak látja. Az új, hangos technika megjelenése így vízválasztó lett: a kevésbé tehetős mozik bezártak, mert egyszerűen nem volt elég pénzük arra, hogy megvásárolják az új típusú mozgóképek vetítéséhez szükséges eszközöket. Aki viszont talpon maradt, a régi mozi átalakításába kezdett – vagy épített egy újat. A korszakot így nagy moziépítési hullám is jellemezte. Az 1920-as években világszerte gombamód elszaporodtak a több száz fős nézőtérrel bíró filmpaloták, amiket nyugodtan nevezhetünk a plázamozik korabeli elődeinek is. Ennek a hullámnak kiváló példája az 1922-ben megnyitott Corvin Mozgóképszínház.

A Corvin mozi helye már a filmpalota megépítése előtti időkben is foglalt volt: eredetileg a Goldschwindt Ecet és Szeszgyár üzeme állt ott, ám amikor rendezték a Nagykörutat, a gyárnak mennie kellett, 1906-ban lebontották. A helyére sportpályák (pl. tenisz- és jégpálya) kerültek, de azok is mindössze egy bő évtizeden át szolgálták a helyi lakosok mozgásigényeit. Végül az a döntés született, hogy kell a területre egy mozi, így 1920-ban megalakult a Corvin Mozgóképszínház Részvénytársaság, ami meg is bízta a Schulek-tanítvány Bauer Emilt, hogy tervezzen oda egy modern filmpalotát, ő pedig munkához is látott.

Az üresen álló telekre Bauer Emil egy egyedi megoldású és egységes arculatú bérház-mozi együttest képzelt el. Előbbiek patkó alakban veszik körbe az önállóan álló filmpalotát, ami így úgy fest, mintha maga is egy színpadon állna. Az elkészült mozipalota 1300 férőhelyes volt, és egy év alatt épült meg. A Corvint azonban nemcsak mozifilmek vetítésére szánták, hanem színdarabok előadására is, bár azért már a kezdetek óta elsősorban moziként jegyezték. Az építéskor kerültek a mozi falaira Róna József domborművei, melyek a névadó Corvin Mátyás királyt ábrázolják, illetve egy-egy jelenetet is az uralkodó életéből.

A dicsőséges megnyitó

Bár „csak” egy moziról beszélünk, mégis olyan csinnadrattával nyitották meg, mintha az új Országházat adták volna át. Persze tegyük hozzá gyorsan: ez még a mozizás hőskora, az építkezés időszaka, és bár voltak a fővárosban korábban is filmszínházak, de közel sem annyira modern és méretes, mint a Corvin, ami az első nagy mozija volt a városnak. A mából visszanézve ráadásul ez az egyetlen mozink, amelyik a megnyitása óta szinte szünet nélkül kiszolgálja a filmrajongókat. A mozi alapítói a Magyar Város és Községfejlesztési Bank, az Uránia Mozgóképszínház Rt., a Corvin Filmgyár és a Mozgóképotthon Rt. voltak, és e cégeknek igazán sikerült is kitenni magukért, olyan fontos és hatalmas eseménnyé kerekítették a megnyitót, ahova természetesen a köznép nem juthatott be, csak a meghívott kiváltságosok.

A megnyitón egészen prominens személyiségek is megjelentek: József főherceg, Horthy Miklós és az akkori kormány összes tagja. De részt vettek rajta a szellemi-kulturális élet jelentős alakjai is, mint például Karinthy Frigyes vagy Kosztolányi Dezső, aki a jeles eseményre verset is költött Szavak címmel, ami el is hangzott a megnyitón, közvetlenül a Himnusz után. A megnyitón vetített első film a Vitézzé avatás című alkotás volt, majd két külföldi drámai darab következett: a kor filmcsillaga, Asta Nielsen főszereplésével készült Vanina és az Üldözött vad, aminek pedig a mára már elfelejtett, de akkoriban szintén nagy sztárnak számító Priscilla Dean volt a főszereplője. Hogy az ünnepi műsort a köznép is láthassa, egy héten át naponta háromszor megismételték. De hiába volt a Corvin megnyitása fontos társadalmi esemény, a mozi csak lassan pörgött be és vált nyereségessé. 

A Corvin filmszerűen fordulatos története

A Corvin egyidőben nyitott meg a hangosfilm megjelenésével, ám hiába volt modern filmszínház, eleinte csak némafilmek vetítésére volt alkalmas. Az 1920-as évek legvégén szerelték fel a mozit olyan készülékkel, ami már képes volt arra, hogy hangosfilmet vetítsen. Kellett is igyekezni, mert a verseny nagy volt, pár évvel később, 1932-re már gyakorlatilag az összes talpon maradt fővárosi mozi képes volt hangosfilmet vetíteni. A Corvinnak azonban sikerült mindet beelőzni, még ha csak egy paraszthajszállal. Elsőként tűzte műsorára az első magyar hangosfilmeket, A kék bálványt meg a Hyppolit, a lakájt, ami annak is volt köszönhető, hogy időközben beszállt a Corvin üzemeltetésébe az akkor a világelsők közé tartozó német UFA filmes cég, amelyik számos beruházást is finanszírozott a mozgóképszínházban. A Corvin első nyereséges éve még így is csak az 1938-as év volt.

A háborúig tartó időszakban sűrűn változott, hogy éppen ki volt a Corvin tulajdonosa és igazgatója. Ennek oka pedig, hogy a mozi – bár voltak nyereséges időszakok – korántsem hozta vissza a befektetett pénzt (volt közben egy gazdasági világválság is). Aztán kitört a II. világháború és ez pedig végképp megállította a fejlődési folyamatot. Bár a háború alatt is működött a mozi, legkésőbb Budapest ostromának idejére bezárt, és csekély sérüléssel megúszta ugyan az épület a háborút, csak 1947-ben sikerült újra megnyitnia. Ennek is megvolt az oka: a politika, ami aztán hosszú évekre befolyásolta a Corvin sorsának alakulását.

A budapesti mozikra a háború után szemet vetettek a gombamód elszaporodó pártok és társadalmi szervezetek. A Corvint 1945. augusztus 23-án a Szociáldemokrata Párt vette birtokba, de csak rövid időre. Az épületre szemet vetett a Szovjet Vagyonkezelő Hivatal és azzal együtt a Szovexportfilm vállalat is, ők pedig maguknak követelték azt. Némi huzavonát követően 1947. július 1-jén kapta meg a mozit a Szovexportfilm, ami új műsorpolitikát vezetett be: csak szovjet filmeket vetítettek. A váltás hatása pedig az lett, hogy radikálisan csökkent a nézőszám. 1948-ban államosították a mozikat, melyeket előbb a FŐME, majd 1954-től a FŐMO (Fővárosi Tanács Mozgóképszínház Vállalata) kapta meg. A Corvin Filmszínház 1955 májusában került állami tulajdonba.

1956-ban kitört a forradalom, melynek egyik – nem emberi – főszereplője pont a Corvin mozi lett, amit szűk utcák és bejárók vettek körbe, így első osztályú stratégiai pontnak bizonyult, amit tankokkal és nagyméretű harci járművekkel nehezen lehetett megközelíteni, ugyanakkor jól védhető volt. Így ez lett a corvinisták bázisa. Nekik állít emléket Győrfy Lajos 1996-ban készített Pesti srácok című szobra, ami a mozi bejárata mellet látható. A forradalmat leverték, a vezetőit kivégezték, és a Corvin mozi is jelentős károkat szenvedett. De az 56-os események úgy általában véve mélyen megrendítették a mozi világát. Már a harcok alatt sem voltak vetítések, utána pedig még hónapokig tartott a kijárási tilalom, ami miatt csak 11 és 16 óra között lehettek vetítések. Ráadásul a hazai filmforgalmazás és filmkészítés is szünetelt, így komoly filmhiány állt be, ezért csupa régi mozit vetítettek. 

Az újjáépített és új technikával – például ebben a moziban volt az első szélesvászon – felszerelt Corvin mozi 1957. szeptember 12-én nyitott meg újra egy díszvetítéssel, amin a Háború és béke volt műsoron. Innentől datálható a Corvin – meg úgy általában a mozizás – tündöklése. 1957-58-ban volt olyan sikerfilm, ami két-hárommilliós nézőszámot hozott. Ennek az időszaknak a legnagyobb sikere Carol Reed 1956-os A trapéz című filmje volt, melyben Burt Lancaster, Tony Curtis és Gina Lollobrigida voltak a főszereplők. 16 hétig szerepelt a Corvin műsorán. Ez a tendencia aztán kitartott az elkövetkező két évtizedben is, aminek köszönhetően 1967-ben újabb komolyabb technikai ráncfelvarrást kapott a Corvin mozi. 

A 80-as évekre a Corvin veszített jelentőségéből, a rendszerváltás idején pedig már egy idejétmúlt mozinak számított. Az új idők pedig meghozták új típusú mozit, a multiplexet, és a Corvinra esett a választás, hogy azt formálják át az új kihívások szerint. 1995-ben bezárt a Corvin, amit Rajk László és Töreky Dezső tervei alapján alakítottak át, de csak belsőleg, a külseje pedig gyakorlatilag érintetlen maradt. Az addigi egy nagytermet több kisebbre szedték szét, és újabbakat is kialakítottak, amiket aztán világhírű magyar filmesekről neveztek el. A Corvin multiplex mozirendszert és Dolby Stereo hangzást kapott, illetve Közép-Európa akkor legnagyobbnak számító, 140 négyzetméteres vetítővásznát is. 1997. szeptember 27-én Bujtor István Három testőr Afrikában című filmjével nyitották újra a mozit. Az azóta eltelt 25 évben a Corvin – mint első számú budapesti mozi – számos nemzetközi hírű filmes rendezvénynek volt otthona, illetve a Magyar Filmszemle egyik fontos helyszíne is volt. További sikeres és filmsikerekben gazdag 100 évet a Corvinnak!