Szuper bemenekülni a hőség elől a Városligetbe, mert van itt jó pár olyan hely, ahol árnyas fák alatt hűsölhetünk, de ha már itt vagyunk, akkor mindezt akár egy játékkal is összeköthetjük. A Magyar Zene Háza előtti zenei játszón kongázhatunk, dobolhatunk, ide-oda ugrálva kísérletezhetünk a hangokkal, egyszóval zenélhetünk, és az egészben az a legjobb, hogy nincs korhoz kötve: itt a gyerekek és a felnőttek is önfeledten játszanak.
Teljesen más hangulat övezi a Magyar Zene Házát, mióta zöldbe borult körülötte a park és az építési terület helyén vidáman rohangálnak a gyerekek, a körülötte lévő kertben és a szabadtéri színpad lépcsőin napközben ücsörögnek és pihennek az emberek, míg esténként a táncházban vagy a koncerteken lazulnak. Már a decemberi átadón is figyeltük, hogy mi készül az épület előtti kertben, és amikor pár hónappal később az állandó kiállítás miatt újfent körbesétáltuk a házat, akkor már ki is próbálhattuk a különleges zenei játszót.
Ebben a zenei élménykertben olyan egyedi kültéri eszközök vannak, amelyekből mechanikus működtetéssel csalogathatjuk elő a hangokat és a ritmust. Ilyenek a különféle dobok, a marimba, a burkolatban lévő zenélő párnák – ezeken mi oda-vissza ugráltunk –, az oszlopharangok és a lábbal működtethető sípok. Ám az egyik kedvencünk a cimbalomkör, ami valójában egy interaktív zenélő járda, amelyen ahogy az egyik körről lépünk a másikra, úgy kapunk más és más hangokat, dallamos harmóniát vagy totális káoszt hozva létre ezzel.
A cimbalomkört a Daily tous les jours kanadai művészeti és dizájnstúdió találta ki, és a lényege az, hogy a burkolatba beépített szenzorok zenévé alakítják az emberi lépéseket. A zenei játszóban a központi körben 12 érzékelő csempét helyeztek el, ezek a cimbalom hangján szólalnak meg, a körön kívüli csempék viszont már zongorát, gitárt és hárfát imitálnak.
A játszótér faburkolatos részén szélpipát, konga és cajón dobokat, valamint oszlopharangokat találunk. Ez az élménykert lényegében megmutatja, mi mindennel csinálhatunk zenét, és azoknak a látogatóknak is szuper, akik nem feltétlenül mennek be a Zene Háza épületébe – bár szerintünk az állandó kiállítást egyszer mindenkinek látnia kell.
Eddig akármikor sétáltunk erre, mindig különös ritmusok és dallamok jöttek a kertből, mert mindig lépegetett, ugrált vagy dobolt valaki a hangszereken, sőt, olyan is volt már, hogy random emberekkel közösen zenéltünk a cimbalomkörön.
