A 220 éve alapított Magyar Nemzeti Múzeum legújabb kiállítása, ami június 10. és augusztus 21. között várja az érdeklődőket, az intézmény elmúlt 12 évének műtárgygyarapodását mutatja be. Ezek a tárgyak a legkülönfélébb módokon kerültek a múzeum tulajdonába: régészeti ásatásokból, hagyatékokból, vásárlás vagy adományozás útján, esetleg hivatalos szervektől (például a rendőrségtől, helyhatóságoktól, intézményektől). Ennek következtében a tárlat anyaga nagyon vegyes mind a bemutatott tárgyak korát, mind jellegét tekintve.
2019-ben Wes Anderson amerikai filmrendező és a felesége, a dizájner és író Juman Malouf, a bécsi Szépművészeti Múzeum kurátorától felkérést kapott arra, hogy a kulturális intézmény raktárában található műtárgyakból rendezzenek kiállítást, ők pedig eleget is tettek a felkérésnek. A rengetegféle tárgyat különféle tematikák mentén állították ki, nagyon szórakoztató volt az egész, pláne hogy tényleg volt ott minden, ami egy művészeti múzeumban csak fellelhető.
Tárgyról tárgyra haladva ide-oda utaztunk az időben, egy 1700-as évekbeli festményt egy 100 évvel korábbi fegyver követett, majd egy pénzérme a közelmúltból. Izgalmas, szórakoztató és érdekes kirándulás volt az a kiállítás, és most, amikor a Nemzeti Múzeum új tárlatát néztem meg, hasonló jó érzéseim támadtak.
Nem mintha gond volna azzal, ha egy adott tematika köré vannak rendezve a tárgyak, de amikor valami ennyire vegyes, annak van valami hullámvasútérzete és izgalma. Persze tematika itt is van: miket szerzett be a múzeum az elmúlt 12 év alatt. Röviden: elég sok mindent. A több nagy termet is megtöltő gyűjtemény nagyon változatos, a csak nagyító alatt megfigyelhető, apró ékszertől kezdve a római császárkori komplett sírig, melynek része egy fogat meg négy vadászkutya csontváza, akiket rituálisan öltek le és helyeztek el a sírban.
A legtöbb vendéget természetesen a kiállítás címében is szereplő két tárgy fogja bevonzani a múzeumba: Erzsébet királyné, vagyis Sissi fekete kesztyűje, amit akkor viselt, amikor a halálát okozó merényletet elkövették ellene, illetve az 1956-ban ledöntött Sztálin-szobor füle.
De ezeken kívül is van sok érdekes tárgy a kiállításon. Például az a római kori, vasból készült szék, ami pontosan ugyanolyan – az anyagát leszámítva –, amilyet manapság a vadászok és a horgászok használnak. Az 1750-es évekből származó női író- és piperekészlet kifejezetten bizarr, mert egy pólyás babát formázó tokban van benne, a társas fapipáról pedig, amit egyszerre hatan tudtak szívni, elsőre talán meg sem tudnánk mondani, hogy mi az.
A XX. századból is rengeteg értékes tárgy látható a kiállításon. Rákosi Mátyás és Kádár János dolgozószobájának bútorai Sztálin már említett fülének társaságában láthatók. Ugyanilyen érdekes az az üdvözlőlap, amit 1954 nyarán küldtek Svájcból az Aranycsapat tagjai, miután a negyeddöntőben megverték Brazíliát. A legizgalmasabb pedig az a bőrönd, amiben Végvári József, a III/III-as Csoportfőnökség őrnagya 1989 karácsonyán kicsempészte azokat az iratokat, amik bizonyították, hogy rendszerváltás ide vagy oda, a pártállam továbbra is megfigyelte és lehallgatta az akkori ellenzék politikusait. Reggelig lehetne sorolni a tárlat tárgyait, melyek között még szép számmal akadnak érdekességek – valljuk be, 188 tétel között nehéz is lenne nem találni ilyeneket.
