Párás, szitálós őszi nap van, kora délután is esti sötétség borul a Ferenciek terére, ahol eggyel több neon világít, méghozzá úgy, hogy ez a neon nagyon is ismerős. Ugyanaz a tipográfia kicsit kisebb méretben, némi toldással: UltraIbolya. Nocsak, ez ahhoz tartozik, amit már jól ismerünk és szeretünk. Az üzlethelyiség megürült, a lehetőség adott volt, és az Ibolya vezetősége – ami 2011 óta ugyanaz – élt is ezzel. Kapóra jött, hiszen ha jártunk már csütörtök/péntek/szombat este az anyaintézményben, tudjuk, hogy nehéz helyet találni. Lényegében az UltraIbolya egy bővítése a 68-as születésű törzshelynek.
Ha odaát nincs hely, jöhet az Ultra.
Ha odaát nincs hely, jöhet az Ultra.
Az utcafrontról is látszik a kialakítás: maradt a retró vonal, kár is lenne ezen variálni. Ráadásul most is autentikusak tudtak maradni, nem utángyártott bútorokkal rendezték be a teret: a piros székcsodák a dunaújvárosi Hangulat Bár adományai, míg a lámpatestek egy ideje már várták a jobb sorsot. Történik ugyanis gyakran az Ibolyában, hogy vendégek érkeznek komplett lámpákkal, a múlt mementóival: hagyatékból hozták, mert itt lenne a legjobb helyük.
Sok-sok narancsos lámpát adtak már le – olyanokat, amik sokunk múltjából derengenek. Ennek a fényében ittuk a Sztár kólát és faltuk a vaníliás karikát, még a katódcsöves tévé előtt, az Ablakot és a Zenebutikot bámulva. A Bambit pedig az egyetlen olyan budapesti üzemből hozzák a régi üvegekbe (újra)töltve, ahol még az eredeti receptúra szerint készítik a retróitalt. Az egyik ablak melletti garnitúra is egy gyűjtőtől érkezett: a space age mid-century székek és asztal olyanok, mintha csak a Jetson család nappalijából érkeztek volna.
A miliő tehát adott, a törzsvendégek pedig szíves örömest betérnek egy próbára. Ahogy teszik ezt azok a turisták is, akik valami tényleg helyi élményre vágynak: olyan lazításra, amit a budapesti közeggel együtt élhetnek meg, nem a többi
„vakon lévő”
utastárssal. Természetes ez a vágy, elvégre mi is olyan helyekre szeretünk beülni külföldön, ahol több a helyi erő, mint a fapadosokkal érkezett turistamassza. Skandinávok, franciák, olaszok… imádják ezt a retró közeget, a mérsékelt árakat és a helyi arcokat.
10:00-től 14:00-ig reggelit is készítenek: a rántottától a bundás kenyéren át egészen a sült virsliig haladunk, combos adagokkal, abszolút békebeli megvalósítással és ízekkel. A bundás kenyér kap egy kis tejfölös kenegetőt, ami jól áll neki. A virslit főve és sütve is kérhetjük párjában, mustárral vagy tormával. A nap bármely szakában megrendelhetjük a hosszú, húskrémes melegszendót, ami szintén egy nosztalgikus étek, és még akkor is szívesen megsütik nekünk, ha a konyha már pihenni tér
(22:00-kor).
Nagyobb fogásokat ebédre és vacsorára is rendelhetünk az UltraIbolyában: a szakácsuk németországi munkáját követően egy kis bajoros ízvilágot is elhozott, ezért a csülök például látványos és kedvelt fogás, pláne egy jó pofa prágai Staróval. Magyar klasszikusok közül is mazsolázhatunk: marhapörkölt sztrapacskával, bécsi csirkéből vagy sertésből, töltött frissensültek, mint például a kolbásszal-sajttal-hagymával tömött sertésszelet szintén a kínálat részét képezik. Evidencia a burger, ezt vétek lenne kihagyni, a társaságok sokszor rendelik.
Mindig jól jön, ha egy presszóban, bisztróban az italok mellé erőteljesebb ételeket is kínálnak, mint a ropi és a mogyoró, ezért mindenképp jó ötletnek gondoljuk ezt a vonalat. Ráadásul így még jobban ki tudják szolgálni mindazokat, akik például privát bulira, céges rendezvényre, kvízestre, focimeccsnézésére érkeztek, hiszen ezek is abszolút fontosak a frissen nyílt UltraIbolyában. A tér tágas, és gyakorlatilag egy nagy helyen ül mindenki, a Dunaújvárosból érkezett piros műbőr minifotelekben. Így tényleg mehetnek a kvízek, a társasok, a felolvasások is.
Ami az italkínálatot illeti, tényleg minden ízlést szeretnének kiszolgálni: a sörösöket, a borosokat, azokat is, akik a longdrinkek mellett teszik le a voksukat. Számtalan nyomott árú gin-tonik-variáció is elérhető, de ha mégis a fröccsözés mellett döntenénk, az is megoldott, akár a macis (málnaszörpös) variációval is. Elvégre az is egy retró klasszikus.
Örülünk, hogy itt van az UltraIbolya, mert egy örök érvényű budapesti presszó vendégszeretetét hozza el, pár lépésre a legendától, ugyanúgy, a régi szellemiségben.
