A Gozsdu-udvar multikulturális lüktetése újabb üde színfolttal gazdagodott a napokban. A belső-erzsébetvárosi zsidó negyedben nyílt Meshuga a laza, izraeli, kézzel evős életérzést hozza el nekünk, miközben a török és az arab világból is ízelítőt ad. A névválasztás a meshuga – az itthon mesügének mondott és 'kelekótyát' jelentő, jiddis eredetű szó – jelentését inkább a 'bolondozó' értelemben használja, a kötetlen hangulat eredményeként.
Néztük már egy ideje, hogy vajon mi készül itt, a Gozsdu Holló utcai bejáratánál, és nagyon izgatottak lettünk, amikor meghallottuk az izraeli vonalat, hiszen hol máshol nyisson ilyen jellegű étterem, ha nem a Király utca környékén vagy Újlipótvárosban.
Belépve temperamentumos, de egyben lazulós zene, barátságos belső tér és a félig izraeli, félig török Mor Maya séf fülig érő mosolya fogad minket. Jól láthatóan imádja ezt az egészet, márpedig jól csinálni máshogy nem is lehet semmit. Pikk-pakk elmondja, szerinte mi legyen nekünk a sor, így a kóstolást a vegetáriánus broken sabihhal (sült padlizsán izraeli salátával, buggyantott tojással, ambatahini-habbal és házi za'atar keksszel – 3300 Ft) kezdjük, ami elképesztően erős nyitásnak bizonyul. Fűszeres, vagány, összetett, és fontos, hogy jól belemártsuk a kekszet vagy a kanalat, mert alul van a fantasztikus padlizsán, középen pedig robban a buggyantott tojássárgája!
Az Istanbul salátánál (friss saláta paradicsommal, koktélparadicsommal, uborkával, újhagymával, retekkel, gránátalma-vinaigrette-tel, sumackrutonnal és tulum sajttal megszórva – 2600 Ft) Mor alapvetően a török nagymamája receptjét használja, de összeforrnak a török–izraeli és az arab ízek.
A következő fogásba viszont egy kis magyar csavar is kerül, vagy legalábbis mi annak éreztük: a chestnut gnocchi (gnocchi zsályás, fokhagymás vajban, gesztenyekrémmel, bébipóréhagymával és manchego sajttal – 4500 Ft ) foie gras-val érkezett (pirított kacsamáj + 1500 Ft). A gnocchi sok helyen nehéz étel, és megüli a gyomrunkat, de itt légiesen könnyed állagú, a tökéletes manchego sajt pedig úgy marad krémesen domináns a háttérben, hogy közben engedi érvényesülni a zsályán kívül a többi alkotóelemet is. Édes-sós-kesernyés egyben, erről szól az egyensúly.
Főételnek megkóstoltuk még az ekmek balikot (8500 Ft), ami itt nem más, mint egy halkebab fűszeres paradicsomszószban, tahinijoghurtkrémmel és mikrokorianderrel, pirított brióson tálalva. Alapvetően marokkói és török hatásokat visel magán az étel, de a füstölt joghurttal, a korianderrel, a tengeri süllővel és a pont kellő mértékben eltalált fűszerességgel egy igazi mediterrán, földközi-tengeri étellel van dolgunk, és bár jól tudjuk, hogy semmi köze hozzá, valamiért mégis a nagymamánk zellerzöldes töltött paprikája ugrott be kóstolgatás közben. Ne kérdezzétek, miért, lehet hogy csak a házias ízvilág miatt, mert ez a fűszeres halkebab összetett és kifinomult fogás is egyben.
Előre elnézést kérünk az újabb erőltetett összehasonlításért, mert a desszert is maga volt a csoda! A 2 főre szánt, közel-keleti knafeh (kecskesajt, mozzarella, pisztácia, kandírozott rózsaszirmok, kataifi tészta – 4000 Ft) számunkra olyan volt, mint a baklava és a vargabéles szerelemgyereke. Bár nincsen benne méz, a személyi edzőnk előtt azért szerintem okvetlenül titkoljuk el az egészet. Az olvadt, sós sajt és az édes elemek találkozása a cérnametéltre emlékeztető kataifi tészta állagával valóban olyan összhatást eredményez, ami miatt – az elmondások szerint – időnként jogosan kellett hazautaznia Izraelbe a tulajdonosnak.
Fiatalos, hangulatos, letisztult és nem megjátszósan, hanem őszintén vidám étterem a Meshuga, aminek jól érezhető életöröme ránk is átragadt. Hozzátesszük, hogy szerintünk egy ilyen minőségű alapanyagokon nyugvó konyhában a remek összetettségű és többségében à la minute készülő ételek egyáltalán nincsenek túlárazva a Gozsdu közepén. Legközelebb társasággal megyünk vissza kóstolgatni. Mesügék lennénk kihagyni...
