A Normafa Látogatóközpontnál elegáns épület várja vendégeit. A fenyők között megbújó ház kis erdei vadászkastélyra hasonlít, és korábban egy tudós otthona volt. Az épület 1908 és 1912 között készült el, első ismert tulajdonosa Förster Aurél klasszika-filológus, valószínűleg ő építtette az elegáns otthont.
A kis kiugrók, a torony, a most is látható, fából készült korlátok méltó örökösei a századfordulós hangulatnak,
A kis kiugrók, a torony, a most is látható, fából készült korlátok méltó örökösei a századfordulós hangulatnak,
könnyen el tudjuk képzelni, hogy a falak között ókori szerzők műveit fordították vagy Arisztotelészről vitatkoztak, hiszen Förster nemzetközi hírű tudós volt, egy időben az MTA tiszteletbeli tagja, akinek egyik szakterülete éppen a görög filozófus munkássága volt.
Neki „természetesen” mennie kellett a II. világháború után, otthona pedig az ÁVH-hoz került. A Svábhegy villái között amúgy ebben az időszakban egyáltalán nem volt ritka a hasonló sors, a terület szépsége ellenére kísérteties történetek őrzője. Az ÁVH-s időkben több „szakmai jellegű” módosítás is történt az épületen, a torony ablakait befalazták, a rabok visszaemlékezéseiben ennek a nyolcszögletű szobának az alaprajza élénken őrződött meg. De nem ez az egyetlen változás, a villát úgy alakították át, hogy az elsötétített autóval ideérkező foglyokat egy hátsó ajtón át anélkül lehessen behozni a házba, hogy bárki észrevenné, ki érkezett.
A pincében börtöncellákat alakítottak ki,
A pincében börtöncellákat alakítottak ki,
a vasajtók nyoma most is látszik. A szűk és vizes helyiségekben nem volt ablak, épphogy egy priccs elfért. Mikor túránk ideért, én éppen egy ilyen cellában álltam meg, hogy meghallgassam vezetőnket. Alig 170 centi magas nőként, világosban, nyitott ajtó mellett is kellemetlenül szűk volt a tér, hátborzongató arra gondolni, hogy egy olyan magas férfi, mint Rajk hónapokat töltött itt.
A külügyminisztert 1949 májusában tartóztatták le és októberben végezték ki, így közel fél évet raboskodott itt, néhány társával együtt. A kirakatper kulisszái mögött különböző fizikai és pszichikai eszközökkel zajlott a kínvallatás, Rajkot börtönében Kádár János is meglátogatta, arról igyekezett meggyőzni őt, hogy a halálbüntetést végül nem fogják végrehajtani. Rajk azonban a leghíresebb, de nem az egyetlen foglya volt az itteni titkos börtönnek. Egyes beszámolókból a kutatók azt feltételezték, hogy a helyszín közelében áltevékenységként vendéglőt üzemeltettek, hogy a vidám zene és mulatás hangai elnyomják a kínvallatás zajait. Ez azonban valószínűsíthetően téves elgondolás, és a beszámolók a közeli Normafa vendéglő hangjait hallhatták és kertjére láthattak rá.
1956-ban Mikó József filmet forgatott az ingatlanban, a helyszínen ekkor már csak a gondnokot találta, aki feltartott kézzel, riadtan jelezte, hogy nem tud semmit. Mikó egyébként az ’56-os forradalom alatt társával, Csák Jánossal indult a Svábhegyre, hogy az ÁVH-villáról és Rákosi közelben levő rezidenciájáról felvételeket készítsenek, és mivel mindketten az utóbbi iránt érdeklődtek, sorsolással döntötték el, ki melyik ingatlanba megy. Csák felvételének további sorsáról nem tudunk semmit, Mikóé viszont megmenekült, így mindenki vethet egy pillantást az akkori állapotokra.
Az egykori foglyok visszaemlékezései és más dokumentumok alapján egyébként azt is be lehet azonosítani, hogy a közeli vendéglőnél lévő bódéban is tartottak fogva embereket. Valószínű, hogy ezekről a helyiségekről emlékezik meg Nádas Péter Helyszínelés című írásában.
Normafa-túra keretében is megnézhetjük az épületet
A villa épületét a Budastep, a Hegyvidéki Helytörténeti Gyűjtemény és a Normafa Síház együttműködésében létrejött Normafa-séta keretében néztük meg. Az épület története csak egy az érdekességek közül, hiszen a bő másfél órás túra során egészen az Anna-rétig kalandoztunk, gyönyörködtünk a kilátásban, miközben téli sportokról, medvékről és zenebarát korhelyekről is szó esett.
’56 után az épületet több lakásra osztották, és belügyminisztériumi dolgozókat költöztettek ide. A rendszerváltás után a villa sokáig néptelenül állt, egészen 2019-ig, amikor a Normafa fejlesztése során új szerepet kapott. Ma már jóval barátságosabb környezet fogad itt minket, a felső szinteken irodákat alakítottak ki, a földszinten a Normafát és az itt zajló társadalmi életet bemutató kiállítást helyeztek el. Az anyag fókusza a téli sportokon van, amelyeknek a terület sokáig a budapesti központja volt. Ha pedig felsétálunk a szépen felújított lépcsőház eredeti fakorlátjai között, a toronyból szép kilátás tárul elénk. Minden adott tehát egy kellemes délutáni kiruccanáshoz, a múlt árnyaira csak az eredeti állapotában meghagyott pince emlékeztet.
