A Dogmopolite gyakorlatilag mindent csinál, ami kutyákkal kapcsolatos: elsősorban kutyapanzió, de van napközi és kutyafelügyelet szolgáltatásuk, foglalkoznak kutyakozmetikával, kutyakiképzéssel, tartanak különféle tréningeket is, és ha szükséges, akkor orvosi ellátásban részesítik a náluk időt töltő állatokat. Főleg a kutyákra, másodsorban pedig a macskákra specializálódtak, de olyan is előfordult már, hogy sündisznó került hozzájuk.


A Dogmopolite több helyen is megtalálható Budapesten és környékén: Szentendrén, a VI. kerületi Rózsa utcában, a XI. kerületi Mesterházi utcában, Óbudán a Lajos utcában, valamint Szigetszentmiklóson, és van egy kozmetikájuk a Flóriánban. Mi a szentendrei telepre látogattunk el, ahol egy egész nagy területen vigyáznak a kutyákra.

Mindenkinek megvan a maga helye a fűtött-hűtött, zárt, fedett panzióban, de persze amikor a kerítéssel körbevett, játszóvárral és játékokkal teli tombolóban vannak, ott minden hely mindenkié.


Ha HÉV-vel megyünk, el sem kell mennünk Szentendre végállomásig, hanem Pannóniatelep megállónál kell leszállni, majd egy pár perces sétával oda is érünk a Dogmopolite szentendrei telepére, ami már öt éve várja és fogadja a hozzájuk érkező kutyákat és cicákat, és ahol szakértő kiképző és felügyelő kollégák foglalkoznak az állatokkal.

A panzióba kerülő macskák nagyjából ugyanúgy viselkednek, mint otthon, a kutyák viszont eleinte szomorúak, hiányzik nekik a gazdi, a saját, jól ismert területük, és nem értik pontosan, hogy mi történik velük. Aztán persze megszokják és meg is szeretik, pláne hogy új barátokra is lelhetnek, akikkel egész nap mehet a bandázás. Kivéve azt az esetet, amikor alvásidő van. A napközis állatok viszont – mivel nap mint nap jönnek és mennek – egész nap jól elvannak a tombolóban.


Annak érdekében, hogy ne törjön ki háború az állatok között, a cicák el vannak különítve a kutyáktól, külön házikójuk van, és saját kis tombolójuk. De a kis testű ebek sincsenek összeeresztve a nagy testűekkel.

Külön kinti és benti tombolójuk van – a nagy testűeknek kettő is, de nekik nagyobb a mozgásigényük is –, és a benti részen lévő pihenőhelyük sem ugyanott van a különféle méretű ebeknek. Fő a békesség, ezért itt a méret a lényeg. Meg persze a játék, hisz egy kutya – ha épp nem eszik – szívesen tölti az idejét játékkal.
Szentendrén van nekik trambulin, fújnak nekik szappanbuborékot, és amikor kánikula van, pancsolásra is van lehetőségük.


Bár az itt ideiglenesen lakó kutyák 24 órában vannak a panzióban, itt is van ám nyitvatartási idő – ami persze elsősorban a napköziseket érinti. Mindennap 20 óráig tartanak nyitva, ám hétköznap reggel 7-kor indul a nap és a foglalkozás, hétvégén pedig reggel 8-kor. Saját elmondásuk szerint a Dogmopolite működteti az ország vezető kutyapanzióit és kutyanapközijeit, és nincs is okunk kételkedni ebben.

Amikor ott jártunk és megláttuk a helyet meg az állatokat, hamar kialakult bennünk az a benyomás – pláne akkor, amikor azt láttuk, hogy a kutyák milyen felszabadultan játszanak egymással –, hogy hiányzó gazdi ide, hiányzó otthon oda, itt nagyon jó lehet kutyának meg macskának lenni.