Azt azért nehéz lenne ráfogni a VII. kerületi Klauzál térre, hogy Budapest legmodernebb, legtrendibb és a hétköznapokon is kisujjeltartva champagne-ozgató elitjének központja lenne, de mindennel együtt igenis megvan a maga tősgyökeres, őszinte erzsébetvárosi bája. A néhány hónapja nyílt Berlin Bistro jól láthatóan ott virít a tér közepénél, de az igazat megvallva az ember nem feltétlenül venné észre, ha nem céltudatosan és előre eltervezetten érkezik ide, mint ahogy mi tettük egy forró nyár eleji péntek délután.
Mit nyár eleji? A tomboló hőségből és a gőzölgő aszfaltról megváltás volt belépni a hatalmas belmagasságú étterembe, és azzal a lendülettel magunk mögött is hagytuk a külvilágot, beszippantott minket a vagány zenei playlist és a felfedezésre váró új hely varázsa. A dizájn és a hangulat szerintünk telitalálat. Aki volt már Berlinben, annak valószínűleg feltűnt, hogy a német fővárosban egyszerre van meg a monumentalitás, a letisztult, ipari modernizmus és maga a – néhol színes, néhol fekete-fehér – történelem. A Berlin Bistro remekül ragadta meg mindezek elegyét a nagy belmagassággal, a tiszta pasztellfalakkal és téglákkal és a rendezetten elhelyezett fotókkal.
Amikor valaki az autentikus német konyháról hall, nem feltétlenül kezd el azonnal – pavlovi reflexként – tűzijáték-szerűen bizseregni minden ízlelőbimbója, és a többségnek legfeljebb a bajor káposztás, csülkös ételek ugranak be elsőre.
Amikor valaki az autentikus német konyháról hall, nem feltétlenül kezd el azonnal – pavlovi reflexként – tűzijáték-szerűen bizseregni minden ízlelőbimbója, és a többségnek legfeljebb a bajor káposztás, csülkös ételek ugranak be elsőre.
Egyrészt a német konyha azért sokkal több ennél, másrészt itt Berlinről beszélünk, ami egy hatalmas világváros a maga északnémet, sváb, bajor, török, magyar, holland vagy akár ázsiai sokszínűségével. Török Roland elképzelése is ezen alapult, hiszen – amellett hogy beleszeretett a német fővárosba és az egykor ott átélt kultúrsokkba – a pusztán német konyha komoly keretek közé szorítaná itthon a szakácsokat, a berlini konyha kifejezés ezzel szemben gyakorlatilag mindent elbír!
Az abszolút univerzális lacazfilé koktélparadicsommal, friss pestóval, pirított burgonyával és zöldfűszeres szósszal (4650 Ft) a parádés állagával együtt teljesen biztonsági játékos, nem mintha itt bármelyik fogástól tartanunk kellene. A házi berlini boulette (sült húspogácsa borjúhúsból) tükörtojással, pirított burgonyával és dresszinges salátával (2850 Ft) laktató és izgalmas fogás, a paradicsomszószos currywurst – szintén sült burgonyával – (2950 Ft) remek ízesítésű.
A jägerschnitzel (rántott csirkemell vagy sertéskaraj tejszínes gombaszósszal, sült burgonyával és salátával (3350 Ft) pedig visszavarázsol minket a Németországban töltött időszakunkba. A vaníliaszószos, meleg almás rétes (1490 Ft) – ahogy mondani szokták – már csak hab a tortán.
A Berlin Bistro kolbászai néhány hete a Majomhoz – Buda titkos kertjében is elérhetők, de a teljes menüsorért, a változatos napi menüért, a hétvégi laza brunchokért és a barátságos, mégis vagány hangulatért mindenképpen érdemes a Klauzál térre mennünk. Ha pedig beléptünk az ajtón, akkor már ne siessünk sehova. Csak nyugodtan, ráérősen! A zene überkirály, a sör hideg, a kolbász roppan, mi baj történhet?! Újabb törzshellyel bővült a VII. kerület.
