Néhány, egykor ütemesen lüktető és dübörgő városrészünk is csak lassacskán ébredezik a Covid okozta Csipkerózsika-álmából. Ezért is nagyszerű érzés azt látni, hogy a Nagymező utca újra megtelik élettel. A pesti Broadway elnevezés ráadásul egyáltalán nem valami önigazoló nagyzolásból ered, hiszen az egykori Grosse Feld Gasse környéke már a 19. század vége óta folyamatosan a budapesti szórakozás, az éjszakai élet és a kultúra egyik középpontja.
A francia–magyar konyhára épülő legendás Pesti Disznót sokan elsirattuk korábban, de most egyáltalán nincsen helye a könnyeknek, hiszen a komoly ráncfelvarráson átesett – és Kismező néven a napokban nyílt – étterem abszolút modern felfogásban, stílusos külsővel és magabiztos fogásokkal segít teljes pompájában visszahozni az egykori vigalmi negyed közel két évig csak halványan pislákoló fényét.
Az étlapot Fekete Norbert kreatív séf (Olimpia Étterem, Portum Étterem) álmodta meg, az ételsor összeállításakor pedig az étkezést közösségi élménnyé kovácsoló „small plate”-ek kapták az egyik főszerepet, miközben a különböző nemzetek konyhái egy-egy mediterrán csavarral mutatkoznak be: sárgabarackcsatnival tálalt mangalicarillette, szardellás grillezett cukkinisaláta, lassan sült marhaoldalas céklával és mangolddal vagy a harissza szósszal és padronpaprikával tálalt garnéla.
A tegnapi sajtóeseményen kóstoltunk még egy fantasztikus, francia alapokon nyugvó marhatatárt és egy üdítő, kecskesajtos céklasalátát is, de a sharing-koncepció (megosztás) mellett a Kismező kemencéjében többek között lazacos, szarvasgombás-spianatás és saját fűszerezésű salsicciás (friss nápolyi kolbászos) újhullámos gourmet canotto pizzák is sülnek, amikhez a Digóval – és Papp Zoltánnal – közösen fejlesztették a receptúrát.
Míg Erzsébetvárosban sok esetben a street food dübörög, addig – úgy tűnik – Terézváros egykori vigalmi negyedében főleg a kortárs, nemzetközi és elérhető árú bisztrókonyha hódít fővárosunk éppen átrendeződő gasztronómiai kínálatából.
