Franciaország, Belgium, az USA, Thaiföld, Japán, Nagy-Britannia, India és Hollandia után végre Magyarországon is van Miyawaki-erdő, mégpedig a Tabánban. A mindössze 40 nm-es területen összesen 120 darab növényt ültettek el: barkócaberkenyét, gyertyánt, vadkörtét, vénicszilt, kocsánytalan tölgyet, csíkos kecskerágót, egybibés galagonyát, a legnagyobb számban pedig mezei és korai juhart. Kicsi, sűrű és változatos minierdő fejlődik ki az ültetés helyén, ráadásul mindössze pár év alatt, mert a Miyawaki-erdő fontos tulajdonsága, hogy gyorsan nő.
Akira Miyawaki botanikus és ökológus, a japánok Bálint gazdája. Már 93 éves, de még mindig nagyon aktív. Nemzetközi elismertségét azzal szerezte, hogy kifejlesztett egy módszert arra, hogy a rontott, degradált földterületeket hogyan lehet természetes növényzettel helyreállítani. Ez az ún. Miyawaki-módszer, aminek az eredménye a Miyawaki-erdő.
A módszer első lépése, hogy keresünk egy alkalmas, vagyis rossz állapotú, lehetőleg városi földterületet, ami lehet akár csak pár tíz négyzetméteres is. Aztán annak feltérképezése következik, hogy milyen növényzet élne ott meg, ha nem volna emberi tevékenység, milyen lenne a potenciális vegetáció. Ebből kiválasztunk minél több őshonos fa- és cserjefajt, majd a a talaj előkészítését követően a terület minden négyzetméterére 3-3 db növendéket elültetünk, de minél változatosabban, véletlenszerű mintázatban. Öntözés után letakarjuk szalmával a talajt – és ezzel kész is vagyunk.
Bár a Miyawaki-erdő egy idő után már önállóan fejlődik, ám a kialakítását követő egy-három évben még gondoskodni kell róla: öntözéssel és némi odafigyeléssel. A gyorsan növekedés szemmel látható lesz – a kis fák évente akár 1 méterrel is egyre magasabbra és magasabbra törhetnek. Pár év után aztán a rendszer beáll, és onnantól kezdve már nem is kell foglalkozni vele, a biodiverzitás működik magától, mi pedig onnantól már csak élvezzük a minierdő jótékony hatásait: a frissebb levegőt, a kevesebb szálló port és a több zöldet meg madárdalt.
A tabáni minierdőben elültetett fajok mindegyike a budai hegyekben őshonos növény, így a kis erdő – ami most még azért nem az – a meszes talajú, középhegységi lombhullatóerdő-társulást imitálja. A Miyawaki-erdők gyors kialakulása annak köszönhető, hogy a fiatal növények fényért való versengésére épít. Az egymáshoz viszonylag közel ültetett csemeték minél gyorsabban igyekeznek nőni, hogy megelőzzék vetélytársaikat. Ezért a Miyawaki-erdő nem évtizedek, hanem csupán pár év alatt fejlődik ki. Ennyi elegendő is a kis fáknak ahhoz, hogy elérjék azt a magasságot és fejlettséget, amitől a kis telep egésze már kimondottan erdőnek látszik, ha épp majd arra visz el az ember útja és megpillantja a Tabán tenyérnyi területen fekvő különlegességét.
