A piacok ideje állítólag lejárt, de aki ezt a butaságot mondta, biztos nem járt még szombat reggel valamelyik nagyobb budapesti piacon. Piacozni kortól és korszaktól függetlenül mindig jó – úgyhogy nézzünk egy kis budapesti piaci körképet az elmúlt 120 évből.
A Hal tér (Fischplatz) a Torony utca és a Duna utca sarkától az Irányi (Kalap) utca felé nézve. A Klösz György által készített fénykép valamikor 1894 környékén készülhetett. A kis belvárosi piacnak helyet adó tér az Erzsébet híd építésekor történt átalakítások áldozata lett.
Még mielőtt Bíró Lajos, Széll Tamás és a turisták bevették volna – a Hold utcai piac 1895 körül.
Budavári sokadalom, avagy piacozás a Várban. A Tárnok utca a Dísz tér felől a Szentháromság tér felé nézve.
Bereményi Géza szűkebb pátriája az író születése előtt negyed évszázaddal. A Teleki téri piac 1926-ban, André Kertész felvételén.
A Hunyadi téri piac 123-as standja valamikor a 30-as években. Bár a világválság után vagyunk, látszik, hogy áruból nem volt hiány.
Ideiglenes piac Budapest ostroma után a Széll Kálmán téren – a városban hatalmas élelmiszerhiány volt a háborút követő évben, így nem lehetetlen, hogy mesés családi ékszerek vándoroltak egy-egy szemfüles vidéki árus zsebébe egy hízott liba, egy zsák krumpli vagy egy kisebb bödön zsír fejében.
Fővám (Dimitrov) tér, a Központi Vásárcsarnok 1949-ben. A kép – az 1 forint 70 fillérbe kerülő saláta alapján – valamikor tavasszal, kora nyáron készülhetett. A képen Surányi Magda színésznő látható vásárlás közben.
A Széll Kálmán (Moszkva) téri piac 1954-ben. A piac a mai metrókijárat és az egykori „Gomba” helyén állt. Bár 1952-ben megnyílt a Fény utcai piac, a „Kalefon” található bódésor maradt még pár évig.
A Lehel (Élmunkás) téri piac 1958-ban. A piac helyén valamikor köztemető állt, melyet 1890-ben számoltak fel, a szabályozatlan piac utána jött létre.
Nemcsak friss élelmiszerért, de edényekért is a piacra jártak a fővárosiak 1959-ben (például).
Naccsága babot vásárol a Fény utcai piacon 1959-ben.
Könyv, bútor, bicikli-gumibelső, kismotor, irhabunda, később nyugati farmer és nejlonharisnya – bármi kellett is, az Ecseri úti használtcikkpiacon jó eséllyel megtalálhatták a vásárlók.
A Garay téri piac 1971-ben.
Óbudai piac 1980-ban – háttérben a Vörösvári út. A Népszabadságot olvasó néni újságjából tudhatjuk, hogy Manek Attila Farkas Bertalan űrrepülésének idején készítette a képet.
A Fehérvári úti vásárcsarnok külső része, háttérben a 4-es villamos végállomásával. A kép valamikor 1982 nyarán készült, a dinnye kilója pedig 5 forint körül volt!
A KGST-, más néven lengyel piac: a rendszerváltás előtti években népszerű létesítmények különös egyvelegei voltak a zsibvásárnak és a kétes eredetű, sokszor nyugatinak látszó termékek lelőhelyének. Hamis Rolex, pedálos Moszkvics, nyugati csoki, igazi kávé – itt tényleg mindent be lehetett szerezni. A név onnan eredt, hogy az 1980-ban totális csődöt jelentő Lengyelország próbált nem keresztbe tenni az állampolgárainak, mikor némi külföldi eladással próbálták kiegészíteni a családi bejövőt.
