Kosár a karra, és irány a piac! – Így piacozott Budapest az elmúlt 120 évben

A piacok ideje állítólag lejárt, de aki ezt a butaságot mondta, biztos nem járt még szombat reggel valamelyik nagyobb budapesti piacon. Piacozni kortól és korszaktól függetlenül mindig jó – úgyhogy nézzünk egy kis budapesti piaci körképet az elmúlt 120 évből.

A Hal tér (Fischplatz) a Torony utca és a Duna utca sarkától az Irányi (Kalap) utca felé nézve. A Klösz György által készített fénykép valamikor 1894 környékén készülhetett. A kis belvárosi piacnak helyet adó tér az Erzsébet híd építésekor történt átalakítások áldozata lett. 

Még mielőtt Bíró Lajos, Széll Tamás és a turisták bevették volna – a Hold utcai piac 1895 körül. 

Budavári sokadalom, avagy piacozás a Várban. A Tárnok utca a Dísz tér felől a Szentháromság tér felé nézve. 

Bereményi Géza szűkebb pátriája az író születése előtt negyed évszázaddal. A Teleki téri piac 1926-ban, André Kertész felvételén. 

A Hunyadi téri piac 123-as standja valamikor a 30-as években. Bár a világválság után vagyunk, látszik, hogy áruból nem volt hiány. 

Ideiglenes piac Budapest ostroma után a Széll Kálmán téren – a városban hatalmas élelmiszerhiány volt a háborút követő évben, így nem lehetetlen, hogy mesés családi ékszerek vándoroltak egy-egy szemfüles vidéki árus zsebébe egy hízott liba, egy zsák krumpli vagy egy kisebb bödön zsír fejében. 

Fővám (Dimitrov) tér, a Központi Vásárcsarnok 1949-ben. A kép – az 1 forint 70 fillérbe kerülő saláta alapján – valamikor tavasszal, kora nyáron készülhetett. A képen Surányi Magda színésznő látható vásárlás közben.

A Széll Kálmán (Moszkva) téri piac 1954-ben. A piac a mai metrókijárat és az egykori „Gomba” helyén állt. Bár 1952-ben megnyílt a Fény utcai piac, a „Kalefon” található bódésor maradt még pár évig. 

A Lehel (Élmunkás) téri piac 1958-ban. A piac helyén valamikor köztemető állt, melyet 1890-ben számoltak fel, a szabályozatlan piac utána jött létre. 

Nemcsak friss élelmiszerért, de edényekért is a piacra jártak a fővárosiak 1959-ben (például). 

Naccsága babot vásárol a Fény utcai piacon 1959-ben.

Könyv, bútor, bicikli-gumibelső, kismotor, irhabunda, később nyugati farmer és nejlonharisnya – bármi kellett is, az Ecseri úti használtcikkpiacon jó eséllyel megtalálhatták a vásárlók. 

A Garay téri piac 1971-ben. 

Óbudai piac 1980-ban – háttérben a Vörösvári út. A Népszabadságot olvasó néni újságjából tudhatjuk, hogy Manek Attila Farkas Bertalan űrrepülésének idején készítette a képet. 

A Fehérvári úti vásárcsarnok külső része, háttérben a 4-es villamos végállomásával. A kép valamikor 1982 nyarán készült, a dinnye kilója pedig 5 forint körül volt!

A KGST-, más néven lengyel piac: a rendszerváltás előtti években népszerű létesítmények különös egyvelegei voltak a zsibvásárnak és a kétes eredetű, sokszor nyugatinak látszó termékek lelőhelyének. Hamis Rolex, pedálos Moszkvics, nyugati csoki, igazi kávé – itt tényleg mindent be lehetett szerezni. A név onnan eredt, hogy az 1980-ban totális csődöt jelentő Lengyelország próbált nem keresztbe tenni az állampolgárainak, mikor némi külföldi eladással próbálták kiegészíteni a családi bejövőt.