Az emberek egyharmada karácsonykor az Igazából szerelem című filmet nézi, egy másik harmada a Reszkessetek betörőket, a többiek pedig mind a kettőt. Ettől az évtől azonban már van magyar karácsonyi mozi is, a Nagykarácsony, ami lehet, hogy jövőre változtat az ünnepi filmnézési szokásokon, és letaszítja trónjáról Kevint meg a táncoló brit miniszterelnököt. Tiszeker Dániel második filmjének fontosabb szerepeiben Ötvös Andrást, Zsigmond Emőkét, Scherer Pétert, Pokorny Liát és Szabó Kimmel Tamást láthatjuk.
Tiszeker Dániel rendező nevét 2016-ban ismerte meg a nagyközönség, amikor első rendezése, a #Sohavégetnemérős váratlan sikert aratott. A Wellhello dalai ihlette hat kis történet azért is lett emlékezetes munka, mert őszintén és szerethető módon szólt a huszonévesekről, és több lett, mint a népszerű popzenekar slágereit kísérő színes, szélesvásznú, mozgó képeskönyv. Nagyon úgy tűnik, hogy Tiszeker Dániel (és a mögötte álló Lévai Balázs, mint producer) tartja a formáját és idén ismét meglepőt húzott: elkészítette a közönség legszélesebb rétegeinek szóló, magyar karácsonyi romantikus komédiát. Idén már ezt nézzük a mozikban az amerikai filmek helyett?
Nem sok kellett ahhoz, hogy a Nagykarácsony zátonyra fusson. A filmet még a Covid előtt kezdték forgatni, de aztán beütött a krach, emiatt többször le kellett állni, ráadásul a téli jelenetek közül néhányat már az egyre melegebb tavaszi időben vették fel, és közben még egy sajnálatos haláleset is történt a stábon belül. Ám hiába a sok akadály, a film végül győzedelmeskedett és elkészült, mától pedig már nézhető is a mozikban. Ha nem is tökéletes – de mi az, ami az? –, mégis nagyon szerethető, szellemes és az ünnephez méltó módon pozitív, meleg hangulatú, csupaszív film lett a Nagykarácsony.
A Nagykarácsony a magyarok kedvenc ünnepi helyszínén, egy karácsonyi vásár forgatagában játszódik, árusok, vásárlók és az adventi ünnepségre készülő, színdarabot próbáló gyerekek között. Ide érkezik a parkolópályára helyezett tűzoltó, Arnold, hogy a biztonságra felügyeljen – bár eleinte megalázó kényszerhelyzetként éli meg a feladatot. Akkor még nem is sejti, hogy az élete épp ezen a helyen fog nagyot fordulni. Az őt alakító Ötvös Andrásnál jobb választást nem is tudnánk mondani erre a szerepre. Az egyszerre szerelmi és szakmai mélygödörbe kerülő tűzoltó Ötvös megformálásában kap némi mélységet is – a filmes műfaj ellenére –, nem beszélve arról, hogy el is hiszem neki, hogy ő tényleg Arnold, a tűzoltó, nem pedig Ötvös András, a színész. Nézzük hol bumfordi, hol jószándékú csetlését-botlását, és észrevétlenül kezdünk a mackós figurának szorítani azért, hogy mind lánglovagként, mind pedig szerelmes férfiként révbe érjen.
Remekül ellenpontozza az ő valóságosságát az önmagát alakító – és egyben parodizáló –, gyakran az Arnoldot kísértő álomalak képében megjelenő Szabó Kimmel Tamás, aki a Nagykarácsonyban épp egy tűzoltós filmmel arat sikert a moziban. Ő pont egy olyan tűzoltót alakít, amilyen talán nem is létezik, csak a hétköznapi emberek fejében: kőkemény, semmitől sem visszariadó, a félelmet sem ismerő, talpig férfi, ember és tűzoltó, hollywoodi módra idealizált alak. A két tűzoltó közti különbség ad egy kis feszültséget a filmnek, na és ez a humor egyik fő forrása is.
Egy romantikus komédiában, mint ahogy a műfaji megjelölés is jelzi, két fontos lényegi összetevő van, melyeknek működniük kell ahhoz, hogy a film is működjön. Az egyik a szerelem, a másik pedig a humor. Humor tekintetében nincs oka panaszra a filmnek. Bár nem minden poén ül egyformán, de azért van pár olyan szituáció, vagy akár csak egy olyan mondat, amitől hangosan felröhög az ember. A szerelmi szál is rendben van, a középontban álló pár, a nagydarab mackós, kissé nyers és jószívűségét az emberek szolgálatába állító tűzoltó (Ötvös András) meg a – tűzoltóhoz képest – pici és törékeny, cuki naiva tanítónő (Zsigmond Emőke) párosáért jól esik szorítani, még úgy is, hogy nagyon jól tudjuk, ez a film – mint ahogy egyetlen karácsonyi romkom sem – nem érhet véget happy end nélkül.
