Szállodateszt – Egy éjszaka a Párisi Udvar Hotel Budapestben

Nehéz egy Párisi Udvar Hotelről szóló beszámolót nem a közepébe vágva indítani, hiszen a csodás földszinti recepció és kávézórész lélegzetelállító felütést biztosít a vendégélménynek. Hiába, hogy Budapest közepén vagyunk, ahol a szórakozás és az üzleti élet egybefonódik, az eklektikus, arab, mór és gót jegyeket mutató hotel mintha önmagában egy kis építészeti összefoglalása lenne a városnak.

A Belvárosi Takarékpénztár Schmahl Henrik tervei alapján 1912–13-ban épült, több mint százéves palotája a közelmúltban hosszú Csipkerózsika-álomból éledt újjá, budapestiként pedig nem tudunk úgy belépni a férfiasan elegáns térbe, hogy ne jutna eszünkbe a felújítás előtti állapot. A palotán ugyanis elég rendesen végigvonult a 20. századi történelem, és hiába, hogy a II. világháborút nagyobb gond nélkül vészelte át, az államosítás, az 56-os forradalom és a sebtében végzett korábbi átalakítások nyomai szinte sebekként éktelenkedtek az épület belső terén. Ezeket a hegeket azonban a 2019-ben befejezett felújítás eltüntette, az eredmény pedig egy olyan, 110 szobás (ebből 18 lakosztály és két rezidencia) luxusszálloda, amely modern és kényelmes, ugyanakkor az épület egyedi adottságaira kapcsolódva történetté változtatja az eredeti funkciót. Az épületet a Mellow Mood Hotels üzemelteti, a Hyatt „The Unbound Collection by Hyatt” brand részeként.

A több emelet magas barna és arany beltér kialakítása által a tekintet automatikusan a csodálatos üvegkupolák, a Ferenciek tere felőli különleges mennyezet felé terelődik. A fényűző hatást részben a 4,5 évig tartó, csak a restaurátorok részéről összesen 85 ezer munkaórát számláló felújításnak köszönhetjük, javarészben azonban annak, hogy már az építtetéskor sem szűkölködött a palota a luxusmegoldásokban. Róth Miksa ólmozott üvegablakai, a Villeroy & Boch padlócsempék, a Harrods portáljait is tervező Sage cég mahagónifa portálszerkezete és természetesen több ezer Zsolnay csempe biztosította a száz évvel ezelőtti változatos közeg, a passzázs vásárlói, a Takarékpénztár dolgozói, a magánszéfek gazdái, a bérlakásokban lakó kevesek és az Uher Ödön fotóműtermébe érkezők számára az előkelőség érzését.

Mikor végre kigyönyörködtük magunkat a földszinti passzázsban, továbbhaladtunk az épület belseje felé. Lifttel a negyedik emeletre érve városi dzsungelként ható fedett belső udvar látványa fogadott bennünket. Az eredetileg fedetlen térben zöld Zsolnay csempék látták el a díszítés és a vízelvezetés funkcióját. A felújítás során a meglévő színvilágot követték, de az udvar üvegtetőt kapott, lent pedig dekadens eleganciát sugárzó zöld fotelek és rengeteg növény került elhelyezésre. Külön szerettük, hogy a Zsolnay csempés vízelvezető rendszer meghagyásával teljesen nyilvánvalóvá válik az eredeti belső udvar funkciója, lehetőségünk van arra, hogy a kényelmes kanapékon üldögélve egy száz évvel ezelőtti elegáns bérház udvarára képzeljük magunkat.

A szobák java része, így a miénk is, innen közelíthető meg. A berendezés időtlenül elegáns, a mi szobánk a Petőfi Sándor utcára néz, de több szobát is végiglátogatunk a Ferenciek terére néző oldalon is, budapestiként is egyedülálló élmény a környékbeli épületeket ebből a perspektívából látni. A szobák átlagban 33 négyzetméteresek, a tér még az ötcsillagos sztenderdekhez képest is tágasnak és magasnak mondható. 

A sokfunkciós WC szinte okosabb nálunk, a hatalmas, magas márvánnyal borított fürdőben az üdítő zuhany közben zenét hallgatunk, aztán beburkolózunk a fürdőköpenybe, belemélyesztjük a lábunkat a gyapjúszőnyegbe, betoljuk a welcome-sütit és bekuckózunk az ágyba tévét nézni. Különös gondot kell fordítanunk a pihentető funkciók kipróbálására, ha már a szálloda előírásainak megfelelően tisztán természetes anyagokból áll minden, könnyű és meleg pehelypaplanba süppedhetünk, fájós nyakúak és dekadens alvásszakértők pedig külön párnamenüből választhatják ki, hogy mit tesznek a fejük alá.

De ne aludjunk még el, inkább folytassuk barangolásunkat a szállodában, hiszen a szobák megtekintése után bejutottunk például a 2 szobás, szimmetrikus elrendezésű Hexagon lakosztályba és abba a tetőtéri rezidenciába is, ahova szerintünk egész Budapest szeretne. A hatemeletes hotelnek ez a része új ráépítés. A 295 négyzetméteres rezidencia hatalmas szalonból, konyhából, privát spából és három, fürdőszobás hálóból áll és 195 négyzetméternyi erkély is tartozik hozzá. Természetesen innen és a szalonból is zavartalan kilátásunk van a városra, a főháló pedig az óratorony Zsolnay csempével borított hátoldala felé néz, ahol az esti város látványát szemlélve aludhatunk el, miközben vízköpők vigyázzák az álmunkat.

A szállodában több bérelhető rendezvényhelyszín található, ezek közül az egyik legszebb a különkonyhás Budapest Salon, ahonnan gyönyörűen látszik a passzázs és az üvegkupola is. Ezenkívül kisebb konditerem és spa is vár bennünket, ahol infraszauna, szauna, egy kisebb relaxációs medence és különböző masszázsok segítségével pihenhetünk. A sztenderd szolgáltatások mellett ajándékba kapjuk a labirintusszerű épület lépten-nyomon előbukkanó történetét, amely akár magja is lehet annak, hogy megértsük a várost. 

A zegzugos lépcsőházban és az épület más díszein folyamatosan megjelennek a méhes motívumok és a méhsejtminta, amely az eredeti takarékpénztári funkcióra utal, a zegzugos lépcsőházi teret pedig csodaszép liftház osztja meg, amelyben már nincs felvonó, és az azt kezelő munkatárs is hiányzik, viszont fényűző kelléke egy letűnt kor luxusának. Amit kicsiben megtapasztalunk az épületen belül, arra erősítenek rá a szálloda extra szolgáltatásai is, ahol kifejezetten a város és az ország részletesebb bemutatására törekszenek és a Törley-pezsgő-túrától a vidéki szarvasgomba-vadászatig mindenféle programot választhatunk.

Természetesen az étteremben is különleges élményben lehet részünk. A séf, Lutz Lajos, a Magyar Bocuse d’Or Akadémia tagja, több mint 30 éves szakmai múlttal rendelkezik, és olyan helyeken dolgozott, mint a Mágnáskert, a régi, Kalla Kálmán vezette Gundel étterem, a Pierrot vagy a 21 A Magyar Vendéglő. A Párisi Passage Café & Brasserie pedig magyar és francia ízek fúziójával, tradíció és innováció ötvözésével érkezett. Mi a bouillabaisse-t próbáltuk, és nem kellett csalódnunk a francia hallevesben, ami Szent Jakab-kagylóval, tőkehallal, tigrisrákkal, sáfránnyal, rouille szósszal érkezett, második fogásnak pedig tőkehalat ettünk, ahol a narancs és a gojibogyó savanykás-édeskés ízeit édesköményvermut egyensúlyozta. Végezetül piña colada-desszertet választottunk, ami küllemével és ízével, a csokikehelybe töltött kókuszmousse-szal és maracujakrémmel ízletes és szép lezárása volt a könnyed, franciás vacsorának. De aki inkább a magyaros fogásokra kíváncsi, az választhat magának borjúgulyást, rosé kacsamellet és desszertnek a hely által ihletett párisi kockát is.

Minden szempontból csodás élmény tehát a szálloda, ahol Budapest közepén sűrítve kapjuk a történelmet és a különböző korszakok során betöltött funkciók nyomainak békés egymás mellett élését. Így az épületet valóságos minivárosnak érezzük, kis fantáziával pedig szórakoztató időutazásba merülhetünk és újra fölfedezhetjük, milyen szuper érzés, hogy egy történelmi helyen élhetünk.