„Egyáltalán nem ciki a diszkó!” – Interjú Sabák Péterrel (Amoeba)

We Love Budapest: Tavaly októberben tartottátok a 10 éves születésnapi koncerteteket a Trafóban. Egy ilyen eseményre azért alaposan rá szoktak készülni. Nektek mennyi időbe telt?

Sabák Péter: Igazából az eszünkbe se jutott, hogy már 10 éve létezünk. Érkezett egy felkérés a Trafótól, hogy adjunk náluk egy önálló koncertet, vagyis az időpont már megvolt. Mi pedig elkezdtünk agyalni azon, hogy mi is lehetne a hívószava az eseménynek. Ekkor esett le, hogy hoppá, épp 10 éve alakult meg az Amoeba.

WLB: Ki készítette a koncertfilmet?

S. P.: Két barátunk, Bordás Róbert és Farkas András, akiket az Új Start Alapítvány roma tehetséggondozó táborában ismertem meg. Előbbi híres operatőr, utóbbi menő youtuber. Évről évre a tábor életéről forgatnak zenés videókat. Ebben vettem részt én is pár alkalommal mint zenész és stúdiós. Rögzítettem, ahogy ezek a nagyon tehetséges roma fiatalok énekelnek és zenélnek.

WLB: Milyen hosszú a koncertfilm? A teljes műsoridő belefért? 

S. P.: Nem. A többiekkel végignéztük a teljes anyagot, és végül egy-két számot kihagytunk. Volt olyan, amit kicsit elrontottunk, meg olyan, ami a film ívébe kevésbé illett bele. Végül úgy kábé a 75-80%-a került bele. Meg persze kimaradtak a vendégzenekarok is, mint a Fixi4, amiben majdnem a teljes Amoeba játszik, és ami utánunk játszott egy fél órát. Meg volt még egy Jazzbois- és egy Lev Toystore-rész is a koncerten, utóbbi Boros Levente dobosunk szólóprojektje. Ezek is kimaradtak, de valamikor majd felkerülnek ezek is a YouTube-ra.
 

WLB: Ez egy amolyan karrierösszegző és előretekintő műsor volt?

S. P.: Igen. Eljátszottunk egy-két régi számot, aztán párat a két nagylemez közti, ún. átmeneti időszakból, és volt 1-2 feldolgozás meg új dal is a megjelenés előtt álló új nagylemezről.

WLB: A rövidesen megjelenő új nagylemezetek még csak a második lesz a sorban, pedig már 11 éve léteztek. Azért megy ilyen lassan a munka, mert ahányan vagytok, annyifelé játszotok más zenekarokban is, vagy azért, mert maximalisták vagytok, és nagyon aprólékos munkát végeztek? Esetleg a kettő együtt?

S. P. : Ezek miatt is, persze, de inkább elmesélem. 2015-ben megjelent a Keep The Funk Alive című első nagylemezünk, és nekem mániám, hogy ha csinálsz valamit, akkor keríts neki nagy feneket. Így is tettünk, és megnyomtuk. Szerveztünk egy óriási bulit az A38-ra, hívtunk vendégfellépőket itthonról és külföldről is. Utána elég sűrű, koncertezős időszak következett, ami eltartott legalább egy évig. Így értünk el 2016-ba, amikor kitaláltuk, hogy készítsünk egy közös lemezt a Call Me Unique nevű angol énekes-dalszerző lánnyal. Nálam laktunk, a lakás alatti emeleten van a stúdió, ott dolgoztunk, elment ezzel is egy év, mire végeztünk, és addigra már 2017-et írtunk. A lemeznek nem lett kiadója, így végül két kislemez született belőle, egy Call Me Unique meg egy saját.
 
Ekkor jött egy újabb fordulat: Bognár Szabi úgy döntött, hogy Berlinbe költözik, hogy a saját dolgaival tudjon foglalkozni, nekünk, többieknek pedig újjá kellett építeni a zenekart. A Jazzbois két tagja szállt be hozzánk: előbb Molnár Bence, majd kicsit később ő hozta magával Czirják Tomit. Akkor már nagyon érett, hogy csináljunk egy új lemezt, csak előbb meg kellett találni hozzá a felfrissített Amoeba új, közös hangját, világát. Igazából már 2018-ban elkezdtük felvenni a lemezt, de mivel tényleg maximalisták vagyunk, sokat finomítgattunk rajta. Na és akkor beütött a Covid. Persze így még tudtunk rajta szöszmötölni, a végtelenségig cizellálni. Egyébként nemcsak maximalisták vagyunk, hanem mi nem dolgozunk producerrel, így nincs, aki a fejünk fölött álljon és határidőket szabjon. Mindent magunk csinálunk, a saját magunk urai vagyunk. Ennek a nagyfokú szabadságnak viszont van egy olyan hátránya, hogy lassabban készülünk el.

WLB: Pontosan mikor jelenik meg a lemez? Még idén vagy csak jövőre?

S. P.: December közepére tervezzük a megjelenést. Nem is akarjuk tovább húzni-halasztani. A zenei rész már rég összeállt, most már csak a körítést, az arculatot, a vizuális világot rakjuk össze.
 

WLB: Lemezbemutató?

S. P.: Még az idén lesz az is, amikor megjelenik a lemez. A nagyobb koncerteket mindig az A38-on vagy az Akváriumban tartjuk, ez most az utóbbiban lesz. De most, hogy belegondolok, más hely nem is jut az eszembe, ahol lehetne. Ebben a városban nagyon sok jó zenekar van, viszont fellépőhely meg nagyon kevés, szinte alig. Te tudsz még mondani másikat?

WLB: Nem nagyon. Vagyis de. Rövidesen nyit az új Dürer Klub belső része is, illetve másfél-két hete nyitott meg a VIII. kerületben a Turbina, ami elég jó hely lett. Ráfért már a városra egy rendes underground bázis.

S. P.: De jó, hogy ezt mondod. Én még nem jártam a Turbinában, csak nagyon tetszik az arculata, meg majd fel is lépünk ott október 21-én este, a BUSH-on. 


WLB: Viszont itt a zenei programoknak este 10-kor vége van, és éjfélkor bezár a hely. De a programok alapján azt látom, hogy egyelőre ráálltak a nappali bulikra, partikra, ami elkezdődik kora délután és estig tart. Aztán ha valaki még menni akar utána valahova, innen bárhova elég gyorsan odaér.

S. P.: Nem olyan nagy baj ez! Még emlékszem arra, amikor este 8 órakor kezdődő koncertekre úgy kellett odaimádkozni meg aztán rászoktatni az embereket, mert 11-ig nem szívesen jelent meg senki sehol. Ha ez így fog változni, és működni fog, akkor azért az nem olyan nagy baj.

WLB: Szerintem se, de most egy éles váltással vissza hozzátok és az új lemezhez. Az elsőt jól ismerem, erről viszont még csak egy számot hallottam. Nyomokban persze felismerhető, hogy Amoeba, de mégis karakteresen más lett. A teljes lemez ennyire más lesz?

S. P.: Amikor Bence és Tomi is a zenekar tagja lett, akkor épp nagyon rajta voltunk a French discón meg a house-on – lásd: Daft Punk, Justice meg Jungle –, és azon dolgoztunk, hogyan lehetne ezt a négynegyedes tánczenét élő zenekari felállásban játszani. Korábban, pláne amikor még csak hárman voltunk a zenekarban, nagyon sokat improvizáltunk élőben. Általában volt egy alap, lassabb downtempo meg hiphop vagy valami funkos, dnb-s őrület, és mentünk, amerre éppen vittek a hangszereink. Az akkori zenekarra a végtelen szabadság volt a fő jellemző, sokkal kaotikusabb volt, mint amit most csinálunk. Most meg az volt a cél, hogy egy táncosabb és viszonylag egyszerűbb zenét csináljunk, ami ugyanúgy hajt, érdekel meg inspirál bennünket. Amit most csinálunk, az diszkó, mondjuk ki bátran. Meg azt, hogy egyáltalán nem ciki a diszkó!

WLB: Nem féltek, hogy a régi rajongók majd csak néznek nagyot, hogy mi ez?

S. P.: Egyáltalán nem. Mert azért az új lemez mégsem az a tipikus diszkó, hanem olyan diszkó, amit mi elképzeltünk, és amit aztán előadunk a magunk őrült módján. Ránk jellemző, hogy kaotikusak vagyunk, kis hiphop, kis broken beat, kis funk, kis jazz, itt elektronikus, ott meg nem, és ez most is megvan, csak épp alá került ez a diszkós lüktetés. A lemez címe is csak annyi lesz csak, hogy Disco. Ezt a végig erősen meghatározó egységességet egyébként a két új tag, Tomi meg Bence hozták magukkal.

WLB: Az első lemezen szinte egymás kezéből vették ki a mikrofont a közreműködők, annyian voltak, sőt olyan underground „sztárok” is énekeltek rajta, mint Sena vagy Berger Dalma. A Discón is lesznek ilyen húzónevek?

S. P.: Most nem lesz senki, csak mi öten. És végig én énekelek a lemezen. Szerettünk volna egy olyan lemezt felvenni, amin nincs más, csak mi. Úgyhogy ez most ilyen lett. Illetve egy új külsős tagunk mégiscsak van, Méhes Adrián, aki a dalszövegeket írta.

WLB: Lassan raktok össze egy lemezt, ezt azért kimondhatjuk. Ez a munkatempó a jövőben is megmarad, és megint 5-6 évet kell várni egy következő albumra, vagy kicsit felgyorsultok?

S. P.: Tényleg sokat rágódtunk az új lemezen, ezt mi is éreztük. Jó lesz útjára engedni. A jövőben pedig tényleg szeretnénk a gyorsabb megoldás irányába elmozdulni. Például nálunk az nagyon jól működik, hogy magunkra zárjuk a stúdió ajtaját, és aztán elkezdünk jammelni. Nemrég vettünk fel egy ilyen félórás zenélést, azóta is azt hallgatom a kocsiban, és az jut mindig az eszembe, hogy legszívesebben hozzá sem nyúlnék, annyira jó lett. Ilyen félórákból simán születhet akár 4 jó szám is. Úgyhogy ha minden jól megy, jövőre kiadunk még egy lemezt, a harmadikat, és már ezzel a munkamódszerrel. De ez azért még arrébb van, és közben még a Discót is csúcsra kell járatni. Azzal az anyaggal szeretnénk majd egy olyan koncertet, ahol rajtunk kívül vannak még fúvósok, vonósok meg egy kórus is. Nagyzenekari diszkó.

WLB: A közönségetek milyen arcokból áll? Inkább a jazz- vagy inkább a hiphopközegből érkeznek?

S. P.: Ezen a trafós szülinapi koncerten néztem, hogy mennyire vegyes korosztályú a közönségünk: vannak egészen fiatalok meg idősebbek is, és a kettő között minden. Zeneileg kiművelt, érdeklődő, értelmes és nyitott közönség a miénk. Egyébként meg nem tudom pontosan megmondani, hogy milyen a közönségünk, mert manapság már nem léteznek azok a kategóriák, mint régen, hogy vannak a punkok, a diszkósok, a metálosok satöbbi. Rájuk nézek, és látok mindenféle embert köztük. A fellépéseinkre eleinte többen a hiphopközösségből érkeztek, mert ők ismertek már minket a slam poetry estekről meg onnan, hogy mi voltunk az Akkezdet Phiai kísérőzenekara. De ez elég hamar megváltozott, mert valahogy terjedt a hírünk városszerte, meg sokat kluboztunk akkoriban, és van, aki pedig ott látott minket. Minden szempontból nagyon vegyes társaság a közönségünk. De szerintem ezt elég sok zenekar ugyanígy elmondhatja magáról. Kis túlzással azt is mondhatjuk, hogy ugyanolyan vegyes arcokból áll egy rockkoncert, egy elektronikus buli meg egy Majka-koncert közönsége, és még a miénk is. Talán ez összefügg azzal, hogy megváltoztak a zenehallgatási szokások, hogy mindenki hallgat már mindenféle zenét. Manapság ráakadni egy-egy új zenére már nem olyan nagy kihívás.

WLB: Mit gondolsz, jelen pillanatban milyen fázisában van a zenekar?

S. P.: Szerintem mostanra állt össze, pontosabban a jövő év lesz az, amikorra végleg megerősödünk. Az első, a triófelállás volt a zabolátlan-fésületlen kezdetek, aztán jött a szabis korszak, amikor már tudatosabban és szervezettebben zenéltünk, a mostani felállással pedig elértünk valamiféle nyugvópontra. Innen már továbblépni is könnyebb lesz.

Az Amoeba zenekar legközelebb a Budapest Showcase Hub szervezésében a Turbina Kulturális Központ nagytermében látható október 21-én.