„Bélát a pártba, a Taurust a kormányba!” – Rock City Tour, az R'n'R-városnézés

A „magyar Hendrix”

Az 50-es évek végétől a rendszerváltásig tartó időszak rockzenéje a túra iránytűje. Busszal, gitárral és rockvillával járjuk be a szocialista éra beat- és rockzenei életének pár ikonikus helyszínét, neves alakjainak egykori lakóhelyét, emlékeit, meghallgatunk pár legendás sztorit, de megyünk közben múzeumba is, érintjük a történelmet, és kapunk minikoncertet meg egy kis utcazenélést is. A Rock City Touron sosem hallgat el a zene, ettől pedig az egész inkább egy könnyed és laza, mozgó rakkenrollbuli, semmint egy érdekes, de jól nevelt városnézés.

A sztorik fontos részét képezik a túrának, melynek időtartama 3-3,5 óra, de nem kell megijedni – hamar elrepül az idő, és a túra végig nagyon szórakoztató, amellett, hogy informatív is. De vissza a sztorikhoz! A címben olvasható idézetet Radics Béla, a tragikus sorsú gitárkirály rajongói skandálták az utcán a 70-es években (a Taurus volt az egyik zenekara). Ez és Radics szókimondó, a politikát keményen osztó nyilatkozatai rá is ijesztettek a rendszer hű katonáira, olyannyira, hogy lelkes és aljas aknamunkába kezdtek, hogy kicsinálják a gitárfenomént, aki szép lassan halálra is itta magát a mellőzöttség miatt. Az ő angyalföldi szobrától és egykori lakóhelyétől indul a túra, ami, mondhatni, szobortól szoborig tart, merthogy a bő 3 óra végén egy másik alkotás mellett veszünk búcsút egymástól. De addig még történik egy s más.

A Szentély

Látogatást teszünk a Rockmúzeumba, vagyis a Magyar Rockhírességek Csarnokába, ami a magyar könnyűzenei élet ereklyéit gyűjti össze, mutatja be, és elsősorban a 60-as, 70-es és kicsit a 80-as évekre fókuszál, miközben – ha óvatosan is, de – elkezdett már nyitni a későbbi évtizedek meg a jelen irányába is. Akit érdekel a zene – a magyar vagy csak a rock vagy úgy általában –, annak egyszer mindenképpen el kell ide látogatnia, sőt kötelező is, mint ahogy a túra is melegen ajánlott, és mostantól a kettő egyben is működik. Ráadásul a Rockmúzeumnak egy kisebb koncertterme is van – a színpad a Petőfi Csarnok (Pecsa) egykori színpadából egy darab –, ahol kapunk egy minikoncertet, sőt mi magunk is beszállhatunk a buliba. És azt is megtudjuk, hogy Takáts Tamás meg Fenyő Miklós tök közel laknak egymáshoz meg a Rockmúzeumhoz is. Amiben még az is nagyon szimpatikus, hogy megemlékezik a magyar rock halottairól, összes zenekaráról – több olyanról is, amit már rég elfelejtettek – és azokról, akik a zenekarokat segítik és segítették, lásd: roadok, technikusok, menedzserek. 

Ahol legendák születtek

Az 1961-től 1984-ig működött Budai Ifjúsági Parkot – ahol egykor legendás koncertek sorát tartották – ma Várkert Bazárnak hívják. Ide ugyanúgy látogatást tesz a túra, mint a „magyar Woodstock” helyszínére, a Tabánba, ahol évtizedeken keresztül tartottak hatalmas dzsemborikat minden év május 1-jén és augusztus 20-án. Régi fotók, emlékek és sztorik alapján rekonstruálja a túra, hogy melyik helyszínen mi és hogyan zajlott pontosan azokban az időkben. A túra a Gellért téren zárul, a kerületben élt Cseh Tamás szobránál, ami tökéletes, kellőképpen csendes befejezése az addig jórészt zajos városnéző rockmaratonnak.

Ami különösen élvezetessé teszi a túrát (a témája mellett), az maga a túravezető, Gencsi Attila, aki egy örökmozgó. Gitártokkal a kezében érkezik, és nemcsak jól beszél, hanem remekül penget is. Egy igazán szórakoztató jelenség, hibátlan házigazdája az eseménynek, pláne hogy szinte süt belőle, hogy a rockos városnézés számára nem munka, hanem Ügy. Dallal nyit, dallal zár (Cseh Tamás Budapestjét játssza el a Gellért téren), és menet közben is ahol csak tud és indokolt, ott dalra fakad, hisz mégiscsak a dalok határozzák meg a rocktörténetet (a zenészek mellett). A buszban pedig természetesen a túrához készített válogatás-CD szól. Gencsi Attila a téma elkötelezettje, és a lelkesedése pillanatok alatt átragad ránk is, emiatt pedig elég hamar olyan érzése támad az embernek, hogy egy turnébuszban ül, nem pedig egy városnézőben.