8 nem tipikus, de annál jobb olvasmány a nyaralás idejére

Elbeszélések

Szvoren Edina: Mondatok a csodálkozásról

Nem biztos, hogy a nyári hőségben képesek vagyunk több száz oldalas regények elolvasására, bár kétségtelen, hogy jó kihívás nekirugaszkodni, mondjuk, 600 oldalnyi orosz realizmusnak. 40 fokban értelemszerűen könnyebben befogadhatók az elbeszélések, amik hiába rövidek, a sorok között rengeteg mondanivaló lappang. Szvoren Edina legújabb elbeszéléskötetét azért is ajánljuk, mert bár tömör és feszes mondatokat olvasunk, olyan groteszk világot teremt, amire a lángos és a jégkása mellett is jólesik rácsodálkozni. Pánikoló lovak, kafkai utalások, összefont hajú ikrek és egy titokban cipőt cserélő lány története lapul meg a néhol Örkény egyperceseit idéző szövegekben.

Pál Sándor Attila: Rokonok

Ha már groteszk világ, akkor Pál Sándor Attila első prózakötetében elmerülhetünk az abszurd és meglepő jeleneteket felsorakoztató novellák tengerében. Sőt, a Rokonok már a borítóján is sejteti az egyáltalán nem hétköznapi világot, mert ki látott már néptáncot járó Vasembert? Az akár egy nap alatt is elolvasható köteten néhol még érződik, hogy a szerzőnek az elbeszélések viszonylag új terepnek számítanak, ki is próbál mindent, a monológoktól a szlengen át a dokumentarista stílusig, de még így is igazán szerethető, üdítő nyári olvasmány. 

Bereményi Géza: Azóta is élek

Mióta rongyosra olvastuk Magyar Copperfield című önéletrajzi regényét, vártuk, hogy kezünkbe kerüljön a Bereményi Géza 75. születésnapjára összeállított novelláskötet is. Ahogy filmjeit, verseit és dalszövegeit, úgy az Azóta is élek novelláit is átszövik az életrajzi utalások. De ez nem baj, mert titkon pont a sajátos, már jól ismert Bereményi-univerzum miatt (is) olvassuk. Érdekes lüktetése van az elbeszéléseknek, néha érdemes letenni a könyvet és valami egészen mást csinálni, hagyni, hogy leülepedjen bennünk mindaz, ami a szerző életét öleli fel. Mert lényegében ezekben az elbeszélésekben sem olvasunk mást, mint Bereményi életét, még akkor is, ha éppen más-más szerepek mögé bújik. 

Regények

Barna Imre: Kérdezd meg tőle

Nemcsak a történet, de még a cím is annyira jó, hogy akár az is megtörténhet, hogy szóba elegyednek velünk olvasás közben a buszon vagy a strandon. Ebben az esetben érdemes tudni (csak hogy jól el tudjuk mesélni), hogy a történet váza a II. világháború utáni orosz hadifogság, valójában egy apa-fiú történet, ahol az apa énkeresését a gyereke meséli el. Miközben megismerjük a hadifogság, a munkaszolgálat, a dezertálás és a katonaság, a marhavagonok és az aknamezők kemény világát, a folytonos önkeresés és a ki is vagyok én valójában? regényét olvassuk. 

Borbély Szilárd: Kafka fia

Ez az a könyv, amit a kezünkben tartani is jó, nem csak olvasni, mert a Rozsda Endre festményeinek felhasználásával készült borítóról egyszerűen nem tudjuk levenni a tekintetünket. Már csak azért sem, mert fogva tart minket a színek mögül kemény szigorral néző apafigura, és ezzel nem járunk messze a szöveg központi témájától sem: apa és fia könyve ez is. És nem Kafka kérdéses fiáról van szó, hanem magáról Kafkáról és édesapjáról, ahogy Borbély Szilárdról és az ő apjáról, de ahogy a szerző is írja, sokkal inkább kelet-európai apákról és fiúkról. A befejezetlenül maradt regény több szálon fut, hol Hermann Kafka világhoz való viszonyát olvassuk, hol Franz Kafka szerelmeit, írás iránti szenvedélyét és apjával való küzdelmeit ismerjük meg. 

Pilinszky János: Önéletrajzaim

„A mélységes kíntól nem idegen a mélységes boldogság, ahogyan a nagy öröm teljességétől se esik távol a tökéletes boldogtalanság” – írja Pilinszky János befejezetlen regényében. Pilinszky minden szava, mondata a mélybe megy, legyen szó versről, esszéről vagy regénykezdeményről. Mindig sűrít, mentes a giccstől és a túlzásoktól, nála a tiszta költészet és gondolatiság van jelen, ami nálunk magasabb szférákat ölel fel. A költő születésének 100. évfordulójára jelent meg a részletekben maradt, Önéletrajzaim című regény, amivel szinte élete végéig foglalkozott. A kötetben a regény szövegén túl, ahol a boldogságról, a gyerekkorról és a bűnről elmélkedik, kéziratokat, töredékeket és esszéket is találunk.
 

Versek

Tóth Krisztina: Bálnadal

Tóth Krisztina azon kortárs szerzőink egyike, akik a fájdalmat is képesek megszépíteni. Humoros és befogadható történetekbe csomagolja a szorongó, magányos és kiszolgáltatott, egyáltalán a hétköznapi embert. Prózában és lírában egyaránt otthonosan alkot, legújabb kötetében a 2017 és 2020 között írt verseit olvashatjuk három ciklusba rendezve, amik hol a hétköznapok tereibe, hol a haikuk világába vezetnek. Érdekes képzettársítások, néha prózaként is értelmezhető szabad versek, néha dalként megtapadó szövegek váltakoznak, miközben a lírai én kérdez, elemez vagy épp visszatekint a múltba. 

Závada Péter: Gondoskodás

Ez az a kötet, amit nem lehet pár nap vagy pár hét alatt elolvasni, komoly szimbolika rejlik a szövegekben, amit idő megfejteni. Aki Závadát még Újoncként ismeri és az Akkezdet Phiai underground világát várja, az lehet, hogy csalódni fog, mert az első kötet megjelenése óta sokkal mélyebb és komplexebb képeket használ, ez már régen nem slam és nem is rap. A Gondoskodás költészetében építészeti, természeti és városi képek egyaránt felvillannak, ott vagyunk a gótikus katedrálisok tereiben, állunk az idő mélyén vagy boncoljuk a testet, a lelket.