A MAG47 idén március elején nyitott meg, nem is akárhogy: rögtön itt rendezték meg a Magyar Sportmászó Kupát. Ez arra is jó volt, hogy a hazai mászóközösség megismerje a helyet. Persze a Covid még egy darabig bekavart ezután, csak bizonyos korlátok között lehettek nyitva, mostanra viszont már minden külső akadály elhárult azelől, hogy boldog-boldogtalan a MAG47-be járjon falat mászni.
A két magtár a Globus Konzervgyáré volt – meg is hagytak belül pár, az ipari múltra emlékeztető elemet –, évtizedek óta kihasználatlanul várták az enyészetet, ám helyette megérkeztek a mászóházasok. Ők amikor először beléptek az épületbe, meglepetten tapasztalták, hogy még bent állnak a silók, tele 20 éve bennük rohadó magokkal.
Nagy átalakításra volt tehát szükség, hogy jelenlegi állapotába kerüljön a két épület. Mellékes, mégis idetartozik, hogy a MAG47 ügyvezetője, Károly diákként ide járt nyári munkára – évtizedekkel később pedig visszatért, bár egészen más minőségben. Ő hobbimászó, és inkább a hely jó hírét és kapcsolatait építi, míg társa, Laci profi sziklamászó és ipari alpinista, ő felel a mászóterem és a mászóutak kialakításáért – havonta variálnak rajtuk kisebb-nagyobb mértékben.
Az egykori magtárak közül a nagyobbik foglalja magában a tényleg lenyűgöző méretekkel bíró mászótermet. Az épület belmagassága 15 méter, amit további két méterrel megnöveltek úgy, hogy a pincét egybenyitották a teremmel, melynek padlója így a föld alá került. A MAG47 egyébként több mint egy klasszikus értelemben vett sportmászóközpont. Ipari alpinisták is járnak ide gyakorolni, sőt tanfolyamokat is tartanak és vizsgákat is rendeznek itt. De a MAG47-ben edzenek a Magyar Hegy- és Sportmászó Szövetség sportolói is. Ha a mászás nem lenne elég, jógaórákat is lehet venni a MAG47-ben. Fontos említést tenni arról is, hogy a figyelemzavaros vagy hiperaktív gyerekek számára terápiás jellegű mászásokat is tartanak itt. De a helyhez kötött, ülőmunkát végző és alig mozgó, esetleg gerincbeteg felnőttekre is jótékony hatással van ez a fajta mozgás.
Kevesen tudják, de a mászás már régóta olimpiai sportág, ráadásul három különböző szakágra válik szét. A legismertebb a nehézségi mászás, amikor egy nagy áthajló felületen kell mászni minél magasabbra, ami elsősorban kitartást igényel az embertől. A második az ún. speedmászás, ami a gyorsaságot, a robbanékonyságot, a dinamizmust helyezi előtérbe. A világcsúcsot nemrég állította be egy amerikai sportoló, Veddriq Leonardo, aki 5,2 másodperc alatt mászott fel egy 15 méteres fal tetejéig. A harmadik mászásfajta a boulder, ami a hatalmas, önmagukban álló szikladarabokról kapta a nevét. Az Amerikából származó boulder sokban különbözik a sima mászástól. Más izmokat mozgat meg és másfajta problémamegoldó készséget igényel, mint a sima mászás. A pálya nem magas, maximum négy méter, és a feladat nem teljesen az, hogy egy alsó A pontból eljussunk egy felső B pontba. A boulderesek már-már artisták, olyan fokú ügyesség – néhány fogás talán a parkourra emlékeztet – kell ahhoz, hogy a sziklákon (vagy az azokat imitáló falakon) lévő, különböző nehézségű mászóutakat teljesítsék.
Az utóbbi években nálunk is egyre többen tesznek próbát a rekreációs vagy hobbiból elkövetett mászással, a sportág népszerűsége meredeken felfelé ívelő. Élettani hatásai nagyon kedvezőek, másképp mozgatják meg az izomzatot, mint a többi sportág, és olyan izmokat is, amiket más mozgásforma kevésbé vagy egyáltalán nem. Nagyon kikapcsol, miközben a fegyelmet és a befelé figyelést is erősíti az emberben, aki végig a pillanatban, a jelenben van, mondhatni flow-élményben mászik, a gondolatai nem kalandoznak el közben. A nagyfokú koncentráció miatt minden felesleges információ kiürül az ember fejéből.
A beltéri mászás biztonságosabb is, mint kimenni a természetbe és megmászni egy valódi sziklát. De a falmászás a statisztikák szerint más sportolási lehetőségekkel – például kerékpározás, foci, jéghoki, görkorcsolya – összevetve is biztonságosabb. Ez egyfelől annak köszönhető, hogy óriásit fejlődött a mászáshoz szükséges technika, másfelől pedig a sport szabályai rendkívül szigorúak – ami érthető is.
Korosztály tekintetében elég vegyes képet mutatnak a mászók, a 4 évestől a sportos 65 évesig terjed a skála. Nemek tekintetében: míg régebben a mászók 70%-a férfi volt, mára ez alaposan megváltozott, egy tavalyi német felmérés szerint már valamivel több a mászó nő, mint a férfi, és nálunk is elég kiegyensúlyozott a kép ebből a szempontból. Mászóterembe egyfelől azok a sziklamászók járnak, akik a rossz idő miatt nem mehetnek terepre, de egyre többen vannak azok is, akik kizárólag teremben másznak.
Természetesen nemcsak a profik keresik fel rendszeresen a MAG47-et (is), hanem a lelkes amatőrök is, akik még egy-két tanfolyamot is elvégeznek a minél jobb mászás érdekében. A kezdőket pedig azzal csábítják a mászóközpontba, hogy a 77 mászóút között egészen könnyűek is vannak – garantált a sikerélmény! Pláne hogy a mászókat még falmesterek is segítik tanácsokkal. A folyamatos fejlődés a MAG47 esetében is fontos, jó pár olyan dolgot terveznek még a jövőben, köztük több olyat is, ami máshol még nincs a magyar termekben. Ilyen például egy olyan speciális falfelület kialakítása, amin a repedésmászást lehet kipróbálni. Végezetül említsük meg a két egykori magtár között magasodó 26 méteres tornyot, amit az ereszkedés gyakorlására használnak. Az építmény tetejére fellépcsőzni komoly teljesítmény, leereszkedni meg pláne, mert amikor lenéz az ember a mélybe, elsőre talán inkább a lépcsőt választaná mégis. Na de nem azért jött, hogy aztán megfutamodjon.
A MAG47 a hét minden napján nyitva tart. Hétköznap reggel 8-tól este fél 11-ig, hétvégén pedig reggel 9-től este 10-ig. Az eddig eltelt három hónap alatt már kialakult egy állandónak mondható kör, de még növekvőben lévő bázis, akik már rendszeresen járnak ide falat mászni. Egyszerre 77 mászóúton tudnak haladni – két-két ember felváltva –, és mellette ott van még az ún. boulderpálya is. Vagyis azt igazán nem mondhatjuk, hogy a MAG47 ne lenne felkészülve egy esetleges komolyabb falmászódömpingre.
